Miben hasonlítanak és miben mások a világ népei által felépített különféle civilizációk? Van-e téren és időn átívelő közös emberi gondolat, vagy csak véletlenszerűen alakultak ki társadalmi normáink? Kötetajánló.
Nem kevesen gondolják úgy, hogy az európai jogfelfogás az etalon minden más nemzet számára. Ám ezen elemzők figyelmen kívül hagyják, hogy az európai jogfejlődés nem minta, hanem kivétel, azaz egy olyan jogtörténeti fejlődési ív, amelyet egyetlen más civilizáció sem járt be – állapítja meg egy a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent esszékötet. A nemrégiben megjelent mű teljesen új perspektívából mutatja be a világ jogrendszereit, hiszen a szerző egy olyan új rendszertant alkot, amelyben az európai mellett az angolszász jog világa éppúgy megtalálja a helyét, mint a kínai, a japán, a zsidó és az iszlám jog, sőt még a természeti népek szokásai is. Jany János A világ jogrendszerei című összehasonlító művéből az is kiderül, ott a legstabilabb a jogrendszer, ahol a jog által védelmezett értékek azonosak a közösségi identitás alapstruktúráival (például Anglia), a jogrendszer elfogadottsága és az alkalmazott kényszer pedig mindig fordított arányosságot mutat: a londoni rendőrnél még fegyver sincs, ezzel szemben a diktatúrák szűk uralkodó elitjét a hadsereg és a rendőrség mellett még saját fegyveres szervezeteik is védik.
Aránytalanság és eurocentrizmus
A civilizációk összehasonlításának igénye csak a másik szereplő létezéséről való tudomásszerzés után indulhatott meg, így nem véletlen, hogy Európában a tágabb világ megismerésének szándéka a gyarmatosítás után jelent meg. Gottfried Leibniz német jogász és filozófus a 17. században elvetette a római jog kizárólagos tanulmányozását, ezzel szemben felvetette, hogy valamennyi nép és kultúra jogrendszerét és jogi gondolkodását össze kellene gyűjteni annak érdekében, hogy a közös pontokat felfedezzük benne. A nagyívű munkák ennek ellenére mégis kivételszámba mennek – állapítja meg a kötet. A tudomány azóta is inkább államokra, korszakokra vagy a nagyobb eseményekre koncentrál. A nemnyugati jogok felületes kezelése, elhanyagolása a hosszú idő óta fennálló eurocentrizmus eredménye is. Ez a fajta aránytalanság kétféleképpen jelenik meg: legegyszerűbb formája a tudomásul nem vétel, vagyis amikor a nemnyugati jogok nem is szerepelnek a klasszifikációban, ha mégis, valamilyen semmitmondó (afrikai, ázsiai, átmeneti), pejoratív (barbár, primitív) vagy nem feltétlenül helyes (vallási) kategóriába süllyesztve. Az aránytalanság kifinomultabb esete, amikor az adott jog szerepel ugyan a rendszerben, ám leírására, elemzésére alig szentelődik néhány oldal egy több száz oldalas monográfiában, amelynek főbb tartalma a nyugati jogi valóság kibontása.
Miben más ez a kötet?
A fentiekkel szemben Jany János tanulmánykötete valóban globális merítésű; feltárja az egyes, eddig szinte ismeretlen rendszerek mögött meghúzódó nagyon eltérő emberképet és a társadalomformáló erejű ideológiák hatásait is. A mű így nem leíró jellegű ismertetése az egyes jogi kultúráknak, hiszen elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen okság és összefüggésrendszer mutatható ki az egyes civilizációk és azok jogfelfogása között, miközben időben és térben hatalmas utazásokat teszünk Rómától a posztmodern világig, a germán szokásoktól a japán szamurájok államáig.
Jany János: A világ jogrendszerei. Civilizációelmélet és jogtudomány, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2021.
