Amerikai külpolitika, kelet-közép-európai régiós sajátosságok, az élet nagy kérdései – számos témájú és műfajú olvasnivalót ajánl Csizmazia Gábor, az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézetének munkatársa.
Boldog vagy az életben? – e meglepő, már-már talán tabunak számító kérdésfeltevéssel indítja könyvét Benjamin Shapiro The Right Side of History: How Reason and Moral Purpose Made the West Great című könyvét. Aztán levezeti: az ember akkor boldog, akkor tud kiteljesedni, ha a megfelelő egyéni és közösségi értékek szerint éli életét. E kiindulópontról hív közös gondolkodásra, történeti elmélkedésre a jogi végzettségű, konzervatív kommentátor, aki Csizmazia Gábor egyik kedvenc kötetének szerzője.
A rendszer pillérei
A könyv magyarul nem jelent meg, ám viszonylag könnyen olvasható, közérthető nyelvezetű. „Noha a szerző konzervatív, a könyvét politikai preferenciától függetlenül mindenkinek ajánlom. Arról ír benne, hogy a zsidó-keresztény hagyomány és a görög-római kultúra miként és milyen nagymértékben jelen van mindennapi szabadságainkban és persze az amerikai intézményrendszerben. Higgadt, nagyon érdekes elemzést ad arról, hogy azok az elemek, amelyeket ma evidensnek veszünk a nyugati kultúrában – ilyen például a tudomány autonómiája, a politikai párbeszéd, az esélyegyenlőség és általában a célvezérelt élet – konkrétan honnan eredeztethetők.”
A könyv elején feltett, boldogságra vonatkozó kérdés kapcsán máris a zsidó-keresztény hagyományra terelődik a szó, hiszen onnan való a gondolat, hogy az életnek célja, értelme van és létezik egy felsőbb hatalom, amely morális szempontból pozitív életet rendelt az embernek, akinek ezáltal az a küldetése, hogy ezt megvalósítsa. Ezt kiegészíti a görög kultúrából érkezett szekuláris szemlélet. Shapiro végigvezeti az olvasót annak bemutatásán, melyek egy jól működő demokratikus társadalmi rendszer fő pillérei, és azoknak hol vannak a kulturális gyökerei a zsidó-keresztény és római hagyományokban.

Csizmazia Gábor azért tartja fontosnak ezt a művet, mert úgy véli: e témák elvesztek a közbeszédből. Vagy triviálisnak vesszük őket, vagy megfeledkezünk róluk, elveszítve ezáltal a viszonyítási pontokat és ideológiailag teljesen más irányba indulunk. „Benjamin Saphiro egyébként egy harmincas, ortodox zsidó srác. A podcastját is kedvelem, ebben aktuálpolitikai eseményekre reflektál, ezt is ajánlhatom mindenkinek. Péntekenként ráadásul még azért is érdemes hallgatni, mert ekkor mindig azzal zárja az adást, hogy egy-egy szakaszt felolvas az Ószövetségből és arra reflektál a mai életből hozott példákkal, vagy érdekes magyarázatot ad hozzá arról, miképpen érdemes értelmezni az adott szövegrészt”.
Amikor elkél a kommentár
A Biblia egyébként is foglalkoztatja a szakembert, aki szerint máig aktuális, örök érvényű gondolatok találhatók benne – függetlenül attól, hogy kinek milyen a vallási vagy politikai világszemlélete. „A Bibliát is jó szívvel ajánlom tehát olvasásra, de mindenképpen valamilyen magyarázattal együtt érdemes olvasni – online is olvasható például a Szent Jeromos Bibliakommentár, de más, történelmi egyházak által támogatott magyarázó jegyzetek is elérhetőek. Nagyon érdekes dolgokra lehet így bukkanni kulturális és társadalmi szempontból egyaránt. Nem beszélve arról, hogy számos félreértés is közszájon forog. Talán a legismertebb példa erre, a „Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel!”-mondat, amelyet a Bibliának tulajdonítunk, holott ilyen nem is szerepel benne. Arra is van példa, hogy a magyar pesszimizmus révén egy-egy elem negatív felhangot kapott és úgy került be a köztudatba, noha eredetileg pozitív volt. A „hegyi beszéd” kifejezés például elsősorban mint unalmas vagy kioktató beszéd értelemben használatos, holott Jézus beszéde nem volt hosszú, sem lealázó. Épp ellenkezőleg: itt hangzik el a nyolc boldogság.”
