Az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karán működő LUPS–CESCI Határmenti Együttműködések Kutatóműhely a Kormányzástani és Közpolitika Tanszékkel együttműködve nemzetközi konferenciát szervezett “Rethinking Cross-Border Cooperation and Governance in the Era of Transformative Processes” címmel. A konferencia második részében egy panelbeszélgetés keretében a meghívott előadók a határokon átnyúló együttműködések gyakorlati aspektusaival foglalkoztak: hogyan működtethető a határokon átnyúló kormányzás Közép- és Kelet-Európában. A velük készült interjúk a saját országaik – Szlovákia, Románia, Ukrajna és Magyarország – határmenti együttműködésének lehetőségeire kérdeztek rá, illetve olyan üzenetet fogalmaztak meg, amelyek irányt mutathatnak a jövőbeni kutatások és a konferencián résztvevő hallgatók számára.
Tudósításunk első része ezen a linken olvasható.
„Valódi hidak a megtestesülő határok felett”
Martin Lačný, a Prešovi Egyetem Politikatudományi Intézetének munkatársa a szlovák és ukrán határmenti együttműködés gyakorlatáról beszélt. Bemutatta egy olyan új kutatási eszköz tervezését, amely képes információt nyújtani a határmenti régiók stabilitásának, biztonságának és regionális fejlődésének humán aspektusairól.
A jelenlegi geopolitikai viszonyok között hogyan látja a saját országa határon átnyúló együttműködési lehetőségeit?
Hosszú távon összehasonlítva jelentős különbségeket állapíthatunk meg a kelet- és közép-európai határmenti együttműködések terén. Az utóbbi években alapvetően két olyan tényezőt érdemes kiemelni, amely jelentős hatást gyakorolt az együttműködésekre: a koronavírus-járványt és az orosz–ukrán fegyveres konfliktust. Ezért mára prioritássá vált a döntéshozók körében a határmenti együttműködések kiépítése és fejlesztése, mert felismerték, hogy az EGTC-k (European Groupings of Territorial Cooperation, azaz Európai Területi Társulások) valódi hidat tudnak képezni az újból megtestesülő határok felett, s erre nagyobb szükség van, mint valaha.
Véleményem szerint a legfontosabb az, hogy szemléletet váltsunk: az EGTC-kre ne csupán úgy tekintsünk, mint formális intézményekre, hanem keressük azok tartalommal való kitöltésének lehetőségét is. Az EGTC-k képesek jelentősen hozzájárulni a gazdasági stabilizációhoz, a reziliencia szintjének növeléséhez, ha figyelembe vesszük és szem előtt tartjuk az emberi tényezőt. Az EGTC-k akkor lesznek a leghatékonyabbak, ha célkitűzéseik, eszközeik, terveik reflektálnak a határ menti régiókban élők valós igényei és problémáira. Vizsgálnunk kell az itt élő állampolgárok gondolkodásmódját, meg kell értenünk őket, a motivációikat, a problémáikat. Csak ezen tudás birtokában leszünk képesek olyan EGTC-ket létrehozni és működtetni, amelyek prosperálni fognak.
Egy kevéssé kutatott határrész
Enya Újvári-Tămaș, a kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karán működő European Pardigm Doktori Iskola frissen doktorált kutatója a határon átnyúló együttműködési gyakorlatokról beszélt a román és magyar határmenti területeken. Előadása a jelenlegi határon átnyúló együttműködéseket a határok történelmi kontextusában (trianoni szerződés, zárt határok szigorú ellenőrzéssel és minimális / helyi határforgalom) igyekezett keretbe foglalni. Emellett hangsúlyozta a schengeni kérdés fontosságát Románia számára.
A jelenlegi geopolitikai viszonyok között hogyan látja a saját országa határon átnyúló együttműködési lehetőségeit?
Véleményem szerint az orosz–ukrán konfliktus érdemben nem befolyásolja a magyar–román határmenti együttműködéseket, lehetőségeket, s ugyanez mondható el a korábbi válság, a Covid-járvány esetében is, tekintettel arra, hogy Románia továbbra sem tagja a Schengeni Együttműködésnek. A leginkább befolyásoló tényező az Románia schengeni övezethez való csatlakozása, illetve az e kérdésben felmerülő akadályok, elsősorban Ausztria vétója. Az egyik legfontosabb üzenetem most az, hogy a román–magyar határ egy kevéssé kutatott határrész, amely számos feltárásra váró eredményt, összefüggést hordoz magában, ezért arra biztatom a hallgatókat, hogy bátran válasszák e területet kutatási témaként.
„Az európai integrációhoz vezető út fontos állomásai”
Yuliia Fetko, az Ungvári Nemzeti Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének munkatársa az ukrajnai helyi és regionális hatóságok közötti határokon átnyúló együttműködésről beszélt. Bemutatta a határon átnyúló együttműködés elemeit (közös projektek megvalósítása, megállapodások és az együttműködés intézményi keretei) az ukrán–magyar, ukrán–szlovák, ukrán–román és ukrán–lengyel határokon. Ezen túlmenően felvázolta a határokon átnyúló együttműködés erősítésének több irányát, mint például a különböző akadályok leküzdésére irányuló erőfeszítések folytatása, az európai és ukrán helyi és regionális hatóságok közötti meglévő megállapodások újraaktiválása, új megállapodások megkötésének megkönnyítése és / vagy új EGTC-k létrehozásának előmozdítása Ukrajna határain.
A jelenlegi geopolitikai viszonyok között hogyan látja a saját országa határon átnyúló együttműködési lehetőségeit?
A jelenlegi helyzetben az ehhez hasonló tudományos eszmecserék, tanácskozások értéke különösen jelentős Ukrajna számára, mert lehetőséget biztosítanak arra, hogy a különböző határmenti együttműködések tapasztalatait és jó gyakorlatait megismerjük és kamatoztassuk, mert alapvető célunk, hogy a leghatékonyabb együttműködéseket tudjuk létrehozni. Ukrajna számára a határmenti együttműködések az európai integrációhoz vezető út fontos állomásai, eszközei voltak a konfliktust megelőzően, a háború kitörését követően pedig valódi hajtóerővé váltak.
„Nem szabad feladni”
Ocskay Gyula, a CESCI főtitkára és a Kutatóműhely tagja zárta az előadásokat a szlovák–magyar határon átnyúló kormányzásról. Felvázolta az átjárhatóság és a határigazgatás változásait 1920-tól (a határkijelölés idejétől) napjainkig, a személyek szabad mozgását biztosító schengeni térség működésére összpontosítva. Végezetül egy fontos üzenetet hangsúlyozott, nevezetesen azt, hogy a meglévő akadályok, kihívások és a határok újrarajzolása irányába mutató tendenciák ellenére sem szabad feladni.
A jelenlegi geopolitikai viszonyok között hogyan látja a saját országa határon átnyúló együttműködési lehetőségeit?
2015 óta egyre rosszabb a helyzet, akkor hat schengeni tagállam döntött úgy, hogy visszaállítja a határellenőrzést. Ezek közül kiemelném Ausztriát, amely ország döntése hazánkat igen negatívan érintette. A helyzet az utóbbi hetekben tovább romlott, Németország, Dánia, Norvégia szintén megtette ezt, s a Schengeni Egyezmény alapítótagállama, Hollandia is ezt a lépést fontolgatja. Ezek az intézkedések nagyon rossz hatást gyakorolnak a határ menti együttműködésekre, mert teljesen figyelmen kívül hagyják az e régiókban élő állampolgárok igényeit. A Brexit, a koronavírus-járvány mind bezárkózó politikai hullámot hozott, mindenki lezárta a határait, de mindenki megfertőződött, tehát a járvány lefolyása szempontjából gyakorlati pozitív hozadéka nem volt a döntésnek, viszont jól működő, régóta fennálló együttműködések mentek tönkre. Az orosz–ukrán konfliktus és az arra adott (retorikai) válaszok újból a területi szuverenitás fontosságát és a nemzetállami kompetenciák szupremáciáját erősítették, s ezáltal azt is üzenték, hogy a határon átnyúló együttműködések nem annyira fontosak. Mindehhez sok folyamat járul hozzá, melyek közül a legvészjóslóbb, hogy az Interreget meg akarják szüntetni. Ez nem egy túl nagy költségvetéssel működő program, viszont jelentősége abban rejlik, hogy e nélkül bizonyos határ menti területeken egyeltalán nem lenne együttműködés és komoly fejlesztés sem. Csak a magyar–szlovák határ mentén az Interreg forrásból építettek 10 határátkelőt. Ha megszűnik ez a forrás, mi lesz ezekkel az együttműködésekkel? A magyar soros elnökség komolyan harcol az Interregért.
Mit gondol a konferencia legfontosabb üzenetének, amelyet érdemes továbbvinni?
Never give up. Nem szabad feladni. 1988-ban senki sem gondolta, hogy 1989 augusztusában meg fogjuk nyitni a határt. Őrizni kell a lángot, amíg a vihar elmúlik. A 2018-ban beterjesztett rendelettervezetet jó eséllyel el tudja fogadtatni a magyar elnökség, ha ez sikerül, forradalmi változást fog jelenteni.
Megteremteni a bizalmat
Az előadások végén Fejes Zsuzsanna, a kutatóműhely vezetője záróbeszédében méltatta a konferencia résztvevőinek elkötelezettségét és kitartó szakmai-kutató munkáját, amelyet a határmenti együttműködések ügyéért tesznek. Emellett hangsúlyozta az akadémiai szereplők, határkutatók párbeszédének fontosságát, a határmenti együttműködések elméleti és gyakorlati szereplőinek partnerségét, ami képes megteremteni a bizalmat és áthidalni a határok által létrejött akadályokat.
Nyitókép: Szilágyi Dénes
