A volt keleti blokk egyes országaiban létező Közép-Európa- vagy Monarchia-nosztalgia, illetve az 1989-90-es rendszerváltások alapvető jelentősége dacára Közép-Európa mint régió a 2000-es évekig vakfoltnak számított a francia közvélemény számára.
E hiányt felismerve a francia tudományban két évtizede megerősítették a Közép-Európa tanulmányozásával foglalkozó, már létező szakmai műhelyeiket, illetve újakat hoztak létre. Miként a nemrég megjelent L’europe centrale & médiane dans l’Europe du XXe siècle c. egyetemi tankönyv szerzője, Antoine Marès fogalmaz, ezzel az volt a céljuk, hogy felhívják a figyelmet: a széles Közép-Európa (ami alatt a Németország és az Oroszország közé eső, a Baltikumtól a Földközi tengerig érő régiót értik) tulajdonképp „Európa történelmének a szeizmográfja”.
A prágai francia Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóközpont (CEFRES)
Az 1991-ben megalakult CEFRES a kelet- és közép-európai kétoldalú, regionális tudományos együttműködések kulcsfontosságú műhelye. Egyik fő feladata, hogy segítse Franciaország és a visegrádi országok (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és a Cseh Köztársaság) kutatóinak kapcsolatba lépését, hálózatosodását. A CEFRES, amely a külföldi francia kutatóintézeteket összefogó hálózat (UMIFRE) tagja, a nemzetközi tudományos cserék helyszíneként a bölcsészet- és társadalomtudományok területén megvalósuló európai együttműködési kutatási projektek pályára állítását és kísérését tekinti feladatának. Közép-Európára kiterjedő területi projekteknek is otthont ad. Ebben az összefüggésben a CEFRES tagja a „Connaissance de l’Europe médiane” (Megismerni Közép-Európát) nevű nagy franciaországi kutatóhálózatnak. A francia Európai- és Külügyminisztérium (MEAE), valamint a francia Akadémia, pontos nevén: a Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) felügyelete alá tartozik. Tudományos tanácsa évente egyszer ülésezik.
A 2010-es évek közepén a közép-európai kutatásokat összefogó francia központ még inkább lehorgonyzott a cseh tudományos intézményrendszerben, annak köszönhetően, hogy a prágai Károly Egyetemmel (UK) és a Cseh Köztársaság Tudományos Akadémiájával (AV ČR) közösen egy francia–cseh tudományos együttműködési platformot hoztak létre a bölcsészet- és társadalomtudományok területén. A szoros együttműködést az is kifejezte, hogy az intézmény 2015 decemberében beköltözött a cseh Tudományos Akadémia épületébe. A platform feladatai közé tartozik a közös tudományos programok létrehozása, fiatal kutatók tudományos képzésének támogatása, illetve a tudományos eredmények disszeminációja. Legutóbb a Cseh Tudományos Akadémia (AV ČR) és a CEFRES/CNRS TANDEM néven egy olyan kutatási programot hozott létre, amely a bölcsészet- és társadalomtudományok terén a kiválóságra való törekvésén alapul. A program célja, hogy két kutató – egy az AV ČR-ből és egy a CNRS-ből – társulása olyan közös kutatási projektet alapozzon meg, amely egy közös ERC-projekt benyújtásához vezethet.
Franciaországi és közép-európai hálózatával, valamint csehországi partnereivel a CEFRES három kiemelt kutatási témacsoportra fókuszálva végez tudományos és tudományszervezői tevékenységet. Ezekhez kapcsolódóan – interdiszciplináris keretek között – jogászok, politológusok, történészek, szociológusok, antropológusok, teológusok, irodalomtörténészek, geográfusok, művészettörténészek, zenetudósok és filozófusok folytatnak egymással párbeszédet. A CEFRES kutatóinak részvételével zajló, egyszerre több témacsoporthoz is kapcsolódó projektek révén különböző kutatási alterületek is kidolgozásra kerülnek. Manapság különösen azokat az európai és nemzetközi együttműködési projekteket támogatja az intézmény, amelyeknek van digitális humántudományi komponense (források digitalizálása, adatbázisok létrehozása vagy elektronikus publikálás). A kutatási projektek azonban nem korlátozódnak közép-európai területre, amint azt a korábbi, illetve a futó projektek is mutatják. Ezen kívül a CEFRES Franciaországban és a visegrádi országokban is támogatja a kutatói mobilitást. Rendszeresen tart nemzetközi konferenciákat, szemináriumokat, és évente egyszer megszervezi a 2010 óta párizsi minta alapján számos nagyvárosban sikeresen megvalósított Filozófusok éjszakáját is.
