Az NKE ÁNTK Európai Köz- és Magánjogi Tanszéke idén is megrendezte rendhagyónak számító Könyvszüret elnevezésű rendezvényét, amelyen a tanszékhez kötődően az elmúlt tanév során megjelent köteteket mutatják be. Az idei esemény több tekintetben is más volt, mint a korábbiak. Egyrészt rekordszámú, hét könyv került bemutatásra, másrészt rögtön az első kötet bemutatása révén egy egész estés megemlékezéssé alakult át az esemény: a főszereplő Kengyel Miklós professzor lett.
Az NKE ÁNTK Európai Köz- és Magánjogi Tanszéke idén is megrendezte a tanszékhez kötődő könyvek bemutatásáról szóló estjét. Az Őszi könyvszüret elnevezésű programon, amelyet november 24-én tartottak a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában, különleges esemény történt: a rendezvény egy laudációt követően egy Kengyel Miklós professzorra vonatkozó méltó megemlékezéssé alakult át.
Az első bemutatandó kötet ugyanis a Kengyel Miklós emlékkötet volt. A méltatást Czine Ágnes alkotmánybíró vállalta, aki köszöntötte a kollégákat, barátokat, tanítványokat és a professzor fiát, Kengyel Pétert. Ezt követően ugyanakkor az is kiderült, hogy a többi, könyvet bemutató személyek is rendre kapcsolódnak, emlékeznek Miklósra mint egyetemi tanárra, rektorra, dékánra, oktatóra, kutatóra, kollégára vagy barátra.
Czine Ágnes külön megköszönte a könyv szerkesztőinek, Hideg Milánnak és Simon Károly Lászlónak, hogy évekig tartó kitartó munkájukkal elérték, hogy megszülessen a mű. És köszönet illeti a Ludovika Egyetemi Kiadót, továbbá a munkatársakat és mindazokat, akik részt vettek abban, hogy a Könyvszüret keretében megemlékezhettünk Kengyel professzorról.
A könyv előszavát Újkéry Csaba, a Somogy megyei bíróság egykori elnöke írta. Az előszó formabontó abban az értelemben, hogy már a megszólítással is kifejezi a Kengyel Miklós iránti tiszteletet, szeretetet, barátságot. A könyv első része Kengyel Miklós szakmai életútját és tudományos hagyatékát mutatja be, és ezt a szerkesztők, Hideg Milán és Simon Károly írták, akik egyben tanítványok is. Az emlékkötet második része az Emlékezés Kengyel Miklósra címet viseli, és lényegében a szerzők itt a Kengyel Miklóssal való személyes találkozásokat, emlékeket szedték egy csokorba. A könyv harmadik része pedig a Kengyel Miklós tiszteletére írt tanulmányokat tartalmazza.
A kötet második részében Benke József arról ír, hogy miként találkozott Kengyel professzorral többször is a fonyódi könyvtárban. Bodnár Eszter azt tárja fel, hogy mennyire rajongott a komolyzenéért, a képzőművészetért és micsoda műveltsége volt ezeken a területeken is. Dánielné Kiss Ildikó, egykori tanítványa arról vallott, hogy Kengyel Miklós kivételes, a hallgatók által kedvelt oktató volt, akinek a tanításai a bírósági munkája során is elkísérték. Fiedler Ernő Az egy életre szóló barát című írásában a 45 éves barátság visszahozhatatlan pillanataiba enged betekinteni: megmutatva, hogy a barátja milyen sokoldalú, művelt ember volt. Hideg Milán mentoraként tekint a professzorra, akit még a Károli egyetemre is követett. Hohmann Balázs szintén a kiváló oktatóról írt, aki karizmatikus személyiségével, lenyűgöző tapasztalataival és türelmességével nyerte meg a diákokat. Juhász László megosztotta, hogy a barátságuk során tudta meg, hogy Kengyel Miklós nemcsak szakterületének legkiválóbb művelője, hanem a zene, képzőművészet és a történelem területén is briliáns elme, igazi művelt tudós. Király Lilla írt Kengyel Miklós oktatói precizitásáról, jövőbe látásáról, a magával és másokkal szemben támasztott elvárásairól. Köblös Adél szerint Kengyel professzor rendkívül széles körű elméleti ismeretekkel rendelkezett, és nem létezett a polgári eljárásjognak olyan területe, amelyikkel ne foglalkozott volna. Maczonkai Mihály, egykori kolléga azokra a beszélgetésekre emlékezett, amelyeket a rendszerváltás után folytattak, felidézve, miként csatlakoztak a Független Jogász Fórumhoz, és miként őrizte meg örök függetlenségét Kengyel Mikós. Pókecz Kovács Attila 20 éven keresztül oktatott Kengyel professzorral, akit legendás perjogászként tart számon, és egyben hangsúlyozta, hogy dékánként is maradandót alkotott a kar építészeti kialakítása terén, illetve oktatásszervezőként is. Simon Károly László elmondása szerint örök hálával tartozik azért, mert a professzor megtanította publikálni. Végül Villám Krisztián a „Nemzedékek tanítómesterének” nevezte Kengyel Miklóst, akinek a könyvei révén szerette meg a polgári eljárásjogot.
