Hiába próbálkozott, kis testi hiba miatt nem vehették fel Marsai Viktort a Rendőrtiszti Főiskolára. Habár akkor törésnek élte meg, e nélkül soha nem találkozott volna az Afrika-vírussal, ami immár teljesen meghatározza életét.
Marsai Viktor, az NKE ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének habilitált egyetemi docense számára nem egyenes út vezetett a mai, majdhogynem első generációs értelmiségi karrierjéig. Mint mondja, a legfontosabb hatások már otthon elérték. Egy vidéki, de a fővároshoz közeli környezetben, Gombán nőtt fel. A családban egyedül édesanyja végzett főiskolát, aki egyébként a szociális szférában dolgozott. Ennek köszönhetően figyelme már korán az elnyomott emberek és a szociális problémák felé fordult, amely tovább erősödött a bencéseknél. Buszsofőr édesapjától pedig a kemény munka tiszteletét tanulta meg, amely később nagyban segítette karrierje során. Szintén a gyerekkorba datálódik találkozása a történelemmel, különösen pedig a hadtörténelemmel. Dédszülei harcoltak a háborúban, így nagy hatással voltak rá a családi történetek.
Az iskolaválasztást jelentősen befolyásolta a család katolikus háttere. Földműveléssel foglalkozó keresztapja, aki kántorként is tevékenykedett, végig pártfogolta, segítette karrierjét. Amellett, hogy elvitte a Hadtörténeti Múzeumba, a bencéseket is szerette, ezért javasolta védencének az egyházi gimnáziumot. Marsai Viktor szellemi fejlődését alapvetően határozta meg Pannonhalma. A bencéseknél három nagyon fontosat tanult meg. Az első a világra való nyitottság elve, tehát, hogy mindig próbáljuk meg befogadni a dolgokat, ahogyan vannak, és megérteni azt, hogy mi történik. A másik, hogy a bencések között rengeteg hiteles személyiséggel találkozott, akik mindig azt mondták, amit tettek, és azt tették, amit mondtak – amellett, hogy a gyengeségeiket is merték megmutatni. A harmadik benyomás pedig a kölcsönös tisztelet, azaz, hogy a tanárok végig partnerként kezelték a diákokat. Ezek együttes, intenzív hatása alapvetően meghatározta Marsai Viktor további életét, így azt is, hogy hogyan álljon hozzá a munkához, a hivatásához. Később, hogy az akadémiai pályán milyen irányba lehet menni, arról sokat tudott meg Lugosi Győzőtől és Búr Gábortól az ELTE-n, de ugyanígy hálás a lassan legendává váló NKE-s oktatóinak is, mint Gazdag Ferenc, Kaiser Ferenc vagy Nagyné Rózsa Erzsébet.
Biztonsági játékos
A gimnázium után komoly törést jelentett számára, hogy nem vették fel a Rendőrtiszti Főiskolára, mert egyik fülére nem hallott rendesen. Sokáig kereste ezután a helyét. Persze biztonsági játékosként az érettségi után, abszolút B-tervként jelölte meg az ELTE történelem–esztétika szakját, de ekkor még nem gondolt erre úgy, hogy lehet e területen keresnivalója. Ma már nem bánja egyiket sem, a történelem hasznos volt, az esztétika pedig a tényeken alapuló szakot művészi, bal agyféltekés tevékenységekkel egészítette ki. Az egyetemen kezdte el érdekelni a biztonság- és védelempolitika, ezért jelentkezett az NKE elődintézményébe, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre. Diploma után a Honvédelmi Minisztériumban helyezkedett el, de azt látta, hogy számára ez a munka túl bürokratikus. Közben dolgozott a doktori témáján az ELTE-n, ami közel hozta hozzá Afrikát. Számára nem Kittenberger Kálmán vadásztörténetei, hanem a doktori témája, azaz Szomália, a bukott állam, a kalózkodás, a terrorizmus vizsgálata tette izgalmassá a kontinenst. Későn, kutatóként esett Afrika iránt szerelembe, ám innentől kezdve az ügyek már kicsit maguktól mentek.
