„Mi a természet ma?” címmel szervezett tudományos konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Molnár Tamás Kutatóintézete (MTKI), ahol a meghívott előadók arra kerestek a választ, hogyan alkothatunk meg egy olyan társadalmi rendet, amely illeszkedik a természeti és a kozmikus egészhez.
A résztvevőket szervezőként Pető Zoltán, az NKE EJKK MTKI kutatója köszöntötte – kiemelve, hogy a természet filozófiai, gyakorlati és történeti megközelítésének témája örök probléma, így mindig aktuális. A programot ismertetve Lovász Ádám filozófus ehhez hozzátette, a konferencián a lehető legszélesebb megközelítéssel kívánják bemutatni a természet tudományos fogalmát, illetve hozzájárulni az erről való nyitott párbeszédhez.
Scruton és a természet
A természet megőrzésének alapját az adhatja, ha belátjuk, hogy nem a tulajdonunk – emelte ki Hörcher Ferenc, az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet (PÁK) intézetvezetője a „Stewardship, Piety, Oikophilia” – Roger Scruton konzervatív ökológiája című előadásában. Elmondta, bár Scruton jól ismerte a nagyvárosi életet, ám ebből kilépve az angol vidéket választotta 1993-ban. Több könyvében is beszámolt a vidéki letelepedés, az élet és gazdálkodás folyamatáról. Még az angol vidéki élet emblematikus jelenségéről, a rókavadászatról is írt. A természetről vallott gondolatait a Zöld filozófia című kötetében foglalta össze. Scruton szerint az angol környezetvédelem hátországát azok adják, akik a természet haszonélvezői, például a horgászok, vadászok. Ők hívták fel a figyelmet, hogy a természet véges forrás, ezért igényli a gondoskodást. Utóbbi egyben angol jogi fogalom is, hiszen bizonyos tulajdonokra csak a gondnoklás révén tud az ember figyelmet fordítani. Ez lenne a természethez való viszony alapja is, hiszen az nem a tulajdonunk, csak a gondnokságunk alatt áll. A fogalom alátámasztásához Scruton jogi eseteket és korábbi törvényeket is idézett, mint például a Rylands kontra Fletcher ügy (1865), a Pride of Derby ügy (1952) vagy az 1875-ös Public Health Act. Scruton arra is rámutatott, hogy a bírói döntések jobban tükrözik a felelősségvállalást, mint maguk a törvények – hiszen sokszor a helyi hatóságok a legnagyobb szennyezők. Hozzátette, a természet védelmében érdekelt további szereplő a piac és az állam lehetne, ám Scruton szerint egyik sem nyújt megfelelő védelmet, az előbbi nem tudja szabályozni a résztvevőket a magas költségek miatt, az utóbbi pedig maga is károsítja a természetet. Scruton kiemeli, hogy a természetet őseinktől kapjuk, hogy aztán továbbadhassuk, azaz csak letétbe kerül hozzánk. A gondnokolás így egyben közvetítés is. Scruton Passmore, ausztrál filozófust idézi: a hatalmi viszonyt kell átalakítani annak érdekében, hogy ne csak kizsákmányoljuk a természetet. A természet nem egy eszköz, hiszen önértékkel is bír. Scruton T.S. Eliotot is idézi, miszerint a múlt a lehetőségek tárháza volt, számos választással, amelyből egyet választottunk. A jelen azonban szintén ilyen lehetőség a jövő nemzedék számára. A múltba tekintés tehát nem nosztalgia, hanem a jelen iránt érzett felelősség és a lehetőségek számbavétele. Scruton bevezeti az ökofília fogalmát is, amin a természet szeretetén belül az adott hely szeretetét érti. A természet gondnoklása így nem csak a nemzedékek iránti, de a helyért érzett különös felelősség is. Vigyáznunk kell arra, hogy ahol élünk, ott a természet élő örökségként működjék. Az otthon iránti elfogultság egyfelől a szépséghez, másfelől a természet megszenteltségéhez kötődik. Scruton szerint tehát a természet megőrzésének alapját az adja, ha belátjuk, hogy nem a tulajdonunk. A kötődésünk egy időbeli láncszem, ami egyetlen konkrét adott helyhez keletkeztet felelősséget. A hely szeretete azonban olyan jelenség, amely a globális problémák kezelésére is az egyetlen reményünket adja.
Mit gondol a gondoskodásról a természetjog?
