Plébániát vezetett a XVII. kerületben, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a Vallás és Biztonság Kutatóintézetet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen pedig a Kánonjogi Intézet egyik tanszékét irányítja. Ujházi Lóránd úgy érzi, kollégáival megvalósította a nemzetközi szinten is elismert, de Magyarországon mindenképpen egyedülálló kutatást, amely vallás és biztonság kapcsolatával foglalkozik.
Nemsokára professzornak fogják szólítani, pedig irtózik a címektől. Úgy gondolja, az ember titulusai helyett beszéljenek a tettei és a munkái. 12 évig lelkipásztorként tevékenykedett, legfőbb küldetésének a rászorulók segítését, és a szentségek lehető legnagyvonalúbb kiszolgáltatását tekintette. Ennek kézzelfogható megnyilvánulásaként bevezette a karitatív temetéseket, ezen kívül a gyermekétkeztetés, a karitatív nyaralási programok, valamint az üldözött keresztény közösségek érdekében indított kezdeményezéseket. Nem kereste a beosztásokat, azok találtak rá. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) megalapítása óta dolgozik az Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon (HHK). A Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszék tudományos főmunkatársa, valamint az Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézet intézetvezetője. Tavaly augusztusig lelkipásztori feladatokat is ellátott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében, mivel azonban az egyházi törvények szerint a tanszékvezetői és a lelkipásztori beosztást egyszerre nem lehet betölteni, szeptembertől elsősorban a tudományos tevékenységre, a kutatásra és az oktatásra fókuszál.
Sima út kis segítséggel
A VIII. kerületben nőtt fel, katolikus neveltetésben részesült. Szüleivel járt templomba, ahol az emberekkel való foglalkozás ragadta meg. Úgy gondolta, benne is van ilyen képesség, szívesen tenne a közösségért. Emellett ellenállhattalan vonzódást érzett az egyház által képviselt intellektuális miliő iránt. Megtetszett neki a komoly könyvtár, a tanulás lehetősége. Saját elhatározásából döntött az egyházi középiskola mellett, a helyi plébános ajánlotta a ferenceseket, így Esztergomban töltötte gimnáziumi éveit. Ezt követően az Esztergomi Hittudományi Főiskoláról Paskai László bíboros küldte a Hittudományi Akadémiára tanulni. A teológiai és a kánonjogi diploma megszerzése után Erdő Péter bíboros úrnak köszönhetően Rómában folytathatta a tanulmányait. Itt szerzett PhD fokozatot kánonjogból a Santa Croce Egyetemen. „Nem egy különleges történet. Az emberek azt hiszik, egy paptól sorsfordító történeteket hallanak. De igazából sima út volt.”
Teológia, filozófia, kánonjog. És hadtudományok
Tanult Ausztriában és Kanadában is ösztöndíjasként, sok helyen megfordult a világban, így hozott magával számos nemzetközi tapasztalatot és emberi kapcsolatot, azaz barátokat. Állítja, élete legszebb éveit Rómában töltötte, ott tanulta meg, milyen az igazi egyetem: tanulni kell, de ettől még jó a hangulat, az intézmény pedig igazi szellemi műhely, továbbá a párbeszéd helye. Megtapasztalta, a professzorok is folyamatosan képezik magukat, látogatják a kollégáik előadásait, élő példái voltak az életen át tartó tanulásnak. „Nagyon sokat lehet egymástól tanulni, s ezt nem kell szégyellni. Van, aki az egyik szakterületen jó, van, aki a másikban. Érdemes meghallgatni egymást, odafigyelni a másik eredményeire. Egy jó doktorandusztól is sokat lehet tanulni. Hiszen főszabály szerint ő előrébb jár az általa vizsgált területen, ami a mélyfúrásokat illeti. Nekem Rómában vált életformámmá a tudomány szeretete, ott tanultam meg igazán a módszertant, azt, hogyan kell kutatni és minőségben dolgozni. Nagyon sok területet tanulmányoztam már életemben, de az igazi örömöt a szent tudományok tanulmányozása jelentette.Teológiát tanultam, kánonjogot végeztem. Utóbbi közelebb áll a teológiához, mint a joghoz. Majd kánonjogból doktoráltam Rómában.”
Elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskoláját is. „A második doktorit már itt szereztem, ezen az egyetemen, ahol most beszélgetünk, és itt is habilitáltam. Ez az intézmény, az NKE HHK lett a vallás és biztonság kapcsolatával foglalkozó kutatásaim otthona, és szeretném, ha ez így is maradna hosszú távon.”
Vallás és biztonság értékes ötvözete
Ujházi Lóránd még külföldön találkozott a vallás és biztonság hiánypótló kutatásával. Megértette, csak úgy lehet ezt a témát komolyan kutatni, ha a vallás mellett az ember a biztonságpolitika és a nemzetbiztonság témakörét is magas szinten megismeri. „Régóta foglalkoztatott a közel-keleti keresztények biztonsági helyzete, a katolikus egyház társadalmi tanítása, amely a biztonsági kérdéseket érinti. A missziós tapasztalatok pedig megmutatták, hogy a nemzetközi és regionális válságkezelésben a biztonságpolitika mellett a vallásnak hihetetlenül fontos szerepe van.”
A vallás és biztonság együttes megközelítése, komplex vizsgálata a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon bontakozott ki. Ez egyedülálló kutatás ma Magyarországon, igaz, már nemzetközileg is elismert. „Ha ezt az irányt tudjuk folytatni, és lesz hozzá potenciálunk, akkor nemcsak hazánkban, de nemzetközi szinten is meghatározó kutatóközponttá válhat ezen a területen az egyetem. Ezek mind rendkívül aktuális kutatási témák, és számos eredményünket már jól ismerik külföldi partnereink. Minél több kollégát, tehetséges embert szeretnék megnyerni arra, hogy bekapcsolódjon. Teamben gondolkodom. Mindig az volt a koncepcióm, ne egyedül, hanem közösen dolgozzunk. Ez a kutatás nem konkurencia a teológiai és vallástudományi képzéseknek. Nem konkurálni akarunk, hanem megszólítani a hittudományi karokat is. Nem akarunk témát elvenni senkitől, hanem azzal a területtel foglalkozunk, amivel mások nem.”
Lelkipásztori vagy tudományos munka?
„A kettőt nem is lehet igazán elválasztani, hiszen mindkettő az egyházat szolgálja.” A lelkipásztori munka során talán nagyobb szerep jut a gyakorlatnak, azaz annak, hogyan kell a rászorulókat és a szegényeket segíteni. Ujházi Lóránd lelkipásztorként igyekezett mindenkit megkeresztelni, nem tett különbséget. Nem voltak feltételek, volt-e egyházi házasság, együtt élnek-e a szülők, jártak-e hosszú előkészítőre. Ugyanígy mindenkit eltemetett. Soha nem firtatta, mivel járult hozzá az elhunyt az egyház fenntartásához. Legfontosabb lelkipásztori szolgálatának mégis azt tekinti, hogy haldoklók mellett állhatott. „Ez a papi hivatás teljesítésének legfontosabb eleme. Az emberi élet befejezése különleges pillanat. Sok haldokló ágyánál álltam. Ember és pap fölött akkor nincs semmilyen emberi hatalom. Ezáltal egy olyan kontaktus jön létre, ami soha senki más között. Ilyenkor érezheti az ember abban a néhány pillanatban, hogy Isten hatalmának földi reprezentánsa.”
Ám az egyháznál is vannak összeférhetetlen hivatalok. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetői beosztása összeférhetetlen a plébánia vezetésével. Ezért tavaly augusztusban, kinevezésekor, Erdő Péter bíboros felmentette Ujházi Lórándot a plébánia vezetése alól. „Nagyon hálás vagyok Erdő Péter bíboros úrnak, hogy lehetővé tette: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanuljak, majd tanítsak, és beosztást kapjak. A vallás és biztonság kutatásban kitüntetett szerepet kap az üldözött keresztény közösségek vizsgálata. De emellett foglalkozunk az iszlámmal, a távol-keleti vallásokkal, a szekularizáció hatásával, a vallási közösségek válságkezelési mechanizmusával. Az elmúlt években számos tudományos programot szerveztünk. Voltak nemzetközi és hazai konferenciák, workshopok és fórum beszélgetések, de tartottunk felkészítőt a Magyar Katolikus Karitász munkatársainak is. Célkitűzésünk, hogy az egyetemet az átalunk vizsgált területen a párbeszéd színterévé tegyük. Azt a szintet, amit elértünk, szeretném tartani vagy még magasabbra emelni.”
