Az eurózóna központi bankjának stratégiai iránya pozitív hatással lehet a magyar gazdasági fejlődésre is
Az Európai Unió működési alapjainak egyike az egységes piac, amely nagymértékben járult hozzá az európai jólét kialakulásához. Ennek egyik fontos pillére az a nagyon nyitott, versenyben érdekelt közeg, amelynek sikerült élni a globalizáció által nyújtotta lehetőségekkel. A néhány éve zajló geopolitikai folyamatok miatt megtorpanó globális kereskedelem hatása mostanra érezhetővé vált – olyannyira, hogy azt már az Európai Központi Bank sem hagyhatta szó nélkül.
Az Európai Központi Bank elsődleges feladata az euróövezet árstabilitásának biztosítása, így az eurózóna központi bankjaként arra törekszik, hogy az inflációt középtávon 2 százalékon tartsa. A pandémia, majd az orosz–ukrán háború hatásainak következtében az elmúlt években ezt a célt nem igazán sikerült elérni: az infláció 2023 márciusában 6,9 százalékos volt, amely a korábban mért értékekhez képest jelentős növekedésnek számítható. Az infláció ilyen szintű emelkedését leginkább a rendkívül megdrágult energia ára magyarázza.
Ma az Európai Központi Bank úgy látja, hogy a béke, a nyílt kereskedelem és a globális térben tapasztalható antagonisztikus politikai verseny nem létezhet egyszerre. Fabio Panetta, az EKB Igazgatóságának tagja szerint a nyílt kereskedelem és a béke csak akkor tartható fenn, ha a közös intézmények által támogatott, stabil politikai, gazdasági és jogi nemzetközi rend konfliktusmentes és kikényszeríthető módot kínál a nézeteltérések kezelésére. Ebben azonban nem sok okunk van reménykedni, így az EKB is a széttagoltsággal számol.
Fabio Panetta szerint a világgazdaságot sújtó krízisek rámutattak a globalizáció kevésbé előnyös oldalára, vagyis a kölcsönös gazdasági függőséggel együtt járó sebezhetőségre. Számos ország, így az USA – az EU-n belül például legújabban Franciaország is – a nagyobb autonómiára helyezi a hangsúlyt, különösen a stratégiai területeken, minimalizálva a kockázatokat. Csakhogy az erre irányuló erőfeszítések jelentős mértékben csökkenthetik a termelékenységet és visszafoghatják a keresletet. Ez a folyamat miatt a globális piacokon emelkednek a kamatlábak, ezek pedig várhatóan befolyásolják a tőkemozgásokat és a finanszírozási feltételek. Mindez pedig a beruházások és technikai fejlesztések ütemét is meghatározhatják. Az EKB igazgatósági tanácsa számol a nemzetközi munkaerő-kínálat változásaival: úgy látják, hogy a hazai munkaerőpiacok összetételére és dinamikája változni fog, ami hosszabb távon bérmegállapítási viszonyok változását és béremelést okozhat.
Más szavakkal, az EKB magas inflációval és növekedő bérekkel számol, amelyet lassú gazdasági növekedés kísér majd. Számos elemző optimista és nem számol stagflációval, így az EKB sem, ám a geopolitikai sötét kilátások miatt több intézkedést terveznek bevezetni. Nem meglepő módon az intézmény az EU egységében látja egyik legfontosabb eszközét, hiszen a belső piac és az ezáltal kialakuló globális kereskedelemben elfoglalt jelentős helyet emelik ki és a határozottabb fellépést sürgetik. Ugyanakkor a kereskedelmi konfrontációkkal járó veszteségeket elkerülnék, így a zárt blokkok kialakulását sem szívesen látnák.
Fontos kiemelni, hogy az EKB átgondolná az állami beruházások és a strukturális reformok irányait, illetve növelné a teljes tényezőtermelékenységet. Ez utóbbi alatt leginkább a hazai kutatásokba, valamint az élvonalbeli polgári és védelmi technológiákba való növekvő befektetést értik. Végezetül, úgy látják, hogy az egységes piacon belüli komparatív előnyöket kellene még jobban kihasználni és így az európai értékláncok megerősíteni, ami előmozdítaná a versenyképességet, valamint fokozná ellenállóképességét.
Magyarország nem az euróövezet tagja, így az EKB döntései nem érintik közvetlenül gazdaságunkat, ám a közvetett hatásait is rendkívül gyorsan megérezhetjük pénztárcánkon. Egy blokkosodás nagyon súlyosan érintené nyitott gazdaságunkat, így örvendetes, hogy ezt az EKB is elkerülni igyekszik. Az állami beruházások és a strukturális reformok átgondolásával lényegesen javíthatnánk teljes tényezőtermelékenységünkön, így tovább erősíthetnénk azokat az ágazatokat, amelyekben komparatív előnyökre tudnunk szert tenni. Ezt természetesen növelné versenyképességünket és ellenállóképességünket. Már csak az a kérdés, hogy mindezért milyen politikai árat kellene fizetni.