A természetjog képes árnyalni a gondoskodás fogalmáról kialakult tudományos képet – hangsúlyozta a Gondoskodás az emberi természetben című előadásában Fröhlich Johanna, az NKE EJKK PÁK tudományos főmunkatársa. Előadásában számos kérdést tett fel, mint például: van-e koherens filozófiai fogalma a gondoskodásnak. Ha nincs, érdemes-e megépíteni? Hogyan van jelen e fogalom a természetjogban? Mit ad ez hozzá a jobb megértéshez? Hogyan befolyásolja a jogi kötelezettséget a gondoskodásra (például a családpolitika, a gyermekvédelem, a szociálpolitika, a bioetika területén)? Mi van azokkal, akik gondoskodnak, akik elvégzik a gondoskodást? Mint előadásában elmondta, a gondoskodás kapcsán ma kirajzolódik egy emberkép, illetve az állam ehhez kapcsolódó feladatai. A fogalom mai vezető értelmezése feltételezi az autonómiát, azaz csak önkéntes alapon történhet. Másképp fogalmazva: munka, amelyért bért kell adni. Ez azonban a fogalom elanyagiasítását jelenti, ráadásul így kimaradnak belőle az emberi kapcsolatok. De valóban nincs többről szó? A természetjog képes árnyalni ezt a képet, hiszen azt kutatja, hogy mi jó a közt alkotó egyes embernek és milyen lenne az ideális közösség. Szintén lényeges kutatási elem a jog mint cselekvési indok a kortárs természetjogban, azaz az egyéni felelősség és a morál szerepe egy gondoskodási cselekedetben, ami azt összekötheti a közösségi értékekkel, illetve az egyén kiteljesedésével is. A természetjog abban is segít, hogy érzékenyebben viszonyul a jog és a kötelezettség megértéséhez. A gondoskodásról ez alapján nem lehet úgy beszélni, hogy ne említsük meg a mögötte álló emberi viszonyokat. Így az nem csupán biológiai cselekvés, hiszen a gondoskodásban a családot, a közösséget érintő aspektusai is vannak.
Ellentmondások a zöldmozgalomban
A zöldmozgalom kortárs jelenségének ellentmondását elemezte Molnár Attila Károly, az NKE EJKK MTKI intézetvezetője A természet fogalma és a posztmodern című előadásában. Emlékeztetett, a természet először a XVIII–XIX. században lett politikai fogalom, ami aztán a XX. század végén tért vissza. A kortárs zöldmozgalom azonban két ellentétes fogalmat használ a természet leírására. Az első egy tudományos világképre épül, a második pedig a konstruktivizmus, majd a dekonstrukció posztmodern filozófiájára, mely szerint nemcsak a természettel, hanem elsősorban az emberi viszonyokkal van gond. Az ilyen filozófiai felszabadító mozgalmak számára a természet főként korlát, mert azt nem az ember alkotta. A zöldmozgalmak érvelésében egyszerre van jelen a tudományos természetkép (a tényszerű adatok és természeti törvények vannak, tőlünk függetlenek, azaz nem konstrukciók) és a posztmodern, utóbbi elsősorban a kiváltságokról beszél, amiben a tudomány is csak egy uralmi helyzet. E megközelítés szerint ugyanis nincs objektív valóság, csak együtt létező valóságok vannak, s hogy melyik érvényes, azt a hatalmi helyzet alakítja ki. A mozgalom fontos vonulata az önmegalkotás és a világ átalakítása, amit a természet korábbi fogalma szerintük megakadályoz. Ha azonban a természetet is csak egy akadályozó hatalmi konstrukciónak tekintjük, akkor miért érdemes megvédeni? Lehet-e megvédeni csupán azzal, ha újraalkotjuk a fogalmat? Molnár Attila Károly hozzátette, hogy már Platón is kiemelte a filozófust a többi ember közül a tudása alapján, e kiválasztottság tudata a modern mozgalmakra szintén jellemző. A modern zöldmozgalmaknak kétfajta mozgósítási stratégiája van, az egyik a posztmodern természetfogalom, amiből az következik, hogy a fogalom újraalkotása révén az ember felszabadulhat biológiai korlátjai alól. A másik a posztmodern gondolatokat teljesen félresöprő alarmizmus: ha nem teszünk valamit, akkor itt a világvége.
A tudományos eszmecserén még közel tíz hazai kutató mutatta be az e témában folytatott vizsgálódásának eredményét a nap folyamán.
Nyitókép forrása: Wikipedia
