„Elhivatottság nélkül nem vonzó a kutatói pálya”

Pócza Kálmán rövid életútja könnyen megtalálható az NKE Politika- és Államelméleti Kutatóintézet  honlapján. Első olvasásra e szakmai út nagyon simán tűnik. Portrénkból az is kiderül majd, hogy valójában mennyire volt az.

Ahogy ez több helyen is olvasható: Pócza Kálmán történelem–német szakos diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, politikatudományi doktori fokozatát pedig az Andrássy Egyetemen szerezte meg. Korábban több külföldi egyetem vendégkutatója, majd 2015-ig a budapesti székhelyű Danube Institute tudományos igazgatója, legutóbb pedig a Századvég folyóirat szerkesztője és a PPKE BTK Politikaelméleti Doktori Iskola doktori tanácsának tagja volt. Az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a JUDICON kutatási projekt vezetője. A mai politológusi pályáját azonban több terv is megelőzte: Pócza Kálmán előbb asztalos, majd borász vagy éppen futballista szeretett volna lenni. Hiszen gyerekkorban az ember szerencsére még igen keveset foglalkozik a politikával. 

Borász vagy focista érkezik vissza Vasból?

Pócza Kálmánt gyerekként inkább az állatok, illetve a kétkezi munka kötötte le. Bár Budapesten született, ahogy az gyakran megtörténik a fővárosi gyerekekkel, sok időt töltött vidéki rokonoknál. Pócza Kálmán esetében ez az apai ág Vas megyei rokonságát jelentette. A kétkezi munka öröméből fakadt, hogy egy időben asztalos szeretett volna lenni – ehhez el is végzett egy rövid asztalos-tanfolyamot. A tervek között szerepelt még a szőlészet-borászat is. Sőt, mivel játszott az NBII-es Pénzügyőr ificsapatában, az is szóba került, hogy esetleg a profi futballista pályát választja. A gimnáziumi futball-lázat végül jól csillapította a sikeres egyetemi felvételi. Ma úgy gondolja, inkább szerencse, hogy nem lett profi focista, a borászkodáshoz pedig akár idős korban is vissza lehet majd térni – akár csak hobbi szinten is. Egyelőre most, ha pihenni szeretne, Pócza Kálmán még nem a szőlőbe megy. Ehelyett inkább azt vallja, hogy mindennek az alapja a harmonikus családi élet. Ezért kikapcsolódásnak számít mindent, amit családjával együtt csinál. Sokat kirándulnak, ha majd lehet, utaznak is együtt. Szintén fontos eleme a rekreációnak a közös filmnézés is.

A történeti perspektíva

Végül tehát a történelem maradt a fő érdeklődési kör. Akkoriban indult a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, oda felvételizett hát történelem–német szakra. Azóta is fontos számára a história, így mindig öröm, ha időnként egy-egy tudományos publikációba sikerült becsempésznie a történeti perspektívát. Erre a legtöbbször törekszik is, sőt úgy tervezi, hogy a következő nagyobb kutatása szintén történeti perspektívájú lesz. Az egyetemen vált az is többé-kevésbé egyértelművé, hogy nem lesz asztalos, borász vagy futballista. Pócza Kálmán ugyanis úgy döntött, hogy szeretne egyetemi közegben maradni; kutatni és tanítani. Ha a számára emlékezetes tanár személyiségekről kérdezzük, Bence Györgyöt említi először, akitől nagyon sokat tanult az ELTE politikai filozófia doktori iskolájában. Bence György tanárként elképesztően sokat készült az óráira, cserébe persze ezt a diákjaitól is megkövetelte. Ha Bence tudományos publikációit nézzük, akkor azt látjuk, hogy a kilencvenes években nem feltétlenül volt termékeny író, ám annál nagyobb tanárszemélyiség.

Pócza Kálmán folytatja: az egyetemi évek alatt Botos Máté közvetlensége impresszív volt számára, illetve szintén sokat tanult Hörcher Ferenctől. Vele később kiváló munkakapcsolat alakult ki, jelenleg pedig éppen ő Pócza Kálmán főnöke az NKE Politika- és Államelméleti Kutatóintézetében. Ha a tanári példaképek után a saját tanári szerepéről kérdezzük, Pócza Kálmán azt emeli ki, hogy biztos, hogy mindig meg kell találni a közös hangot a hallgatókkal. Az óráin általában intenzív vitákat folytatnak egy-egy politikatudományi kérdés kapcsán, Pócza Kálmán pedig mindig az ördög ügyvédje szerepét látja el, vitát gerjeszt. Ugyanakkor fontosnak érzi mindig megtartani azt az egy lépésnyi távolságot, ami  a tanári tekintély szempontjából fontos.

A kutató születése

Pócza Kálmán egyetemi évei után huzamosabb időt töltött Németországban, illetve Svájcban. A németes kutatói időszakokról azt mondja, hogy nagyban meghatározták mentalitását, és persze azt is, hogy ma mivel foglalkozik: a második világháború utáni német múltfeldolgozás, Carl Schmitt munkássága vagy éppen a svájci nemzeti identitás és politikai berendezkedés egyedülálló jellege mindig is nagyon érdekelte. Az amerikai University of Notre Dame-en eltöltött kutatói időszak pedig az angolszász politikatudomány felé fordította érdeklődését. Így alakult ki az a tömör sor, amelyet az NKE honlapján is olvashatunk kutatási területéről: a politikai reprezentáció, parlamentarizmus, alkotmányosság és alkotmánybíráskodás. Utóbbi révén egy jelentős nemzetközi kutatóprojektet is vezet, amelyben húsz európai ország alkotmánybíróságának a tevékenységét térképezik fel az 1990 és 2020 közötti időszak vonatkozásában. A JUDICON-EU projekt az NKE Politika- és Államelméleti Kutatóintézetében zajlik, várhatóan a jövő év végére fejezik be ezt a hatalmas vállalkozást.

Pócza Kálmán mindeközben szeretne visszatérni egy régi témájához. Az ugyanis mindig érdekelte, hogy a német alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) miként tudott a német politikai rendszerben olyan kiemelkedő szerepet betölteni, hogy aztán ez a tekintélye messze földön híressé tegye. A német bíróság tavaly májusi döntése, amelyben két független uniós intézménnyel is összeakasztotta a bajuszát, újabb lökést adott Pócza Kálmánnak ahhoz, hogy a politikatudomány eszközeivel vizsgálja meg a Bundesverfassungsgericht politikai rendszerben betöltött szerepét és azt összevesse a magyar Alkotmánybíróság magyar politikai rendszerben betöltött szerepével.

Ki legyen kutató?

Ha arról kérdezzük, miként toborozna fiatalokat a kutatói pályára, Pócza Kálmán kiemeli, csak akkor győzködne bárkit is erről, ha látszódik rajta, hogy érdeklődik, fontolgatja már, hogy ezt pályát választja. Magyarán szólva, a fiatalban benne kell lennie az elhivatottság csírájának, máskülönben nem feltétlenül lesz vonzó számára a kutatói munka. Bár Pócza Kálmán azt is említi, hogy a kutatók lehetőségei az utóbbi időben némileg változtak, ezzel egyidőben az elvárások is megnőttek – szerencsére, teszi hozzá. A nemzetközi tudományos életben való jelenlét ma már minden fiatal kutató jövőképét meghatározza. Itt még egy fontos kiegészítést tesz: aki a politikatudomány művelésére adja a fejét, annak tudnia kell majd meghúzni a vonalat a tudományos munkásság és a hétköznapi politizálás között.