Milyen szakirodalmat javasol az érdeklődőknek a kutató, aki a klímaválság kulcstényezőit, köztük az erdőterületek kiterjedésének változását, valamint az élelmiszerhiányra adott válaszokat vizsgálja? Balogh Róbert történész könyvajánlója.
„Egy az utóbbi évszázadokat kutató történész mozaikos és nagy mennyiségű levéltári forrásbázissal dolgozik. Ezért fontos, hogy kipróbált, ugyanakkor az aktuális szakirodalmi konszenzusnál egy lépéssel előrébb, vagy új irányokba vivő kérdésekkel érkezzen a levéltárba – aztán ennek megfelelően döntse el, milyen anyag lehet releváns számára” – avat be szakkönyv választási motivációjába az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetének segédmunkatársa. Balogh Róbert a Debreceni Egyetem Történeti és Néprajzi Doktori Iskolájának doktorandusza. Azt kutatja, miképpen alakult az erdőterületek kiterjedése és tájképe az elmúlt évszázadok során; milyen válaszok adhatók az élelmiszerhiányra. További kutatási területe a tejtermékek ellátási láncolatának 19-20. századi változása.
Variációk hozzáférésre
„Tizenöt éve a szakirodalom kapcsán a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy hogyan értesülhetnék egyáltalán a friss nemzetközi irodalomról. Egyetemistaként így elsősorban olaszországi és nagy-britanniai egyetemi könyvtárak online katalógusaiban keresgéltem és amikor tehettem, a polcaikat böngésztem, illetve a Central European University budapesti könyvtárába jártam” – utal a szakmai kezdetekre. A fontos monográfiák beszerzése azonban időigényes és sokszor költséges volt. Egyes tanulmányokhoz ugyan már akkor is hozzá lehetett jutni online adatbázisokon keresztül, ám csak több éves késéssel.
A helyzet 2011-2012-ben kezdett változni. Amikor aztán a doktori disszertációjához hozzálátott, a jogi szürkezónában levő, de bárki számára elérhető portálok lehetővé tették, hogy gyorsan hozzáférjen azokhoz az új monográfiákhoz és tanulmányokhoz, amelyekről a tematikus közösségi médián futó virtuális csoportokon, az Academia.edu-n és levelező listákon keresztül tudomást szerez. „Ez a folyamat sokkal demokratikusabbá tette a tudástermelést, s vélhetően jelentős kreatív energiákat szabadított fel, de végeláthatatlan jogi vitákat eredményez. A hozzáférhetőség kérdésére ma még nincs igazán jó és globális válasz. Mivel a kutatás elsősorban közérdek, így közfeladatnak gondolom a finanszírozást addig is, amíg nincs kiforrott megoldás. Ezért örömteli, hogy az NKE kifejezetten hangsúlyt fektet arra, hogy hozzáférést vásároljon minden releváns adatbázishoz” – jegyzi meg.
Gyorsolvasók előnyben
Arról nem is beszélve, hogy mára ott tart a helyzet, hogy immár a szakirodalmi tájékozódás során is az információ túlzott mennyiségével kapcsolatban kell stratégiát kialakítani. Balogh Róbert maga is nem egyszer találja magát olyan helyzetben, hogy a leadási határidő közeledtével a legjobb tanulmányokat is csak gyorsolvasással tudja feldolgozni. „Így a szakirodalmi tájékozottság szempontjából is igaz, hogy igazán az lesz szemléletformáló, amit olyan időszakokban olvasok, amikor kötelező jelleggel éppen nem kell semmin átrágni magam”.
Először középiskolásként szembesült azzal, hogy a történettudományban több évtizedes bizonytalanság van a tudásterület tudományokhoz, valamint a társadalomtudományokhoz képest elfoglalt helyével és a történeti megismerés módszereinek érvényességével kapcsolatban is. Ezért azokról a „nagy felfedezésekről”, vagyis azokról a kötetekről, amelyeket úttörő jellegűnek gondol, gyakran ír recenziót. Ezek az írások a kutatóintézeti blogfelületeken – a Ludovika.hu blogtere, Horizontok.hu – olvashatók.
Mit olvassunk?
A szakember jelenleg azt kutatja, hogy az ökológiai (antropocén) válságra milyen válaszokat tud adni a történettudomány. Ezen belül három kérdés foglalkoztatja:
- Hogyan és mennyiben lehet az egy adott helyen megfigyelt tájképi helyzetet (társadalmi-gazdasági-egyéni működést vagy konfliktust) regionális jellemzőkhöz, majd ezeket a globális szinthez kapcsolni?