Nagy témacsoportok:
- Elmozdulások, „környezetváltozás”, diszkrepanciák: emberek, tudás és gyakorlatok
- Normák és normaszegések
- Tárgyak, nyomok, leképezés: a terek mindennapi megtapasztalása
Eur’Orbem
A Sorbonne Egyetem Bölcsészettudományi Kara és a CNRS közös irányítása alatt álló kutató központ olyan, Kelet- és Közép-Európa kultúráival és társadalmaival foglalkozó kutatási egység, mely a közép-kelet-európai országokkal és a Balkán kultúráival (történelem, kultúrtörténet, irodalom, művészetek és civilizációk) kapcsolatos alapkutatások, valamint ismeretterjesztés központjaként határozza meg magát. A kutatást a következő négy témacsoport szerint szervezi meg:
Modernizáció, normák és identitáskeresés
Az ebben a témakörben végzett kutatómunka három, egymással szorosan összefüggő kutatási területre összpontosít: az anyagi és kulturális fejlődésre a modernitásban, a normatív modellek ebből következő alakulására a tudomány és a kultúra közötti kölcsönhatásban, valamint az (egyéni és kollektív) identitáskeresésekre, amelyeket folyamatos társadalmi és esztétikai újraértelmezés kísér. A cél elsősorban a társadalmi normák alakulástörténetének a megfigyelése, vagyis hogyan változnak ezen normák a művészetek, irodalom, orvostudomány stb területén Közép-Európában és Oroszországban a 18. századtól napjainkig. A kutatás fókuszában a kontinuitások és törések, a megrázkódtatások és konszolidációk, az erőszak és a békésebb időszakok között az egyének és társadalmi csoportok e változásokhoz való viszonyulása áll. A cél a személyes és kollektív identitáskeresés megragadása, amely különösen nyilvánvaló Közép-Kelet-Európában, hiszen a régiót – sokszor rendkívül erőszakos – társadalmi-gazdasági és etnikai konfliktusok sokasága jellemzi.
Alterületek:
– nők
– a társadalmi képzelet
– a társadalmi normák érvényesülése a tudomány, az orvostudomány, a technológia és a művészetek közötti párbeszéd révén
Művészetek, képek, transzkulturalitás, intermedialitás
Ez a témacsoport a vizuális és zenei kultúrákkal, illetve azok kölcsönhatásaival foglalkozik. A vizuális művészeteket, az előadóművészetet és a zeneművészetet, a dokumentarista képeket és szövegeket, az ikonográfiát és a képek populáris használatát (különösen a vallási gyakorlatokkal kapcsolatban) vizsgálja. Az Eur’Orbem más kutatási területeivel párbeszédet folytatva ez a témacsoport egyrészt az archiválást és a képek emlékezeti, szakmai és tudományos felhasználását, másrészt a tömeges erőszakot és a testet mint művészeteken keresztül tanulmányozható kutatási tárgyakat vizsgálja. Az itt összefoglalt megközelítések a művészeti körforgás, a kulturális kölcsönzés és a művészeti tudás, folyamatok, formák és technikák kölcsönös megtermékenyítésének tanulmányozására összpontosítanak. Az e területen dolgozó kutatók a legkülönbözőbb térségeket (Közép- és Kelet-Európa, a Balkán, a Szovjetunió, beleértve a balti köztársaságokat és Közép-Ázsiát) és időszakokat (a középkortól a 21. századig) fedik le. A vizsgált kulturális területeket olyan zónáknak tekintik, ahol a migráció során a tudás és a technikák újradefiniálódnak.
Alterületek:
– képzőművészet, előadóművészet és zeneművészet
– dokumentumfilm és fotográfia, dokumentumírás a fikciós és nem fikciós műfajokban
– ikonográfia
Szlavisztika a területi tanulmányok történetében. A tudás konstitúciója
Az Eur’Orbem a Szlavisztikai Intézettel (IES) szoros együttműködésben szlavisztikával kapcsolatos kutatási projekteket dolgoz ki, különös tekintettel a francia szlavistáknak nemzetközi tudományossághoz való hozzájárulására. A papíralapú archívumok (23 különálló gyűjtemény, köztük a levelezés, különösen André Mazoné) és a fényképek (Lev Tolsztoj-gyűjtemény, Joseph de Baye gyűjteménye) digitalizálását is elvégzi. Ez a „NUMERISLAV, Archives de slavistes” címet viselő program része a szlavisztikai ismereteknek szentelt tudományos portál (folyamatban lévő) létrehozásának, amely megmutatja, hogyan szerveződött a tudományág szakmai hálózatokba a 20. század folyamán, különösen annak első felében. Részt vesz olyan konferenciák és kiadványok szervezésében is, amelyek bemutatják az IES szerepét a két világháború közötti időszakban a szláv államokból (Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Bulgária) származó vezető beosztású személyek fogadásában és képzésében, valamint a Szovjetunióval, illetve a párizsi orosz emigránsokkal ápolt kapcsolatokat.
