A nemzetközi gazdasági szervezetek kihívásai a XXI. században – Legitimáció, hatékonyság és fragmentáció – e címmel került sor arra a konferenciára, amelyet az ÁNTK-n működő Nemzetközi Szervezetek Kutatóműhely rendezett abból a célból, hogy összegzést adjon a nemzetközi gazdasági szervezeteket érintő főbb kihívásokról.
Zalai Csaba, a kutatóműhely vezetője a témaválasztás kapcsán elmondta: Magyarország kis, nyitott piacgazdaság, ezért nagyon fontos számunkra az export-import, a beruházások, a jól működő gazdasági rendszer, a nemzetközi szervezetek pedig az ehhez kapcsolódó kereteket tartják fenn. Azonban olykor egymással átfedő feladataik vannak, és előfordul, hogy új feladatokat találnak, ezek legitimációs kérdéseket vetnek fel. Az utóbbi években a geopolitikai történések okán e szervezetek megítélése is változott. Minderről fontos beszélni, ezért kerül sor e rendezvényre.
Függőség és szuverenitás
A szakmai fórum vendégeit Varga Réka, az ÁNTK dékánja köszöntötte, aki elsőként a kutatóműhely életre hívásáról szólt. Arra a kérdésre keresik a választ, hogy a nemzetközi szervezetek által létrehozott ellenőrző mechanizmusok miképpen működnek ma, betöltik-e a korábban megjelölt funkciót, és működésük milyen hatással van az egyes államokra. A júniusi kick-off megbeszélésen elsőként e mechanizmusokat vették számba. A mai esemény apropója a Bretton Woods-i rendszer nyolcvanadik évfordulója. Az elmúlt évben olyan gazdasági folyamatok mentek végbe, amelyek végén globális válságok jelentek meg. Ezek rávilágítottak az említett, szervezeti feladatok közti átfedésekre: a nemzetközi pénzügyi kérdésekkel például egy tucat szervezet foglalkozik, a klímaváltozással kéttucat. A jelentéstételi kötelezettségek pedig nagyon sok feladatot rónak az államokra – mutatott rá Varga Réka.
A felvezető előadásban Szőcs Gábor, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára azt fejtette ki, miképpen kapcsolódik össze a nemzetközi gazdasági függőség és a szuverenitás kérdése. Hazánk gazdasági beágyazottsága jelentős; a kis országok számára különösen fontos a komparatív előnyök kihasználása, ugyanakkor érzékenyebbek is a globális trendekre, a háborúk és a szankciók következményeire. A magyar gazdaság fejlődésére legnagyobb hatással a nemzetközi szervezetek közül az OECD, az EU és az IMF van. Az OECD nem kötelez gazdaságpolitikai lépésekre, de az országjelentéseknek fontos szerepük van egyebek mellett a fenntarthatósági kérdések tekintetében. Az EU ajánlásai túlmutatnak a gazdasági kérdéseken, s a költségvetési témák mellett társadalompolitikai témákra is hatással vannak – jelezte Szőcs Gábor. „A versenyképességünk szempontjából elengedhetetlen az együttműködés a nemzetközi szervezetekkel, ám kiívást jelent megtalálni az egyensúlyt a függőség és a nemzeti érdekek között” – vélte a helyettes államtitkár.
Három pillér
Balogh László miniszteri tanácsadó, korábbi nagykövet és helyettes államtitkár (Pénzügyminisztérium) az IMF működését mutatta be. A Nemzetközi Valutaalap tevékenységének három pillére a fizetési mérleg helyreállítása érdekében történő hitelnyújtás, az adózási, reform előkészítési és egyéb témákban zajló technikai segítségnyújtás, valamint a Multilaterális Surveillance gazdaságpolitikai és monetáris kérdésekben. Utóbbi tevékenység globálisan, regionálisan és tagállami szinten egyaránt történik, ennek keretében a szervezet nyomon követi a nemzetközi pénzügyi rendszert és a tagállamok szakpolitikáit. Az IMF történetének egyik fordulópontja a délkelet-ázsiai pénzügyi válság volt 1997-98-ban, amely némi szervezeti önkritika nyomán a graduális prudens tőkeműveleti liberalizációhoz vezetett. Később már a szervezet megszüntetése került napirendre, amikor kitört a nagy pénzügyi válság 2008-ban, és hirtelen ismét szükség lett az IMF segítségére, például hazánk esetében is. Politikai behatások alapvetően nem jellemzőek a szervezet működésére, csak szakpolitikai tudásának felajánlása.