Egyébként is sok mindent másképpen látunk mi itt, Európa keleti felén. Gyurgyák János Európa alkonya? című munkája is részben e témát boncolgatja. Művében kulturális-civilizációs kérdésekre vezeti vissza az európai egység és az európai kultúrának, politikai kapcsolatoknak a hátterét. „Külön érdekes a kelet-közép-európai vetület: ha valaki szeretne egy elmélyült és intellektuálisan mély, egyben közérthető olvasmányt arról, miért látjuk itt másképpen a dolgokat, mint nyugaton, anélkül, hogy pártpolitikai csörtékbe belemenne, annak ajánlom ezt a könyvet” – véli Csizmazia Gábor.

Bakancslista
„Sajnos nagyobb volumenű művekre, monográfiákra nem jut annyi időm, mint amennyit szeretnék” – jegyzi meg. A szakmai cikkekhez jut hozzá leggyakrabban, általában angolul. Ezért aztán ha egy adott szerző könyvet és cikket egyaránt publikált egy adott témában, akkor a hallgatóknak általában az utóbbi tanulmányozását szokta feladatul adni. „Realista vagyok: nyilván nem ugyanazt kapják egy 10-20 oldalas cikktől, mint egy 300 oldalas műtől, de mégiscsak előrébb vagyunk, mintha a könyvet adtam volna fel, és azt esetleg nem olvassák el. Annak idején, egyetemista koromban nekem is hosszú bakancslista gyűlt össze a feladott, de el nem olvasott művekből, ennek tudatában, ilyen szemlélettel közelítek ehhez a hallgatók esetében is és ezért igyekszem minél tömörebb, minél könnyebben fogyasztható anyagokat ajánlani nekik.”
Folyóiratok közül a Foreign Affairs online, és az NKE egyetemi könyvtárában is elérhető print változatát ajánlja, mint mondja, ez megkerülhetetlen folyóirat a kül-és biztonságpolitikával, amerikai politikával foglalkozók számára. Ha például egy-egy elnökjelölt külpolitikai programjára vagyunk kíváncsiak, érdemes innen is tájékozódni. Az Orbis nevű folyóirat ugyancsak nagyon színvonalas. Elsősorban amerikai kül- és biztonságpolitikával foglalkozik, egy fokkal talán nehezebben elérhető, mint az előbb említett, de érdemes követni. Aztán ott van még az American Interest, amelynek hasábjain nem feltétlenül közpolitikai szereplők nyilvánulnak meg; Csizmazia Gábor egyik kedvenc szerzője itt a szókimondó, sosem kertelő Andrew Michta politológus.
Felelősség kérdése
„Bevallom, a klasszikusok egy része felett a tanulmányaim idején átsiklottam. Most pótlom, jelenleg Morus Tamástól az Utópiát olvasom. Arra buzdítom a hallgatókat, hogy ha van idejük és érdeklődésük, olvassák el, nem nagy terjedelmű és nem bonyolult szöveg, ugyanakkor nagyban kapcsolódik a mai popkultúrához”. A cím ugyanis egy szójáték, görögül közel azonos kifejezések fedik le a „sehol” (ou-topos) és a „jó hely” (eu-topos) jelentését, márpedig manapság is sokféle populista irányzat hirdeti azt, hogy ha könnyedén fejet hajtunk az egyébként kényelmi okokból népszerű trendeknek, akkor majd jó hely lesz a világ. „Ez felelőtlenség. Egyrészt, mert tökéletes, ideális állapot nincs; különböző ideológiák – korábban a kommunizmus, újabban pedig forradalmian újnak tekintett progresszív irányzatok – találnak ki ilyeneket. Thomas Sowell afro-amerikai közgazdász mondta egy interjúban találóan: »Semmi sem régebbi annál az ötletnél, mint ami azt mondja: ez most új!« Fontos, hogy tudatosuljon mindannyiunkban, különösen a fiatal nemzedékben: mi magunk vagyunk felelősek a saját életünkért, és ez nem mindig könnyű feladat. Politikai programokat támogatni természetesen lehet, de senki se higgye, hogy egy magát újnak hirdető politikai ideológia megvált minket a mindennapos gondjainktól. Másrészt meg az ember igazi boldogsága a közvetlen környezetében leledzik: a családi, rokoni és baráti szálakban. Ezek ésszerű és lelkiismeretes ápolása egyéni felelősség és – visszaérve oda, ahol kezdtük – a boldogság kulcsa.”