Történelem, emlékezet és konfliktus
Folytatódik a „A történelem és az erőszak emlékei Közép- és Kelet-Európában” című kutatási program, amelynek célja a 20. századi erőszakos konfliktusokkal kapcsolatos tudás és emlékezet formálódásának a megértése. A kutatás az áldozatok vagy az erőszakban érintettek által készített és a legkülönbözőbb médiumokban (írásos és szóbeli tanúvallomások, fotó-, film- és művészeti felvételek, beszédek és propagandaképek) található dokumentumok hatalmas korpuszának vizsgálatán alapul. A cél a konfliktusok és az ezekkel kapcsolatos emlékek szerepének nyomon követése az identitás, a családi történetek, a társadalmi gyakorlatok és a kulturális transzferek építésében (olyan kérdések, mint az emlékezet globalizációja, a generációk közötti átadás, az emlékek közötti párbeszédek, a nyomok természetbe és tájba való beíródása).
A két intézmény közreműködésére is bőven akad példa: utóbbi témacsoport részeként nemrég kutatók például az ukrán Holodomor értelmezéseit vitatták meg Politics of Hunger. Holodomor and Beyond (Az éhínség politikája. A Holodomoron innen és túl) címmel éppen a prágai CEFRES-ben. Luba Jurgenson a Sorbonne Egyetem 20. századi orosz irodalom professzora és az Eur’Orbem Tudományos Központ kutatócsoport (CNRS=Sorbonne) igazgatója kutatásainak középpontjában a tömeges erőszak emlékezete és reprezentációi állnak Közép- és Kelet-Európában. Aktuális előadása arról szól, hogy milyen normákat dolgozott ki a szovjet állam – különösen a sztálini időszakban –, hogy szabályozza az állampolgárok munkájának terméke és az általuk elfogyasztható élelmiszerek közötti kapcsolatot. Célja, hogy közelebbről bemutassa különösen a bűnösnek vagy bűnözőnek tekintett népességcsoportok helyzetét, nevezetesen a kollektivizálással szembenálló (vagy annak feltételezett) parasztokét és a Gulágon fogvatartottakét. Az éhezés politikai fegyver és eszköz volt a legitim testek (munkások, a haza védelmezői) és az illegitim testek (az „ellenségek”, „szabotőrök”, „élősködők” és más, ételt nem érdemlő egyének), a társadalom „egészséges” teste és „beteg” teste szétválasztására. Az állampolgár és az állam közötti csere a megtorlásra épült, ami abból állt, hogy a munkás (és családtagjai) testéből elvették azt, amit a munkája termékéből hiányosnak ítéltek meg, egészen magának az emberi testnek a végső kisajátításáig. A másik előadó, Stanislav Tumis (Károly Egyetem) az ukrajnai éhínséggel kapcsolatos kortárs tudományos vitákat tárgyalta, arra keresve a választ, hogy az 1930-as évek éhínségének témája miért vált nemcsak az ukrán, orosz és nyugati tudományos kutatások, hanem egyre inkább az általános világméretű viták részévé. Először is kifejtette, hogyan került be az „ukrajnai” éhínség témája és különböző értelmezései a nemzetközi/globális tudományos vitákba, miután megjelent Robert Conquest híres könyve, a Harvest of Sorrow, amely tematizálta és továbbfejlesztette az éhínség népirtás jellegéről szóló viharos vitát. A narancsos forradalom után, és még inkább az Euromajdant követően az éhínség mint népirtás Ukrajnában a szovjet (orosz) örökséggel erősen szemben álló nemzeti identitás kialakításának egyik központi témájává vált, kiváltva ezzel az orosz tudósok és politikusok heves tiltakozását. A holodomor ezt követően még inkább bekerült az európai és nyugati vitákba, és ukrán Gulágként, illetve a holokauszt egyik változataként, az „abszolút gonosz” szimbólumaként, a szovjet totalitarizmus destruktivitásának bizonyítékaként vált ismertté.
Képek
- A CEFRES Közép-Európával foglalkozó tematikus könyvtára, Prága
- A CEFRES egyik konferenciája (nyitókép)
- Az Eu’orbem éves kiadványa (Études et Travaux, 2019), Párizs
