Örlős László, Benedek Gábor (vezető nemzetközi tanácsadó, Nyugat-balkáni Zöld Központ Nonprofit Kft.)
A Trump elnök által preferált radikális megoldások sorába illeszkedik az Egyesült Államok újsütetű Koszovó-politikája, amelynek értelmében az ország nemzetközi integrációja érdekében elfogadható lenne a korábban tabunak számító területcsere lehetősége is. Ez a gyakorlatban az észak-koszovói területek és az albán többségű szerbiai Presevo-völgy cseréjét jelentené. Ettől az új megközelítéstől remélik feloldani a Koszovó nemzetközi elismerése körüli patthelyzetet. A két ország közötti tárgyalásokért felelős követ intenzív egyeztetései nyomán a gazdasági integráció irányából is elindult a szereplők közelítése. Grenell kinevezése óta három gazdasági jellegű megállapodást írt alá Szerbia és Koszovó a légi, a vasúti és a közúti közlekedés alapvető feltételeinek megteremtése céljából. Érdekesség, hogy a légi közlekedésről szóló megállapodás aláírásával Belgrád és Pristina között 21 éve nem létező légi kapcsolat indulhat újra. Árnyalja a képet, hogy mivel Szerbia nem ismeri el Koszovót szuverén államként, és így a koszovói határőrség bejegyzéseit sem tekinti hivatalosnak, külföldiek csak Szerbián keresztül be- és kilépve használhatják majd a légi folyosót.
A szerb-koszovói területcsere ellenzőinek egyik fontos érve az, hogy az eset precedenst teremtene, megnyitva a lehetőséget Bosznia-Hercegovina feldarabolására. Mint ismert, Bosznia-Hercegovina rendkívül összetett államigazgatási rendszere egyre gyakrabban teszi lehetetlenné létfontosságú döntések meghozatalát. A boszniai Szerb Köztársaság az elmúlt időszakban nem közeledett a nyugati szövetségi rendszerekhez és önállósodása is felmerült. A kritikus hangok szerint a köztársaság elszakadása dominóelv-szerűen hozhatná magával a horvát többségű területek elszakadási törekvéseit, míg végül Bosznia szinte teljesen feloldódna és szerencsétlen esetben az 1990-es évek etnikai villongásai is újra elkezdődnének.
A Montenegró és Észak-Macedónia NATO-integrációja körüli események megmutatják, hogy sem az Egyesült Államok és szövetségesei, sem Oroszország nem riadnak vissza szokatlan eszközök alkalmazásától, ha érdekeik érvényesítéséről van szó. A 2016. október 16-án tartott országgyűlési választások előestéjén letartóztattak több szerb és montenegrói személyt, akiket a parlament épülete elleni támadás és a miniszterelnök meggyilkolását célzó puccs előkészítésével gyanúsítottak és ítéltek el később (az eljárásban in absentia megvádoltak és elítéltek két orosz állampolgárt is). Az ítélet szerint a puccs célja a nyugatbarát párt hatalomra kerülésének, és ezzel Montenegró NATO-csatlakozásának a megakadályozása volt.
Észak-Macedónia nyugati integrációja évtizedeken át egyhelyben állt a Görögországgal fennálló névvita miatt. Az áttörést meghozó Preszpa-tavi megállapodás értelmében 2018 szeptemberében népszavazást tartottak Macedónia nevének és nemzeti jelképeinek megváltoztatásáról. A referendumot rendkívüli nemzetközi figyelem kísérte, látogatást tett az országban többek között Angela Merkel német kancellár, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Jim Mattis amerikai védelmi miniszter is, aki nyíltan felszólította Oroszországot, hogy ne avatkozzon be a referendumba. Utóbbit a névváltoztatást ellenző oldal és a távolmaradást népszerűsítő lehengerlő online kampány finanszírozásával vádolták. A végeredményt mindkét oldal a saját győzelmeként interpretálhatta, hiszen a szükséges 50% helyett a szavazásra jogosultak 33%-a vett részt, a szavazók között azonban elsöprő, 94,18%-os többséget kaptak a változtatásokat támogató „igen” szavazatok. Bár a népszavazás formálisan eredménytelen volt, a végeredményét az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei is gyorsan üdvözölték, és bátorították a kormányt a Preszpa-megállapodásban foglaltak teljesítésére. Az ország teljesítette a vállalásait, és 2020. március 27-én a NATO 30. teljes jogú tagjává vált, bezárva ezzel a Bosznia és Szerbia köré vont biztonsági gyűrűt.
A nyugati hatalmakon és Oroszországon túl természetesen további szereplők is tevékenykednek a régióban. Kína hatalmas léptékű infrastrukturális beruházások finanszírozásával és kivitelezésével igyekszik megerősíteni jelenlétét, Törökország pedig a bosnyákok patrónusaként jelenik meg.
Összességében az látható, hogy az Egyesült Államok egyre aktívabb, kezdeményező külpolitikát visz a térségben és feltételezhető, hogy ez a hozzáállás a jövőben sem fog változni. Stratégiai céljai terén az elmúlt években Montenegró és Észak-Macedónia NATO-taggá válásával jelentős eredményeket könyvelhetett el, amellyel a térség védelmi integrációja területén domináns szereplővé vált. Ezzel párhuzamosan az Európai Uniós csatlakozási folyamat még kibontakozásra vár, így a gazdaság területén továbbra is relatíve nyitott a terep a befolyásszerzésre.
(A cikk 1. része itt olvasható.)
Források:
ALI, Idrees: U.S. Defense Secretary warns of Russian meddling in Macedonia referendum. Reuters. September 7, 2018
BAMI, Xhorxhina: Leaders Hail Restoration of Belgrade-Pristina Air Link. BalkanInsight. January 20, 2020
GOTEV, Georgi: EU and NATO hail Macedonia’s referendum results despite low turnout. Euraktiv. October 1, 2018
HOPKINS, Valerie: Indictment tells murky Montenegrin coup tale. Politico. May 23, 2017
INTERNATIONAL MONETARY FUND: World Economic Outlook. April 2020
KOVACEVIC, Daniel: Dodik Unveils Fresh Threat of Bosnian Serb Secession. BalkanInsight. February 13, 2020
KRASNIQI, Ekrem – RETTMAN, Andrew: US still open to Kosovo-Serbia land swap. EUObserver. February 18, 2020
PRISTINA INSIGHT: Customs tariffs for Serbia and Bosnia increased to 100 per cent. November 11, 2018
REKA, Blerim: A new military build-up in the Balkans. Emerging Europe. January 10, 2019
U.S. DEPARTMENT OF STATE: Matthew Palmer’s Appointment as Special Representative for the Western Balkans. Media Note, Office of the Spokesperson. August 30, 2019
WHITE HOUSE: President Donald J. Trump Announces Intent to Appoint Individual to a Key Administration Post. Nominations & Appointments. October 3, 2019