„Itt ebből semmi nem lesz”
Fontos ehhez hozzátenni, hogy 2009-ben aligha látszott, hogy itthon Afrika kapcsán sok babér teremhetne a kutatónak. Többször elhangzott, „Viktor, ha Afrikával akarsz foglalkozni, inkább menj ki külföldre, mert itt ebből semmi nem lesz”. A hazai Afrika-kutatásnak tényszerűen nagy hátulütője, hogy a kilencvenes években, amikor Magyarország a transzatlanti térség felé fordult, az eleve nem túl acélos lábakon álló afrikanista közösség alól végleg kirúgták a széket. Alig néhány szabadságharcos kutató maradt csak. Magyarországon mind a mai napig nem lehet Afrika-tanulmányokból diplomázni, és nagyon nehéz afrikai nyelvet tanulni. Bár a kutatók elboldogulhatnak az angollal is (az országok egy része brit gyarmat volt), végül nem lehet megúszni a franciát és az arabot sem. Szintén gondot jelentett kezdetben az utazások finanszírozása is. Amikor fiatal kutatóként 2012-ben először ment ki Afrikába, még teljesen a saját zsebéből fizetett egy egyhónapnyi kenyai tartózkodást. Ám már akkor is többen segítették. Nagyon hálás például az akkori katonai attasénak, Németh Lászlónak, aki befogadta a lakásába. Utána útjai jelentős részét már támogatni tudta az NKE, ahol végül állást kapott. Ma sem gondolja persze, hogy Magyarország vagy Európa számára Afrika lenne a legfontosabb terület. Ám Afrika jelentősége egyre nő – aktuálisan például a magyar szerepvállalás miatt Maliban, ami a Magyar Honvédségnek azt jelentheti a következő években, mint amit a 2010-es években az afganisztáni szerepvállalás jelentett. Ebből is kiderülhet a szélesebb közvélemény számára is, hogy nagyon közel van hozzánk a kontinens. Mintaértékű robbanásszerű fejlődésük, illetve az életnek az az akarása, amivel csak Afrikában találkozunk, valamint az, hogy az életnek ott organikus rendje van. Nem véletlen szokták emlegetni ennek kapcsán az Afrika-vírust. Aki bemegy a kontinensre, annak vagy nagyon hamar elege lesz és eljön onnan, vagy elkapja ezt az Afrika-vírust, és ezért számolni fogja a napokat egy idő után, amikor mehet vissza.
Páncélos csaták és makettek
Amikor a pihenésről kérdezzük, annyit mond csak, hogy e téren elég korlátozottak a lehetőségei. Az egyetemi munka mellett kutatási igazgató a Migrációkutató Intézetben, ami az erőforrások zömét elviszi. Három gyermek édesapjaként nagyon fontos számára a családja, és hogy mind a felesége, mind a gyerekei számíthassanak rá, ne csak ,,hétvégi apuka” legyen. Nagyon jó együtt lenni velük, bár egy nagycsaládban, ahol a fiúk legózni akarnak, lánya pedig babázni, a konfliktusok elsimítása és a kompromisszumok megtalálása során nem feltétlenül pozitív az energiamérleg.
Időközben arra is rájött, hogy a sport nagyon fontos, a kognitív erőfeszítések mellett nagyon jó, ha az ember elmegy az erdőbe, meg a földekre futni. Szeret még olvasni is, és nem csupán szakirodalmat. Azon már a felesége nem csodálkozik, ha lefekvés előtt például páncélos csatákról olvas. Felüdítő számára tudni, hogyan próbáltak a németek a világháborúban áttörni, és mit csináltak eközben a szovjetek. Ha jut rá ideje, második világháborús járművekről készít maketteket. Ezt még öccsével együtt kezdték el, mára viszont kicsit megnehezíti a dolgát, hogy a testvére időközben profi lett, és versenyeket is nyer ezzel. E tudattal kicsit nehezebb az apró alkatrészek kicsomagolására időt szánni.
Névjegy
Marsai Viktor, az NKE ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének habilitált egyetemi docense
Születési hely, idő: Budapest, 1985.05.02.
Végzettség: történelem–esztétika szakos bölcsész, biztonság- és védelempolitikai szakértő
Kutatási terület: migráció, Afrika-tanulmányok, afrikai migrációs, radikális és dzsihádista szervezetek
Publikációk: Marsai Viktor adatlapja a Magyar Tudományos Művek Tárában
Családi állapot: nős, 3 gyereke van
Hobbik: futás, olvasás, makettezés
