Skip to content
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Magazin: Könyvtár
Gózon Ákos
Gózon Ákos
újságíró
  • 2020.06.02.
  • 2020.06.02.
Magazin / Könyvtár

A mezővárosoktól a hipszter-urbanistákig

Miképpen képzelte Bibó István amerikai és olasz példák alapján a honi városfejlesztést? Hogyan működik a közösségi várostervezés? Mi az a poszturbanisztika és mit lehet tenni azért, hogy az emberek saját szülőföldjükön legyenek képesek boldogulni?  Mindez kiderül A kisváros dicsérete című tanulmánykötetből, amelyet nemrégiben vehettek kézbe az olvasók. Recenzió.

„Neked adom ezt a szerelmet egész életedre. Még tizenöt év múlva is elutazol majd egy (…) kisvárosba …” Baka István Beavatások ciklusának Vasárnap délután című prózájából e két sort juttatta eszembe a közelmúltban megjelent könyv címe. Számomra, aki magam is közepes (nemzetközi mércével mérve inkább kis) városból, Veszprémből származom, e két fogalom: szerelem és kisváros így, önmagában kapcsolódik össze. Miként Baka István számára is örök kötődést adott a szülőváros, Szekszárd, vagy Jókainak a befutott íróként meglelt Balatonfüred, vagy éppen Babitsnak az Elő-hegyen kiépített szellemi fellegvárával Esztergom. S a sort még hosszan folytathatnánk.

Gondolom, így lehetnek ezzel a Tempevölgy sorozat 37. kötetének szerkesztői, Hörcher Ferenc, Körmendy Imre és Tóbiás Krisztián is. Nekik is megvan a maguk külön-külön és együtt is érvényes kisváros-koncepciójuk. Ezekből az elképzelésekből előbb egy konferencia születettPolgári öntudat, városfejlesztés és önkormányzati modellek Magyarországon és Európában. A közepes és kisebb városok példája címmel 2018. április 6-7-én Balatonfüreden, majd ez a könyv, a Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadásában.

A kisváros dicsérete. Szerk.: Hörcher Ferenc – Körmendy Imre – Tóbiás Krisztián. Balatonfüred, 2019.

Mi a titkuk?

Kontinensünkön jelenleg a teljes lakosság háromnegyede él városokban, ezzel urbanizálódottság tekintetében Európa a második Amerika nyomában. Viszont 2050-re Ázsia, a maga rohamos városiasodásával várhatóan mind a két földrészt le fogja körözni, s egyre inkább a megapoliszok jellemzik majd az ottani életformát. Eközben az európai ember az egészséges, nyugodt, biztonságos környezetet sokkal inkább közepes- és kisvárosokban, illetve a nagyvárosoknak az ilyen adottságokat nyújtani képes kertvárosi kerületeiben fogja keresni.

Hogy mi a titka a kisvárosnak a könyv tanulmányainak szerzői szerint – s mi adja ezáltal a vezérfonalat a kötethez, arról a bevezetőben tesznek tanúbizonyságot a szerkesztők: a közepes és kisvárosok szintje olyan emberi közösségeket jelent, amelyek egymással még közvetlen kapcsolatban álló embereket és csoportosulásaikat foglalnak magukba. S e közvetlen emberi kapcsolatok szülnek olyan tudást, mutatnak fel olyan tapasztalatokat, amelyek a filozófia, az urbanisztika, a történettudomány, a helytörténeti kutatás, a szociológia, s a művészetek számára egyaránt kutatási témát adnak. A magyar kisvárosok története hozta létre például az önkormányzatiság számos izgalmas, egymástól is eltérő példáját; ezekben alakult ki a polgári öntudat hazai formája, a lokálpatriotizmus is e településforma esetében figyelhető meg a legjobban.

Bibó elképzelései

A kötet eszmetörténeti bevezető tanulmányában (Mester Béla: A város és vidéke a nemzeti kultúrában) egy XIX. századi gondolkodó,  Hetényi Pál  református lelkész és közíró jellegzetes reformkori problémafelvetéséről olvashatunk. Miként lehet a magyar iparfejlesztés, általában az országépítés és nemzetegyesítés ügyébe bekapcsolni a városokat, amelyeknek – a reformkorban nagy mértékben idegen ajkú – lakossága vagy nemzetközi példák alapján kívánja megszervezni és élni az életét, vagy saját köreibe zárkózva elhessegeti magától az újítások, a polgáriasodás szellemét. Az 1841-ben megfogalmazott gondolatok a kibontakozás útját az oktatás, s általában: a helyi, de nemzeti alapú közműveltség minőségének a javításában keresik: „Honi közmiveltség jótékony forrása fakad városainkban, ha ezek polgári szívvel és szájjal honfiak, azaz, a nemzeti fejlődés barátai lesznek.”

