„A fojtópontokon át torkon lehet ragadni az egész világkereskedelmet” – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem 2026/2027-es őszi szemeszterének következő előadásán, a Ludovika Főépület Egyed István Termében, október 6-án, ahol Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Nemzetközi Biztonsági Tanszékének egyetemi docense a „Tengeri fojtópontok az iszlám világban (Hormuzi-szoros, Szuezi-csatorna, Báb el-Mandeb tengerszoros…)” címmel adott elő.
Mai előadónknak nem csupán sok órája és diákja van, de még többen ismerik a médiából is, hiszen ott szokott szakértőként megszólalni. Érdeklődésének egyik fókusza pedig a tenger – mondta el köszöntőjében N. Rózsa Erzsébet, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének egyetemi tanára.
Föld vagy Világtenger?
A világtenger borítja a Föld felszínének 71%-át, összesen 361 millió négyzetkilométernyit az összes 510 millióból – kezdte előadását Kaiser Ferenc. Közlekedésre hajóval tökéletesen alkalmas, és csak a józan ész szabja meg, mekkora árukészletet teszünk e vízi járművekre. A kikötők megépítése után a világ árumennyiségének 90 százaléka a tengereken közlekedik: 2019-ben 19 ezer milliárd dollár értékű, 2022-re pedig 21 ezer 700 milliárd értékű áru cserélt gazdát. Aki tehát a tengert ellenőrzi, az a kereskedelmet ellenőrzi, így uralja a világot – ez természetesen nem friss felismerés, már az ókori görögök is tudták, aztán a britek, az USA, illetve ma Kína. A tengeri fojtópontokon ezért jelennek meg egyre inkább hadihajók, hiszen ezeken át lehet uralni a világkereskedelmet. A koncentrált kereskedelem hasznának jó példája Szingapúr, ahol a kikötésért, az üzemanyagért és minden más szolgáltatásért fizetni kell.
A szénhidrogének útja
A kőolajat szállító hajók általában 70 méter szélesek, 550–600 méter hosszúak és 30–35 méterre merülnek. Ezektől a járművektől függ a világkereskedelem. A tartályhajók egyszerre akár hárommillió hordót, Magyarország 15 napi teljes fogyasztását szállítják (hazánk fogyasztása 200 ezer hordó). A rakomány kőolaj esetén háromszázmillió dollárt is érhet. Kínába vezetéken egyedül csak Oroszországból érkezik kőolaj, minden más hajón jön. A hajókon minden éghető: a kőolaj, üresen pedig a benzingőz. A másik fontos energiahordozó a cseppfolyós földgáz. Az ilyen hajók döntő része a Perzsa-öbölből vagy az USA-ból indul el. Ezek a járművek akkorák, mint a World Trade Center tornyai fektetve. Elfér rajtuk 200 millió köbméternyi földgáz, Magyarország teljes nyári fogyasztása, másképpen: egy hidrogénbomba ereje. A Hormuzi-szoroson áthaladó tartályhajók végső célja pedig India, Kína, Japán, Tajvan, Korea, Indonézia és Vietnám.
Gépjárművek és más áruk a tengeren
Szintén tengeren mozognak Európa és Ázsia között az autók: a legnagyobb hajók akár 7000 gépjármű szállítására is alkalmasak. A rakomány rendkívül értékes itt is, milliárd dollárban mérhető. A konténereket szállító hajóknak pedig egy évre előre meghatározott menetrendje van, amelyek közül a legnagyobb egységek akár több ezer kamionnyi árut képesek szállítani, így minden veszteség nagyon fájdalmas. Nem igazán fér bele, ha a hajókat lőni kezdik, hiszen az plusz kéthétnyi utat, Afrika megkerülésével oda-vissza 16 ezer kilométert jelent, ami sokkal drágább, mint az egyszeri átkelés 2 millió dolláros költsége a Szuezi-csatornán. A legtöbb konténereket szállító hajó kelet-ázsiai, de nagy központnak számít Los Angeles és Rotterdam is.
Kik a legnagyobb szereplők?
A világkereskedelemnek három központja van: Észak-Amerikáé több, mint 33%, Kelet- és Dél-Kelet Ázsia birtokolja a 33%-át, Európáé 25%, a világ többi része kevesebb, mint 10 %-on osztozkodik. A szűk helyeken: köztes tengerek, öblök esetén szárazulatokon kell átkelni. Ilyen Európa közelében a Dán-szoros, a Gibraltár-szoros, a Boszporusz és a Dardanellák. A legtöbb probléma azonban Európa és Ázsia, illetve Európa és Afrika között van, ami a legkevésbé az USA-nak fáj, hiszen ők a venezuelai olajjal kisegítették magukat az előadó szerint. Az Európa és Ázsia számára fontos tengeri részeken kevés a stabil állam, az itteni fojtópontok pedig komoly gondot okoznak. A nagy hajók itt mindig potenciális célpontok. A lehetőségek: elrablás, elsüllyesztés, kerülőre kényszerítés. A legtöbb vállalatnak ma nincsenek hatalmas raktárai – a világ úgy van kitalálva, hogy minden pontosan időben érkezik meg. A kerülőre kényszerítés tehát hatalmas anyagi kiesés.
