Skip to content
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • KERESÉS
Magazin: Katedra
Sarnyai Tibor
Sarnyai Tibor
újságíró
  • 2021.12.06.
  • 2021.12.06.
Magazin / Katedra

Aki elkapta az Afrika-vírust

Hiába próbálkozott, kis testi hiba miatt nem vehették fel Marsai Viktort a Rendőrtiszti Főiskolára. Habár akkor törésnek élte meg, e nélkül soha nem találkozott volna az Afrika-vírussal, ami immár teljesen meghatározza életét.  

Marsai Viktor, az NKE ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének habilitált egyetemi docense számára nem egyenes út vezetett a mai, majdhogynem első generációs értelmiségi karrierjéig. Mint mondja, a legfontosabb hatások már otthon elérték. Egy vidéki, de a fővároshoz közeli környezetben, Gombán nőtt fel. A családban egyedül édesanyja végzett főiskolát, aki egyébként a szociális szférában dolgozott. Ennek köszönhetően figyelme már korán az elnyomott emberek és a szociális problémák felé fordult, amely tovább erősödött a bencéseknél. Buszsofőr édesapjától pedig a kemény munka tiszteletét tanulta meg, amely később nagyban segítette karrierje során. Szintén a gyerekkorba datálódik találkozása a történelemmel, különösen pedig a hadtörténelemmel. Dédszülei harcoltak a háborúban, így nagy hatással voltak rá a családi történetek.

Az iskolaválasztást jelentősen befolyásolta a család katolikus háttere. Földműveléssel foglalkozó keresztapja, aki kántorként is tevékenykedett, végig pártfogolta, segítette karrierjét. Amellett, hogy elvitte a Hadtörténeti Múzeumba, a bencéseket is szerette, ezért javasolta védencének az egyházi gimnáziumot. Marsai Viktor szellemi fejlődését alapvetően határozta meg Pannonhalma. A bencéseknél három nagyon fontosat tanult meg. Az első a világra való nyitottság elve, tehát, hogy mindig próbáljuk meg befogadni a dolgokat, ahogyan vannak, és megérteni azt, hogy mi történik. A másik, hogy a bencések között rengeteg hiteles személyiséggel találkozott, akik mindig azt mondták, amit tettek, és azt tették, amit mondtak – amellett, hogy a gyengeségeiket is merték megmutatni. A harmadik benyomás pedig a kölcsönös tisztelet, azaz, hogy a tanárok végig partnerként kezelték a diákokat. Ezek együttes, intenzív hatása alapvetően meghatározta Marsai Viktor további életét, így azt is, hogy hogyan álljon hozzá a munkához, a hivatásához. Később, hogy az akadémiai pályán milyen irányba lehet menni, arról sokat tudott meg Lugosi Győzőtől és Búr Gábortól az ELTE-n, de ugyanígy hálás a lassan legendává váló NKE-s oktatóinak is, mint Gazdag Ferenc, Kaiser Ferenc vagy Nagyné Rózsa Erzsébet.

Orbán Balázs, Tálas Péter és Marsai Viktor az NKE szubszaharai Afrika konferenciáján. Forrás: NKE

Biztonsági játékos

A gimnázium után komoly törést jelentett számára, hogy nem vették fel a Rendőrtiszti Főiskolára, mert egyik fülére nem hallott rendesen. Sokáig kereste ezután a helyét. Persze biztonsági játékosként az érettségi után, abszolút B-tervként jelölte meg az ELTE történelem–esztétika szakját, de ekkor még nem gondolt erre úgy, hogy lehet e területen keresnivalója. Ma már nem bánja egyiket sem, a történelem hasznos volt, az esztétika pedig a tényeken alapuló szakot művészi, bal agyféltekés tevékenységekkel egészítette ki. Az egyetemen kezdte el érdekelni a biztonság- és védelempolitika, ezért jelentkezett az NKE elődintézményébe, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre. Diploma után a Honvédelmi Minisztériumban helyezkedett el, de azt látta, hogy számára ez a munka túl bürokratikus. Közben dolgozott a doktori témáján az ELTE-n, ami közel hozta hozzá Afrikát. Számára nem Kittenberger Kálmán vadásztörténetei, hanem a doktori témája, azaz Szomália, a bukott állam, a kalózkodás, a terrorizmus vizsgálata tette izgalmassá a kontinenst. Későn, kutatóként esett Afrika iránt szerelembe, ám innentől kezdve az ügyek már kicsit maguktól mentek.