Egy bő évszázaddal későbbiváros-diskurzust elemez Kovács Gábor Erdei Ferenc és Bibó István szellemi kölcsönhatását bemutatva Országépítés városokkal – regionalitás, demokrácia, közigazgatás Bibó István koncepciójában című elemzésében. Bibó István – már  1950-re kiérlelt, de a nagyközönség számára csak a 70-es években hozzáférhetővé vált – városfejlesztési koncepciójára igen nagy hatást gyakorolt Erdei Ferencnek a 30-as években kidolgozott elképzelése. Ez a sokszor maradinak, zsákutcás fejlődési útnak tartott alföldi tanyavilágot éppen hogy megőrzendő hungarikumként, a magyar mezővárosok társadalmi szövetének eleven és elhagyhatatlan részeként értelmezte.  A tanulmány sorra veszi, hogy Bibó István a maga urbanisztikai és közigazgatási elképzeléseinek a megalkotásánál milyen egyedi amerikai, valamint részben itáliai és angol városfejlesztési modelleket, sokszor utópiákat használt fel, s épített be (természetesen kritikával) a saját koncepciójába, mely így a magyar sajátságokat európai perspektívába tudta állítani.

Településfejlesztés, közösen

Körmendy Imre, a kötet társszerkesztője a hazai városok fejlesztésének egy lehetséges útját, a szó legnemesebb értelmében vett civil, közösségi várostervezést tárja elénk. Rámutat, hogy a településfejlesztés terén az együtt gondolkodásra már az amúgy a központi irányítás elsődlegességét hirdető szocializmusban is akadt néhány sikeres példa. A rendszerváltást követően pedig egyenesen egyértelművé vált, hogy nálunk ez a módszer vezethet a leginkább az élhető közösségi terek kialakításához. „Olyan a társadalom, mint a család. Kisgyermekkortól bevonni őket a döntésekbe – a koruknak megfelelő dolgokban” – így kínálja a lehetséges modellt.

Jász Borbála A polgári lakás metamorfózisa címmel tekinti át a személyes tér történetét.  Narratívája a XIX. századi, nagyléptékű historizáló lakásépítésekkel kezdődik, s a szocialista modernizáció városépítészeti utópiája, a panellakások tömeges megjelenésével fejeződik be. A személyes tér az egyes embert közvetlenül körülvevő, az egyén számára menedéket nyújtó polgári lakás, ami az első olyan intimitást biztosító környezet, mely a szűkebb család tagjain kívül mások számára már csak meghívással és bizonyos szigorú társas érintkezési szabályok betartásával volt látogatható.

A várostervező halála

Weninger Sándor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) doktorandusza a településarculatról írva megállapítja, hogy a maihoz hasonló, modern városképi tervezés honi gyökereit a mai Budapesten – az akkori Pesten, Budán, Óbudán – érdemes keresni, méghozzá a XIX. század első felében. Persze, thetjük hozzá, a tudatos városkép-tervezés, ezáltal a város vizuális reprezentációjára való törekvés már a középkorban is létezett Magyarországon, elég csak körbesétálni néhány felvidéki magyar város – Kassa, Eperjes, Bártfa – egységes főterén. A szerző megállapítja: a településarculat a városmarketing fontos, a magyar gyakorlatban sok szempontból még kiaknázandó része. S a városaink számára örömteli fejlemény, hogy – meglátása szerint – az elmúlt 7–8 évben a magyar közép- és nagyvárosok marketingtevékenysége elől szinte az összes törvényi akadály elhárult.

Wesselényi-Garay Andor A válságtudománytól a poszturbanisztikáig címmel a városkutatás sajátos evolúcióját tekinti át, tudatosan provokatív írásában. Izgalmas szellemi időutazása végén, melankólia nélkül állapítja meg, hogy a klasszikus várostervező mint hivatás felett valószínűleg eljárt az idő, „a várostervező halála azonban új korszakot nyit, melynek hőse a poszturbanisztikával életvitel-szerűen foglalatoskodó aktor, a hipszter-urbanista.”