Miért fontos az iszlám világ?
A fojtópontok többsége (kivéve a Panama-csatorna és a Jóreménység foka), ahol torkon lehet ragadni a hajózást, így a kereskedelmet mind az iszlám világban található. A nemzetközi kereskedelem tehát szenved, ha az iszlám világ háborog. Mivel a világ egyre kisebb, senki nem érezheti magát biztonságban. Kaiser Ferenc felidézte: ő már 2001-ben úgy vélte, hogy egy esetleges amerikai támadás esetén Irán lezárhatja a szorost.
Mi a Szuezi-csatorna jelentősége?
A Szuezi-csatorna, ami a hajózással együtt nőtt, még mindig nagyon keskeny, de mintegy 9000 kilométerrel rövidíti le az útvonalat. Ma annyira érzékeny és kihasznált, hogy békeidőben is sokan várnak rá. A hajók itt 500 méterenként követik egymást, 7–8 kilométer óránkénti sebességgel. Fontos tudni, hogy egy tartályhajó felgyorsítása négy, a megállítása pedig legalább egy óra. Emlékezetes eset volt a térségben egy szállítóhajó megakadása. Egyiptom a nyolc hosszú nap alatt 1 milliárd dollárnyi jövedelemtől esett, de az egész világkereskedelem megérezte a kárt. Végül a tajvani cég kártérítést fizetett Egyiptomnak, mert kiszámolták, megéri, ha továbbra is használhatják a csatornát.
A Báb el-Mandeb tengerszoros és a húszik
Ez egy keskeny hajózási út, kiszámíthatatlan áramlással. A jemeni húszik támadják az itt átmenő hajóforgalmat. Egy év alatt 116 hajó vált támadásaik célpontjává. Ráadásul ezen az útvonalon a szomáliai kalózok is fosztogatják a hajókat. A megnyugtató megoldást a partraszállás jelentené, de itt nem akar senki háborúzni, a tengerből sziklák, hegyek nőnek, amiről már túl sok tapasztalat van Irakból és Afganisztánból.
A Hormuzi-szoros és Irán
A Hormuzi-szoros maga a „halálcsapda” – fogalmazott az előadó. A szorosban van egy visszafordító rész, ahol kívülről végig Irán partjai mellett haladnak a hajók. De mit akart itt az USA? Az iráni rezsimváltást. A térségbe ennek érdekében érkezett meg 90 ezer tonnányi haderő. A hordozókon Kelet-Közép-Európa teljes légiereje megtalálható, összesen 64 darab vadászgép. A képességcsomag értéke pedig Magyarország hároméves védelmi kiadását teszi ki. Az Egyesült Államok haditengerészeti erői és szövetségesei igyekeznek felügyelni a fojtópontokat: több mint 300 csapásmérő repülőgépet vittek oda (hazánknak 13 van jelenleg). A szoroson a világ olajtermelésének ötöde megy át, a napi 40–42 millió hordónyi forgalom mintegy fele, amely nagyrészt Ázsiába tart. De itt megy át a hélium, az ammónium-nitrát alapú műtrágya és az Öböl-államok élelmiszere is. Egyelőre azért nincs nagyobb káosz a világgazdaságban, mert Kína drasztikus szigorításokat vezetett be a kőolaj-felhasználás terén. A lezárás első számú nyertese pedig Oroszország, az oroszok a lezárással egyetlen nap alatt 5,5 milliárd dollárt kerestek. A háború ezzel szemben az USA-nak eddig 100 milliárd dollárjába került. A tengerből itt is hegy nő ki, a barlangok tele vannak fegyverekkel, amelyek előre be vannak célozva.
Néhány szó az európai fojtópontokról
Ezek egyike Gibraltár, amely napjainkban elsősorban a migrációs útvonalak miatt kap figyelmet. Szintén fontos fojtópontok a török felügyeletű szorosok: akit a törökök nem akarnak átengedni, az ott nem jön át. Ezt már az antant is megtapasztalta az első világháborúban. Mind a mai napig jelentősek a török kikötők: az ukrán gabona és az engedélyezett orosz kőolaj útja ezek felé vezet. Emellett fontos még a gabona, a kukorica, a vasérc, a kőszén, a ritkaföldfémek, a műtrágya és az egyéb tömegáruk kereskedelme itt.
Nyitókép forrása: zelwanka / depositphotos.com