„Itt ebből semmi nem lesz”

Fontos ehhez hozzátenni, hogy 2009-ben aligha látszott, hogy itthon Afrika kapcsán sok babér teremhetne a kutatónak. Többször elhangzott, „Viktor, ha Afrikával akarsz foglalkozni, inkább menj ki külföldre, mert itt ebből semmi nem lesz”. A hazai Afrika-kutatásnak tényszerűen nagy hátulütője, hogy a kilencvenes években, amikor Magyarország a transzatlanti térség felé fordult, az eleve nem túl acélos lábakon álló afrikanista közösség alól végleg kirúgták a széket. Alig néhány szabadságharcos kutató maradt csak. Magyarországon mind a mai napig nem lehet Afrika-tanulmányokból diplomázni, és nagyon nehéz afrikai nyelvet tanulni. Bár a kutatók elboldogulhatnak az angollal is (az országok egy része brit gyarmat volt), végül nem lehet megúszni a franciát és az arabot sem. Szintén gondot jelentett kezdetben az utazások finanszírozása is. Amikor fiatal kutatóként 2012-ben először ment ki Afrikába, még teljesen a saját zsebéből fizetett egy egyhónapnyi kenyai tartózkodást. Ám már akkor is többen segítették. Nagyon hálás például az akkori katonai attasénak, Németh Lászlónak, aki befogadta a lakásába. Utána útjai jelentős részét már támogatni tudta az NKE, ahol végül állást kapott. Ma sem gondolja persze, hogy Magyarország vagy Európa számára Afrika lenne a legfontosabb terület. Ám Afrika jelentősége egyre nő – aktuálisan például a magyar szerepvállalás miatt Maliban, ami a Magyar Honvédségnek azt jelentheti a következő években, mint amit a 2010-es években az afganisztáni szerepvállalás jelentett. Ebből is kiderülhet a szélesebb közvélemény számára is, hogy nagyon közel van hozzánk a kontinens. Mintaértékű robbanásszerű fejlődésük, illetve az életnek az az akarása, amivel csak Afrikában találkozunk, valamint az, hogy az életnek ott organikus rendje van. Nem véletlen szokták emlegetni ennek kapcsán az Afrika-vírust. Aki bemegy a kontinensre, annak vagy nagyon hamar elege lesz és eljön onnan, vagy elkapja ezt az Afrika-vírust, és ezért számolni fogja a napokat egy idő után, amikor mehet vissza.

Páncélos csaták és makettek

Amikor a pihenésről kérdezzük, annyit mond csak, hogy e téren elég korlátozottak a lehetőségei. Az egyetemi munka mellett kutatási igazgató a Migrációkutató Intézetben, ami az erőforrások zömét elviszi. Három gyermek édesapjaként nagyon fontos számára a családja, és hogy mind a felesége, mind a gyerekei számíthassanak rá, ne csak ,,hétvégi apuka” legyen. Nagyon jó együtt lenni velük, bár egy nagycsaládban, ahol a fiúk legózni akarnak, lánya pedig babázni, a konfliktusok elsimítása és a kompromisszumok megtalálása során nem feltétlenül pozitív az energiamérleg. 

Időközben arra is rájött, hogy a sport nagyon fontos, a kognitív erőfeszítések mellett nagyon jó, ha az ember elmegy az erdőbe, meg a földekre futni. Szeret még olvasni is, és nem csupán szakirodalmat. Azon már a felesége nem csodálkozik, ha lefekvés előtt például páncélos csatákról olvas. Felüdítő számára tudni, hogyan próbáltak a németek a világháborúban áttörni, és mit csináltak eközben a szovjetek. Ha jut rá ideje, második világháborús járművekről készít maketteket. Ezt még öccsével együtt kezdték el, mára viszont kicsit megnehezíti a dolgát, hogy a testvére időközben profi lett, és versenyeket is nyer ezzel. E tudattal kicsit nehezebb az apró alkatrészek kicsomagolására időt szánni.

Névjegy

Marsai Viktor, az NKE ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének habilitált egyetemi docense

Születési hely, idő: Budapest, 1985.05.02.
Végzettség: történelem–esztétika szakos bölcsész, biztonság- és védelempolitikai szakértő
Kutatási terület: migráció, Afrika-tanulmányok, afrikai migrációs, radikális és dzsihádista szervezetek
Publikációk: Marsai Viktor adatlapja a Magyar Tudományos Művek Tárában
Családi állapot: nős, 3 gyereke van
Hobbik: futás, olvasás, makettezés

Témakörök: kutató, Marsai Viktor, portré
Arcmás

Arcmás – Fókuszban az NKE professzorai – Gazdag Ferenc

Beszélgetés oktatói-hallgatói kapcsolatról, biztonságpolitikáról.

Katedra

„Mindig észnél lenni, ennyi a titok”

Nőiség kontra kemény bűnözés. Czenczer Orsolya büntetés-végrehajtási alezredes portréja.

Katedra

„A fegyver önmagában nem nyer meg háborút”

Ha Petőfi a 21. században élne, Németh Balázsnak hívnák. Portré.

nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT