Franciaország belpolitikai átalakulása az egész Európai Unió jövőjére, a közös védelmi politikára, a gazdasági szuverenitási törekvésekre és Magyarország mozgásterére is hatással van – állapították meg az Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Európai Stratégia Kutatóintézete által szervezett panelbeszélgetés résztvevői.
A Franciaország két választás között címet viselő eseményen Pesztericz-Kalas Vivien, az Európa Stratégia Kutatóintézet vezetője köszöntőjében hangsúlyozta, hogy Franciaország belpolitikai folyamatai Párizson túl Brüsszelben és Budapesten is meghatározzák a következő időszak politikai realitásait. Franciaország ugyanis az Európai Unió egyik gazdasági, katonai és politikai motorja, ezért az ott zajló folyamatok befolyásolják az integráció jövőjét, a közös védelmi törekvéseket, a gazdasági szuverenitást és Magyarország stratégiai mozgásterét is. A beszélgetés címe arra utalt, hogy a lezajlott önkormányzati választások már jelezik a választói hangulat átrendeződését és a protesthangulat erősödését, a figyelem pedig egyre inkább a közelgő elnökválasztásra irányul.
Macron helyett valaki új
Ezután Soós Eszter Petronella politológus, a Milton Friedman Egyetem docense arról beszélt, hogy Franciaországra most kivételesen figyel Európa, mert a következő hónapokban több nagy uniós ügyben is döntés születhet. Ilyen a hétéves uniós költségvetés, az európai iparpolitika, a Kína-politika, valamint a közös védelmi architektúra kérdése. Nem mindegy, hogy ezeket az ügyeket még Emmanuel Macronnal tárgyalják-e le az európai partnerek vagy már egy új politikai szereplővel kell számolniuk. Franciaország szerepe a brit kilépés után tovább erősödött az EU-ban, és az ország az unió egyetlen atomhatalmaként, jelentős haderőfejlesztési programmal különösen fontos tényező a biztonságpolitikai gondolkodásban.
Rövid, intenzív kapcsolódási lehetőség
Fejérdy Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi adjunktusa és a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatóhelyettese a magyar–francia kapcsolatok jelentőségére hívta fel a figyelmet. Franciaország Magyarország egyik fontos befektetője, francia vállalatok több tízezer embernek adnak munkát, és a francia turizmus is számottevő Magyarországon. A kétoldalú kapcsolatok ezért diplomáciai, gazdasági és társadalmi szempontból is fontosak. Fejérdy szerint a francia választások előtti időszakban rövid, de intenzív kapcsolódási lehetőség nyílhat a két ország között, miközben az ukrajnai háború és az európai stratégiai kérdések új feszültségeket és új együttműködési pontokat is teremtenek.
Visszafogott lelkesedés
Csepeli Réka, az NKE Európai Stratégia Kutatóintézetének kutatója és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi adjunktusa árnyalta a francia szerepről alkotott képet. Szerinte Magyarországon történelmi okokból is létezik egyfajta visszafogott lelkesedés Franciaországgal kapcsolatban. Stratégiai szempontból sem mindig fordul kellő figyelem Párizs felé. A német–francia tandem jövője körül is érezhető a bizonytalanság, különösen akkor, ha a Nemzeti Tömörülés kerülne hatalomra. Ez nem csupán francia, hanem európai félelmekkel átitatott várakozást is jelent.
Az önkormányzati választások kapcsán Fejérdy Gergely a politikai töredezettséget emelte ki. A francia társadalom számára továbbra is fontos a helyi politika, ugyanakkor a helyhatósági választásokat óvatosan kell országos következtetésekre használni. Franciaországban több mint 36 ezer település van, sok helyen nem pártlisták, hanem helyi személyiségek és csapataik versenyeznek. A választói döntésekben ezért gyakran olyan ügyek játszanak szerepet, mint a szemétszállítás, a vízgazdálkodás, az iskolai étkeztetés vagy a helyi környezetvédelem.