Laudációjában Czine Ágnes alkotmánybíró hangsúlyozta, hogy Kengyel Miklós alig volt 40 éves, amikor már egyetemi tanári kinevezésben részesült. Ugyanakkor az elméleti oktatói, illetve kutatói, munkája mellett nagyon fontosnak tartotta, hogy a bírói gyakorlatot is megismerje, így másodállásban bírósági fogalmazóként és titkárként dolgozott, és szakvizsgát is tett.
Az oktatói munkája mellett hamar felfigyeltek a kollégái a rendszerben való gondolkodás képességére is, továbbá a precíz, előrelátható tervezésére, koncepcionalitást igénylő munkájára, az igazgatás rejtelmeiben való eligazodásra, és az új szakmai, oktatási kihívások keresésére, az egyetemi- felsőoktatás iránti elkötelezettségére. Így nemcsak a polgári eljárásjogi tanszék vezetését bízták rá, hanem rövidesen dékánhelyettes, két cikluson keresztül pedig a pécsi jogi kar dékánja lett, ahol hallgatók százainak és számos oktatónak mutatott szakmai felkészültségből, továbbá jogi, zenei, képzőművészeti műveltségből és emberségből példát. Tehetséges egyetemszervező volt, nevéhez fűződik a pécsi jogi kar mai, egyedülállóan színvonalas építészeti arculatának a kialakítása is, hangsúlyozta Czine Ágnes.
A pécsi dékáni éveket követően, 2003-tól, a budapesti német nyelvű Andrássy Gyula Egyetem rektora lett. Az egyetemet nagy hozzáértéssel és szakmai tudásának legjavával vezette. Még Angela Merkel is meglátogatta ezidő alatt az egyetemet.
Szakmai hírnevét, tekintélyét ugyanakkor nem pusztán az egyetemi címeknek és rangoknak köszönheti, hanem a 30 ezer példányt és 12 kiadást is megért egyetemi könyveinek, illetve annak, hogy a kutatási területeit állandóan bővítette. Meglátta azokat a jogterületeket, amelyek hiányosak vagy újak voltak, és amelyek megismerésre, magyarázatra szorulnak: első kedvenc témája a polgári peres tanúbizonyítás lett, de foglalkozott a polgári jogérvényesítés lehetőségeivel és a perkultúrával is. Továbbá ő foglalkozott elsőként az európai polgári eljárásjoggal, amely téma később szintén szívügye lett, ahogy azt a legutolsó megjelent munkája, a Brüsszeltől–Brüsszelig című tanulmánykötete bizonyítja.
Külföldi tanulmányútjai, konferenciái során folyton gyűjtötte a fotókat a bíróságokról, tárgyalótermekről és talárokról. Így neki köszönhető, hogy a bíróságok világát, a világ bíróságait ilyen formában is ismerhetjük, és ez volt az a pont, amelynek keretében majdnem az összes felszólaló megszólítva, megérintve érezhette magát, hiszen mindannyian küldtek fotókat Kengyel Miklósnak külföldi vagy vidéki bírósági épületekről.
Mind a bemutatott kötetben megjelent tanulmányok, mind pedig az egyes, bírósági fotókról szóló személyes élmények Kengyel Miklós maradandó szellemiségét idézték. Ahogy Czine Ágnes összegezte, „a személyes írásokból látszik, hogy Kengyel Miklós olyan magot ültetett el, amely nem egyszer, hanem folyamatosan virágzik.”
Nyitókép forrása: Szilágyi Dénes