- Miképpen írhatunk úgy történelmet, hogy a narratívában megragadjuk az anyagok, növények, állatok, valamint az emberi viszonyok kölcsönhatását, sőt, összefonódását?
- Milyen kutatásmódszertani és narratív forma alkalmas arra, hogy kifejezze azt, hogy kutatóként is az összefonódásokon belül állunk? (ezt az angolban more-than-representational vagy non-representational álláspontnak hívják, lásd például Sarah J. Whatmore: Hybrid geographies: natures, cultures, spaces.)
„Egyelőre ez utóbbi kérdéskörrel állok a legrosszabbul – ismeri el. – Éppen ezért, ha ismét lassú olvasásra alkalmas periódusban találom magam, Simon Zoltán Boldizsár tavaly megjelent History in Times of Unprecedented Change című könyvéhez fogok látni”. Emellett a napokban talált rá egy észak-amerikai kutató, Jasmine Brooke Ulmer esszéire. Ezen írások vonzerejét a kutató számára az adja, hogy esztétikai szempontból is kiérlelten, ugyanakkor egy nem anyanyelvű számára is világosan fogalmaznak az ökológiai válság és kutatásmódszertan közötti kapcsolat tétjéről.
A hidegháború terméke
„Egy olyan kötetre pedig külön is felhívnám a figyelmet, amely mind módszertani, mind levéltári gyakorlati szempontból kiérlelt, ráadásul közép-európai témát feldolgozó munka. Még jóval veszélyhelyzet kihirdetése előtt vettem, de csak márciusban, egy hosszabb tanulmány lázas írása közben, de ahhoz nem kapcsolódón olvastam Kate Brown Manual for Survival: A Chernobyl Guide to the Future című, a Penguin kiadónál nagy példányszámban megjelent könyvét. Azt hiszem a könyv, illetve a szerző korábbi monográfiái jó kiindulópont mindhárom fent említett kérdéshez” – hangsúlyozza Balogh Róbert. Mint mondja, elvileg itt Magyarországon is nagyon jól ismerjük, hogy mi is volt a csernobili katasztrófa (ha csak az utóbbi éveket nézzük, kiváló forrás például az Állambiztonsági Levéltárak Csernobil archívuma és a kapcsolódó kötet és Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics „Csernobili ima” című könyve is megjelent magyarul.) Az említett könyv szerzője, Brown azonban rámutat, hogy ez nem feltétlenül igaz, hiszen nagyon kevés szó esik arról, hogy nem is katasztrófáról, hanem egy további évszázadokra megváltozott helyzetről van szó. A csernobili robbanás végső soron a hidegháború terméke volt, s ez az időszak olyan mennyiségű sugárzást juttatott a világba, amely emberek százezreinek egészségi állapotát rombolja majd a következő évszázadokban is. Elsősorban pajzsmirigy problémákra, ezzel összefüggésben szívproblémákra, illetve daganatos megbetegedések gyakoriságára lehet hatással.
Brown azt is feltárja, hogy a szennyezett anyagokat feldolgozó üzemekben ténykedők a félretájékoztatás és elhallgatás ellenére milyen mértékben voltak tisztában a sugárzás biofizikai hatásaival, s azt is, hogy valójában milyen mennyiségű, a bürokratikus összesítés során szándékosan félreolvasott orvosi adat bizonyította a pajzsmirigy és leukémiás megbetegedésekben bekövetkező ugrást.
„A könyv erénye, hogy elsősorban nem központi, sőt inkább a perifériához sorolt helyeket sűrűsödési pontként kezelve mutat be nagy léptékben már jól ismertnek gondolt változásokat. Brown narratívája a táj és egyéni életek kapcsolatára érzékeny esettanulmányokból áll. Legalább ilyen fontos, hogy a szerző – történeti munkáknál szokatlan mértékben – tudatosítja, hogy a megfigyelés a megfigyelő személy motivációihoz kötődik, s ez lényegében elkerülhetetlen. A szerző és munkatársai is folyamatosan jelen vannak a szövegben, egymással és a környezetükkel is kommunikálnak, kölcsönhatásban állnak. Ez a differenciált és nyíltan vállalt episztemológiai alapállás azonban nem jelenti azt, hogy a történész elbizonytalanodna állításaival kapcsolatban.
Igazán remélem, hogy a kötetet a közeli jövőben a Kelet- és Közép-Európában beszélt nyelvek közül minél többre lefordítják. Úgy vélem, hogy nagy szükség van arra, hogy a könyv fő állításai tudatosuljanak a térség lakóiban” – zárja gondolatait Balogh Róbert.
