„Műhelymunka zajlik itt, és pontosan ezt szerettük volna”

Erős családi és közösségi háttér,  reális és motiváló célok – e tényezők segítik szakmai útján Török Bernátot, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának vezetőjét.

Ha valaki alaposan szemügyre veszi a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének (ITKI) szervezeti struktúráját, azt találhatja, hogy a csapatban jogász, kulturális antropológus, újságíró és informatikus végzettségű szakember egyaránt dolgozik. És bár e terület a laikusok számára is sejthetően interdiszciplináris, mégis szokatlan idehaza, hogy egy egyetemi kutatói team ilyen sokszínű hátterű szakértőkből áll.

„Műhelymunka zajlik itt, és pontosan ezt szerettük volna” – árulja el a szervezetet tavaly február óta vezető Török Bernát, aki leginkább a tengerentúlról hozta haza ezt a megközelítési módot. Másfél évet töltött a Yale jogi karának vendégkutatójaként, ott „fertőzte meg” ez a szemlélet. „Megragadott, ahogyan az általam kutatott szólásszabadság témájával az információs társadalom jelenségein keresztül foglalkoznak: komplex összetételű, gyors reagálású, vitatkozó műhelyekben. Úgy gondolom, ahhoz, hogy társadalmi kérdésekre adekvát válasz szülessen, az kell, hogy sok irányból közelítsünk meg egy-egy témát. Egy interdiszciplinárisan felépülő szervezetnek ebben rejlik a versenyelőnye”.

Az ITKI is egy ilyen műhely. Amint a szakember megjegyzi, tavaly februári létrejöttéhez Koltay András rektor programja, nyitottsága adott lendületet. A mintegy tízfős csapat felállt, a munka kezdetét vette. „Hatalmas potenciál van abban, ha egy kutatóintézetben egy-egy kérdést az első pillanattól kezdve komplex módon járunk körül. Az itt születő eredmények tanulmányokban, kötetekben, tankönyvekben jelennek meg; emellett számos előadást és rendezvényt is tartunk, ahol a legizgalmasabb szakmai kérdésekről számolunk be. Így a hallgatók is gazdagabb kínálatból válogathatnak, akinek pedig egy-egy téma felkelti az érdeklődését, az be is tud kapcsolódni a műhelymunkába.”.

Szabadon, demokráciában

 „Édesapám építészmérnök, és bár műszaki érdeklődését, rajztehetségét nem örököltem, közéleti tevékenysége hatással volt rám. Kamaszkoromban nem egyszer elkísértem őt társadalmi ügyekkel foglalkozó ülésekre, műhelyekbe, mert érdekelt, hogy ott mi történik. Markáns élményeim ezek, amelyek a társadalmi ügyek iránti elkötelezettségemet és szakmai indíttatásomat is meghatározták. 2018-ban megjelent Szabadon szólni, demokráciában című könyvemet éppen ezért édesapámnak ajánlottam”.

A családi háttér mellett egy tágabb közösség is meghatározó szocializációs terepnek bizonyult. A Várban felnőni, mint Török Bernát mondja, afféle értékközösséget is jelentett – és jelent a mai napig, hiszen feleségével és három gyermekével máig ott élnek. „A Vár polgári közegében egy sor közvetlen hatás segíti az értékrend formálódását: erős közösségi háló, az épített környezet, a folyamatosan jelen lévő történelem… Hétévesen még teljesen természetesnek tűnik, hogy az ember naponta a Bástyasétányon, az ágyúk között és a Várpalota udvarán biciklizik, de egyszer csak réébred az ember, milyen óriási hatással van mindez a szemlélete formálódására”.

Innen a budapesti Piarista Gimnáziumba vezetett az út – óriási tanáregyéniségekkel, remek osztályközösséggel – majd a „Pázmány” akkoriban induló jogi karának „megszólító ereje” volt. „Azért akartam erre a pályára menni, mert azt láttam a magyar történelemre visszatekintve, hogy a reformkor nagy alakjai – e korszak nagyon megérintett – jellemzően jogászok voltak. Az egyetemen aztán hamar a helyemen éreztem magam; a közéleti érdeklődés és a jog metszéspontjaként pedig rátaláltam az alkotmányjogra”.