Zászlóshajó
Turóczy László tanácsadó, korábbi nagykövet és helyettes államtitkár (Pénzügyminisztérium) a OECD-ről tartott előadásában elsőként azt emelte ki, hogy a ma már egyre bővülő szervezet nevében az együttműködés szó nagyon hangsúlyos. Az OECD célja a fenntartható fejlődés segítése elemzési szakpolitikai tanácsadás, monitoring folyamat és normaalkotás (soft szabályok) által. Jóllehet az egyéni szabadságjogok szerepelnek az alkotmányában, de gazdasági szervezetről van szó – emelte ki az előadó. A szervezet zászlóshajóját az Economics Surveys jelentik, e jelentések elkészítésére külön szakbizottságot hoztak létre a tagországok közgazdász szakértői. E fórumnak formális mandátuma van, célja a tagországok gazdasági teljesítményének erősítése, a nemzeti szakpolitikák minőségének javítása, egymás példáinak jobb megismerése. Ajánlásról van szó, azaz nem kapcsolódik szankció az országjelentésekhez, és politikai agenda sem.
Szankciók megjelenése
Gottfried Péter, a Monetáris Tanács tagja, korábbi nagykövet és helyettes államtitkár (Magyar Nemzeti Bank) az EU-ról szóló előadásában úgy fogalmazott: a 2008-as világválság után vált megkerülhetetlenné az a törekvés, hogy megelőzzék a válságjelenségek megjelenését egy szoros gazdasági koordináció révén. Az európai szemeszter, az uniós gazdaság- és szociálpolitikák koordinálásának éves kerete ezen indíttatásból jött létre. A költségvetési mellett immár makrogazdasági felügyeletet is gyakorol a szervezet, ennek célja az egyensúlyi zavarok minél korábbi detektálása. A Covid alatt aztán fontosabb volt a válságkezelés, mint a szabályok betartatása, ezért felfüggesztették a makroökonómiai egyensúlyra vonatkozó szabályokat, a pandémia elmúltával pedig nem az eredetit, hanem egy felülvizsgált verziót vezettek be. Ennek értelmében már nemcsak a numerikus szabályok és a gazdaságpolitikai elemek váltak a rendszer részévé, hanem a szankciós mechanizmus is megjelent. A nemes cél ellenére új dilemmák és feszültségek jelentek meg például abból fakadóan, hogy a gazdaságpolitika eredményességéért a demokratikusan megválasztott kormányok felelnek, ám eközben a felügyeleti rendszer mind nagyobb nyomást gyakorol. A másik új elem, hogy van szándék és törekvés arra, hogy újabb és újabb szakpolitikák kerüljenek a koordináció körébe, miközben a tagállami kompetenciák pontosan meghatározottak. A kapcsolódó szerződés módosítására tett kísérletek a holland és a francia népszavazáson elbuktak. Elindult egy „lopakodó” szerződésmódosítás – jegyezte meg Gottfried Péter. „Összességében az látszik, hogy az unió eddig minden válságot túlélt, ugyanakkor világgazdasági szerepének csökkentését és versenyképességének növelését eddig nem sikerült elérni” – tette hozzá.
Hatékonyság
A Zalai Csaba által moderált kerekasztal-beszélgetésben arról esett szó, gondot okozhat-e a hatékonyságban az, ha nemcsak gazdaságpolitikai szempontok jelennek meg az ajánlásokban.
Balogh László szerint a monitoring rendszer gazdaságpolitikai jellege vész el: az európai szemeszter országjelentésének csak negyede szól a témáról. A gazdaságpolitikai koordináció helyett inkább a Bizottság által képviselt dogmák kényszerítése került előtérbe – állapította meg. Gottfried Péter azt emelte ki, hogy a jogállamiság vizsgálatával önmagában nincs gond, inkább az a probléma, hogy a hetes cikkely kapcsán készített, többszáz oldalas jogi magyarázatokat nem vették figyelembe, azokról nem sikerült vitát indítani az unióban. Turóczy László pedig úgy vélte, az említett téma a gazdasági felügyelet szempontjából marginális. Korábban egy országtanulmányban az igazságszolgáltatás témaköre egy bekezdésben megjelent ugyan, de korrigálták azt a tényszerűség érdekében.
A szakmai fórum második blokkjában Kutasi Gábor docens, az NKE ÁNTK Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének vezetője, Lédig Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara Földtudományok Doktori Iskolájának kutatója és Ugrósdy Márton, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkára, a Miniszterelnök Politikai Igazgatójának irodavezetője cseréltek eszmét a nemzetközi gazdasági szervezetek előtt álló kihívásokról Csaba Tamás, az NKE ÁNTK Nemzetközi Jogi Tanszékének docense moderálásával.