 „Jobbat építeni, szépet építeni”

Hörcher Ferenc, az NKE Eötvös József Kutatóközpontjának Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének igazgatója A léptékhelyes város dicsérete című tanulmányában reneszánsz hangulatú diskurzus-szövegkörnyezetet teremt, melyben bemutatja egy herceg, egy építész és egy  filozófus együtt gondolkodását az élhető városról. A történet valós: Károly herceg brit trónörökös, Léon Krier építész és Roger Scruton filozófus gondolatainak termékeny kölcsönhatását tárja elénk a konzervatív kormányzati akaratból életre hívott „Jobbat építeni, szépet építeni” Bizottság (Building Better, Building BeautifulCommission)elnevezésű angol városszépítő grémium tevékenysége kapcsán. Scrutonról, a nemrég elhunyt konzervatív filozófusról szólva kiemeli: kantiánus alapon igazolta, hogy hétköznapi tevékenységeink esztétikai törekvéseinek természetes célkitűzése az, hogy úgy rendezzük el és be a körülöttünk lévő tárgyi világot, hogy az az általunk elképzelt közösség tetszését elnyerhesse. Mindez élesen szemben áll azzal a (poszt)modernista (s laikus olvasóként még hozzátehetjük: politikai gondolkodásában liberális-pluralista) elképzeléssel, amely szerint az esztétikai ítélet szubjektív, tehát döntéseink során nem hivatkozhatunk semmilyen közös mércére. Scruton szerint igenis, létezik tehát közízlés, s annak fontos szerepet kell kapnia egy otthonos város kialakításakor.

A történész Katona Csaba két fürdővárost vet össze írásában. Az angol Bath és a magyar Balatonfüred fejlődési pályája közötti párhuzamokat és különbségeket mutatja be aprólékosan. Kiemeli, hogy egy kisváros imázsának megteremtésekor nemcsak a szigorúan vett történelmi tényekre lehet építeni, hanem bizony a valós tényeken alapuló félig igaz, félig elrajzolt-eltúlzott legendáknak is szerepe lehet, erre példaként a füredi Anna-bál históriáját és identitásképző erejét emeli ki.

Kihasználni a lehetőségeket

Alföldi György és Balázs Bálint egy, az imént említett két fürdővárosénál sokkal nehezebb helyzetben lévő –, szakkifejezéssel: zsugorodó – város, Salgótarján jövőbeli lehetőségeivel foglalkozik. A szerzők fontosnak tartják, hogy egy kevéssé prosperáló település számára is szülessenek fejlesztési tervek, javaslatok. Egy évig tartó vizsgálataik végén egy olyan komplex tervet készítettek, amely például a város egykori büszkesége, az üveggyár területét kulturális és dizájn centrummá, részben lakható városrésszé formálná.

Szabó Julianna a turizmus és a polgárosodás első lenyomatait keresve Dunaharaszti és Siófok fejlődésében megállapítja: a XIX. század második felének két hatalmas területfejlesztési folyamata volt, s ezek a Kárpát-medence térszerkezetét alapjaiban változtatták meg. Az egyik a vasúthálózat kiépítése, a másik a természetes vizek – főképp a Duna, a Tisza és a Balaton – szabályozása. Dunaharaszti és Siófok perspektívái hirtelen tágultak ki és változtak meg a fejlesztések kapcsán. S mindkét település – bár nyaralótelepeik fejlődésében mutatkoztak különbségek – egyaránt élni is tudott a kínálkozó lehetőségekkel.

Helyben, sikeresen

A kötet záró írása több szempontból is kitekintés. Laczkó-Albert Elemér ugyanis egy külhoni, erdélyi települést vesz górcső alá: Gyergyóremetét. Számtalan statisztikával, a község földrajzi és oktatási viszonyainak egymásra vetítésével, a helyi fejlesztéspolitikai tapasztalatok segítségével azt az alapkérdést szeretné megválaszolni – ami egyébként a kötet valamennyi tanulmányának közös gondolati alappontja is egyben –, hogy milyen tudás, milyen képességek kellenek ahhoz, hogy sikeresek legyenek a kisebb településeken élők? Mit lehet tenni azért, hogy az embereknek ne kelljen elhagyniuk szülőföldjüket?

E színes, sokoldalú megközelítést nyújtó tanulmányfüzér segítségével ki-ki közelebb kerülhet a saját maga által hitelesnek tartott válaszhoz.

(A kisváros dicsérete. Szerk.: Hörcher Ferenc – Körmendy Imre – Tóbiás Krisztián. Balatonfüred, 2019.)

Témakörök: recenzió, tanulmány, urbanisztika, városfejlesztés, várostervezés
PÁK BLOG

Ki volt a konzervativizmus atyja?

Ma már egyértelmű, hogy Edmund Burke. A kérdés pedig nem mindig volt ilyen egyértelmű. Nemzedékek dolgoztak rajta, hogy kialakuljon az a hagyomány, amely már evidenciának tekinti a kérdésre adandó választ.

ÖT PERC EURÓPA BLOG

Nem(csak) a méret a lényeg

Az építési ügynek önmagán túlmutató jelentősége van.

PÁK BLOG

Nem minden arany, ami fénylik

A britek és az aranystandard. Recenzió.

nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT