Megjelent a tragikus sorsú jogtudós, Magyary Zoltán professzor munkásságát bemutató sorozat folytatása. A költségvetési jogi monográfia nemcsak a közgazdaságtudomány és a pénzügyek iránt érdeklődők számára érdekes olvasmány, de történészek is haszonnal forgathatják.
„Az átmeneti korok tragikuma az, hogy a tudomány régi igazságait már nem tudják használni, az újak pedig még nem állnak rendelkezésre. Az átmenet éppen ezt a tudomány irányítása nélküli bolyongás korszakát jelenti. (…) És célunk az, hogy elősegítsük e fontos területen a tudomány új orientációját: a keresés helyett a haladás útjának megnyitását.” – fogalmazott a közigazgatás tudományának nemzetközi hírű tudósa. Az 1888-as születésű Magyary Zoltán küldetése alighanem az volt, hogy egy sokkos állapotban lévő ország összeomlás utáni talpra állításában óriási tudása és szakértelme révén segédkezzen.
Hiszen a jogtudományok doktorának, a Magyar Közigazgatási Intézet megalapítójának szakmai és tudományos munkálkodása a Trianont követő időkre esett. A Magyar Királyság összeomlása után 1920-tól a nemzet életben maradása érdekében, ennek jegyében kellett tudatosan újjászervezni és működőképessé tenni a magyar állam gépezetét, s ez a feladat előtérbe tolta a közigazgatás és az államszervezés kényszerét, az azzal történő tudományos igényű foglalkozást. E munka korszakalkotó képviselője volt Magyary Zoltán.
Jogtörténet három részben
A Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent Magyary Zoltán összes munkái című kritikai kiadássorozat a professzor halálának hetvenedik évfordulóján, 2015-ben indult. Az első kötetet idén, 2021-ben követte a folytatás, immár az 1923-as művei megjelentetésével.
„A közigazgatás feladata a cselekvés. Jogállamban ezt a jogrend szabályozza. A jogszerű közigazgatásnak azonban számos komoly problémája van, amelyek megoldására nem jogszabályok, hanem a jogtudomány vannak hivatva” – e sorokkal indul a magyar állam költségvetési jogáról szóló értekezés. A tanulmány első részében a szerző a költségvetési jog történetét három fejezetben, a laikusok számára is olvasmányosan mutatja be. Az első rész e jogág kialakulásáról szól és az 1848 előtti időkig tart, hiszen „a magyar alkotmány a törvényhozás költségvetési jogát csak 1848 óta ismer”.
A második fejezet a költségvetési jog gyakorlására vonatkozó, 1897-es részletes szabályozással folytatódik, s kitér az állami költségvetés előirányzatának készítésére, a költségvetési törvény összeállítására és végrehajtására, valamint az állami vagyon kezelésére is. Ezt a számviteli rendszer 1848-tól folytatótó fejlődésének bemutatása követi.
Külön rész szól a költségvetési jog elméletéről, amelyet három – közigazgatási, jogi, és politikai – szempontból ismertet Magyary Zoltán. Természetesen a jogi aspektust fejti ki legbővebben, e részben a költségvetési felhatalmazással és a költségvetési törvény végrehajtásával is részletesen foglalkozik – alaposan, szakmai és módszertani igényességgel.
A kormány előtt járni
Jóllehet közel száz év telt el ezen írások keletkezése óta, a tudós gondolatai, megállapításai ma is érvényesek. A szöveg meglepően friss, közérthető – noha zárszámadás helyett zárószámadás, számvitel helyett államszámvitel szerepel a szövegekben, ez érdemben nem teszi nehézzé a befogadást, sokkal inkább érdekességszámba megy.
Zárszó helyett is Befejezés az utolsó fejezet címe. S így végződik: „Állam közigazgatás nélkül nincs, modern állam költségvetés nélkül szintén nincs. De parlament nem oly régen van. A magyar alkotmány azért vette át nyugati példa után, mert életérdekeinek kielégítésére a rendiség elavult rendszerénél alkalmasabbnak találta. Mert a nemzet érdeke a legelőbbre való! Tehát a parlament érdeke, hogy az állam háztartására megszerzett irányító befolyásának megtarthatása végett azt úgy gyakorolja, hogy mindig az élettel haladó kormány előtt járhasson. Saját létét ássa alá az a parlament, amely nem őrködik gondosan állandó munkaképessége fölött.”
Tisztelgés
2015-ben volt a professzor tragikus halálának hetvenedik évfordulója. Tragikus, mert feleségével együtt a szovjet front elől menekülve az egyedüli kiutat az önkéntes halálban lelték meg. S tragikus azért is, mert az államszocialista rendszerben nevét említeni sem nagyon lehetett. E kötet tisztelgés is a három nyelven beszélő, a pénzügytanban és a szervezéselméletben is jártas nemzetközi hírű közigazgatás-tudós munkássága előtt. Művét jogászok, közgazdászok, és a pénzügyek iránt érdeklődő olvasók egyaránt haszonnal forgathatják.