Papi lélekkel egyetemen szolgálni
Ujházi Lóránd oktat, kutat, publikál, intézetet és tanszéket vezet. Eleget tesz felkéréseknek, megkereséseknek; előadásokat tart, tanulmányokat ír magyar és idegen nyelven. Jó szívvel, boldogan teszi. Úgy érzi, eljön az idő, amikor át kell majd adnia valamelyik terület irányítását, de ez a dolgok rendje, felnő egy új kutató generáció. Így egyrészt jobban tud fokuszálni a tudományos munkákra, másrészt szeretné, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon az, amit kutatott, vagyis a szegények és a rászorulók megsegítésébe is bekapcsolódhasson. „Mindent örömmel teszek, de szeretnék idővel az egyház karitatív tevékenységében is részt venni, erre a plébánia annak idején bőven adott lehetőséget. Jelenleg a legtöbb időmet elviszi a könyvtárazás, a kutatás, az oktatás, a szervezés. Egy-egy konferencia megszervezése is óriási erőket köt le. Emellett nagyon sok a felkérés és az ember időnként nem is tudja, hogyan mondjon nemet bármelyikre is. Mindemellett azt gondolom, a nap végén azt fogják megmérni mindenkin, miben segített másoknak, mit tett – különösen a legszegényebbekért – nem azt, hogy hány cikket adott le, és hány kötetet írt meg.”
Úgy gondolja, önbecsapás, ha az ember elhiteti magával vagy a környezetével, hogy hibátlan vagy mindenben tökéletes. „Szembe kell nézni azzal, hogy számos területen hiányosságaink vannak. Ez lehet tudásbeli, tudományos, intellektuális, etikai vagy érzelmi.” Azt vallja, az tud jó vezető lenni, aki a saját hiányosságaival is tisztában van, dolgozik a személyiségén, a hibákat felismeri és javítja, adott esetben ehhez segítséget kér. „Azért is van az, hogy egy meghatározott kor előtt nem egészséges, ha vezető lesz valaki, mert ez a felismerési képesség csak idővel jön el. Fiatalabb korban az ember magával is, ezért másokkal is szigorúbb. Persze ehhez nem elég a kor, kell hozzá önismeret és személyiségfejlődés is. Érdemes leginkább önmagunkkal őszintének lenni.Ha valaki az életében kiegyensúlyozott tud lenni, az már önmagában nagy öröm.”
„Ha bármikor megkerestek, próbáltam segíteni. Ennek köszönhetően az egyetemi évektől szinte észrevétlenül nagyon szerteágazó ismeretségi és baráti köröm alakult ki. Ezt pedig igyekezetem azoknak az intézményeknek a javára fordítani, ahol éppen dolgoztam.”
Kiderült, rajong az antik dolgokért és a régiségpiacokért. „A régiségek mögött ugyanis meghúzódik az a tiszteletadás és tudás, amely a tárgyak mögötti évszázadokra, ismeretekre utal: emberek, művészek, gyárak, technikák, helyek, felhasznált anyagok. Nagyon sok mindent tanultam az életemben, de az antikvitásokról tanultam legkönnyebben, mert az hobbi volt.”
Névjegy
Ujházi Lóránd
Születési hely, idő: Budapest, 1979.
Végzettség: Teológia, kánonjog, hadtudomány
Kutatási területek: vallás és biztonság; a Katolikus Egyház válságkezelése, eszköztára, társadalmi kérdésekről alkotott felfogása; a kánonjog bizonyos területei
Publikációk: Ujházi Lóránd adatlapja a Magyar Tudományos Művek Tárában
Családi állapot: nőtlen
Hobbi: antikvitások
Nyitókép: Flickr / The U.S. Army