Eltávolodó választók
Az eredményekből összességében az országos tendenciák is kirajzolódnak. Fejérdy szerint a francia társadalom jelentős része továbbra is valamiféle mérsékelt, középre húzó politikai erő felé hajlik, miközben a radikalitás is erősödik. A Nemzeti Tömörülés helyi beágyazottsága látványosan növekedett, a radikális baloldal is képes volt fontos városokban sikereket elérni. A részvételi arány ugyanakkor továbbra is figyelmeztet, hogy egyre több választó távolodik el a politikától, ami a 2027-es elnökválasztásra nézve is fontos következményekkel járhat.
Soós Eszter Petronella az önkormányzati választásokat a politikai elit számára szolgáló adatpontokként értelmezte. Szerinte jelenleg a Nemzeti Tömörülésen kívül minden nagyobb politikai tömb széttöredezett. Nem látszik olyan erős politikai személyiség, aki egyértelmű lendületet és történetet tudna adni a kampánynak. A centrum, a hagyományos jobboldal és a baloldal is több érdekkörre oszlik, és a következő hónapok egyik fő kérdése az lesz, ki kivel tud választás előtti megállapodást kötni. A sokjelöltes elnökválasztás kiszámíthatatlan helyzetet teremthet, amire a francia politikai elit a 2002-es választás óta különösen érzékeny.
Macron öröksége
Visszatérő témaként merült fel Emmanuel Macron politikai öröksége és jövőbeli szerepe. Csepeli Réka emlékeztetett, hogy Macron az alkotmány alapján harmadszor nem indulhat, belpolitikailag pedig rendkívül népszerűtlen, külpolitikai és diplomáciai téren viszont továbbra is aktív, sokszor erős szereplőként jelenik meg. Csepeli szerint a távozó elnök valószínűleg nem marad meghatározó háttéremberként a francia belpolitikában, inkább nemzetközi szinten, tanácsadói, előadói vagy európai szerepkörben találhat magának új pályát.
Soós Eszter Petronella ezt azzal egészítette ki, hogy a francia politikában az utódoknak rendszerint el kell határolódniuk politikai elődjüktől, ha önálló vezetőként akarnak megjelenni. Marine Le Pen, Emmanuel Macron vagy Nicolas Sarkozy pályáján is megfigyelhető volt ez a logika. Macron esetében ezért a centrista jelöltek számára szinte kötelező gyakorlat lesz az elhatárolódás. A volt elnökök ugyan megőrizhetnek informális befolyást, irodát, kapcsolatrendszert, nyilvános politikai visszatérésük azonban a francia rendszerben ritkán sikeres.
Fejérdy Gergely a következő időszak politikai könyveire és programköteteire hívta fel a figyelmet. Franciaországban egy komoly politikus számára szinte kötelező, hogy kampány előtt programadó könyvvel jelentkezzen, majd ciklusa után emlékiratban értelmezze saját szerepét. Ezek a könyvek kampányeszközök is, mivel dedikálások, találkozók és politikai mozgósítás kapcsolódik hozzájuk.
Ki a radikális?
A Nemzeti Tömörülés megítéléséről élénk vita bontakozott ki. Fejérdy szerint óvatosan kell bánni a szélsőjobboldali címkével, mert a párt programja több ponton közeledett a mérsékeltebb irányhoz, és a választás szempontjából kulcskérdés lesz, hogy a francia választók mennyire tartják radikálisnak Marine Le Pent vagy Jordan Bardellát. Csepeli Réka arra figyelmeztetett, hogy bár a párt tudatos és sikeres tisztulási folyamaton ment keresztül, múltját és egyes programjavaslatait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Különösen a nemzeti preferencia elve jelenthet fordulatot a francia republikánus politikai hagyományhoz képest.
A panel résztvevői egyetértettek, hogy Franciaország politikai választása messze túlmutat saját határain. A következő elnökválasztás tétje nem csupán az, ki követi Macront az Élysée-palotában, hanem az is, milyen irányba mozdul Európa egyik vezető hatalma, a mérsékelt centrum, a radikális jobboldal, esetleg egy új baloldali alternatíva győz majd.
Nyitókép forrása: brushpiquetr / depositphotos.com