Szakmai igényesség

Másik szakterülete, a szólásszabadság már első munkahelyén fogta meg. Diplomaszerzést követően a Médiahatóságnál kezdett dolgozni – gyakorlati alkotmányjogi témákkal, ügyekkel szeretett volna foglalkozni, így örült, amikor ott nyílt erre lehetőség. Akkoriban a központi kérdést a kereskedelmi televíziók jogai és kötelezettségei jelentették: meddig lehet elmenni a „bulvárosodás” terén, milyen kötelezettségei vannak a tájékoztatással kapcsolatban. Ott, akkor, hatósági ügyek révén kezdett el a szólásszabadsággal foglalkozni. Majd ehhez társult később, hogy doktori témájául is e területet választotta.

„Nagy hatással volt gondolkodásomra az egyetemen a Pázmány alapító dékánja, Zlinszky János  a keresztény erkölcs és jogászi etika kapcsolatáról szóló előadásaival. Később remek főnökeim voltak, olyanok, akik értékelték és támogatták, sőt el is várták a gyakorlati munka mögött az elmélyültebb, tudományos munkát: szakmai igényességre neveltek, bátorítottak. A Médiahatóságnál Majtényi Lászlóra, az Alkotmánybíróságnál Paczolay Péterre gondolok mindenekelőtt hálával – ők idővel témavezetőim, konzulenseim is lettek”.

Az amerikai ösztöndíj lehetősége később, már családos kutatóként jött. Rákkutató orvos feleségével együtt vágtak bele egy vendégkutató év megszervezésébe a Yale egyetemre. Török Bernát számára nagy kérdés volt, miképpen lehet bekerülni egy kisebb országból érkező jogászként egy olyan vendégkutatói programba, amely évente átlagosan mindössze négy szakembert fogad szerte a világból. „Úgy gondolom, számított az, hogy az önéletrajzomból látszott egyfajta konzisztenciája az addigi munkáimnnak, a benyújtott kutatási tervnek pedig volt aktualitása a Yale számára. Ami még fontos: először egy neves amerikai professzornak írtam – kiszemeltem Robert Post-ot, akinek szólásszabadság témájú írásai nagyon megragadtak. Felvettem vele a kapcsolatot, és azt gondolom, döntő lehetett a pályázatom szempontjából, hogy támogatta azt. Így, bár nem hivatalosan, de mégiscsak rajta keresztül kopogtattam be a Yale visiting researcher programjához. Ha az utcáról jelentkezem, nem biztos, hogy sikerrel járok, de én mindenképp vele szerettem volna dolgozni – és így is lett.”

Szabad vegyértékek

Ezt követte az ösztöndíjkeresés. Két, óvodáskorú gyerekkel a kint tartózkodás nem olcsó. Török Bernát végül két támogatót talált. Sólyom László volt köztársasági elnök minden évben meghirdeti fiatal kutatókat támogató ösztöndíjprogramját, ez, és a magyar tudományos szakembereket felkaroló Rosztoczy Foundation segítette a család kiköltözését, a kint tartózkodás későbbi meghosszabbításához pedig a Hungary Initiatives Foundation is hozzájárult.

A hazatérte után Török Bernát visszatért az Alkotmánybíróságra, ahol Schanda Balázs alkotmánybíró mellett dolgozott még egy nagyon tartalmas évet, amelynek a végén már a továbblépés gondolata is felmerült. S tavaly év elejétől aztán jött az NKE Információs Társadalom Kutatóintézetének, majd az Eötvös József Kutatóközpontnak az irányítása.

Szakemberként változatlanul foglalkoztatják a különböző platformokon megvalósuló szólásszabadság kérdései, ehhez a mesterséges intelligencia alapjogi összefüggései is társultak – e témában a közeljövőben konferenciát is szerveznek.  Ami pedig új posztját illeti: „Úgy gondolom, a vezető dolga, hogy kihozza mindenkiből a maximumot. Okos embereket jól koordinálni, motiválni, és minden munkatárs esetében megtalálni a szabad vegyértéket, őket helyzetbe hozni, ez a lényeg”.

A fő csapásirányokat, célokat mindig igyekezett tudatosan, önreflexió mentén kijelölni, majd azokért szorgalmasan dolgozni, a részleteket pedig a Gondviselés alakította. „Van egy kedvelt mondásom a Bibliából: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.”