E címmel rendezett konferenciát a Rendészetelméleti és -történeti Tanszék november 5-én az Oktatási Központban.
Az első elődást Az újjászervezett rendőrség – művészet és valóság címmel Tarján G. Gábor a Rendészetelméleti és -történeti Tanszék ny. egyetemi docense tartotta. Ebben először a Vörös Hadsereg előrenyomulásának időszakát mutatta be rendészettörténeti szempontból. Ekkor az ideiglenes rendfenntartó egységeket felváltotta a megalakult rendőrség. A bűnözői alvilágot a gyilkosok, a nyilas terror aktív részesei, a gazdasági bűnözők és háttéremberek, a prostituáltak és az orgazdák alkották. A közbiztonsági helyzet javítása értekében 1949-től mozgó őrszemeket, azaz gyalogos járőröket is alkalmaztak. Jelentős volt a vasúti bűnözés is: a szerelvények kifosztása ellen vasúti rendőrséget hoztak létre. Ami a téma művészeti – irodalmi – ábrázolását illeti, az előadó Fóti Andor korrajzokként is olvasható történeteit, Mág Bertalan tehetségtelen rendőri vezetőket bíráló írásait, valamint Mattyasovszky Jenő nevét említette, utóbbi szerző a Határőrök kiskönyvtára című belső terjesztésű sorozatban mutatkozott be. A kortárs irodalom alakjai közül Zoltán Gábor, Szántó T. Gábor és Závada Pál munkáit méltatta.
Ügyek és eljárások
A folytatásban Soós Mihály, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) Tudományos Kutatást Előkészítő Osztályának levéltárosa „Ügyek és eljárások. A háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásának iratai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában” címmel adott elő. A második világháborút követő felelősségre vonási folyamat főbb szakaszait ismertette az 1945 és 1976 közötti időszakban a népbíráskodástól egészen egy 1968-as belügyminiszteri utasításig. Szólt az ÁVO létrejöttéről, a sok visszaéléssel zajló ítéletekről, s arról, miképpen vált az intézmény a politika, pontosabban a kommunisták ellen ’45 előtt folytatott eljárásokért felelős szervezetek tagjai elleni fellépés eszközévé. Előadása második részében az utolsó háborús felelősségi vonási ügy részleteit mutatta be, amelyet Csányi László és társai ellen folytattak le a hetvenes évek közepén. Csányi társaival zsidó munkaszolgálatos szökevényeket ölt meg. Az eljárás a csehszlovák hatóságokkal közös munka keretében történt, négy ember ellen emeltek vádat.
Kriminalitás Budapesten
A következő előadást Perényi Roland történész, a BTM Kiscelli Múzeum főmuzeológusa tartotta Erőszak után erőszak? Kriminalitás Budapesten a második világháború utáni években címmel. A rendvédelemben és a bűnözés terén is sok újdonság jelent meg a második világháború után – húzta alá. 1945 után a közbiztonság megromlott egész Európában. Ráadásul ezúttal a főváros is hadszíntérré vált. Legjellemzőbbek az erőszakos bűncselekmények, a politikai, a gazdasági bűnözés, a fiatalkorúak bűnelkövetése, valamint a prostitúció voltak. Ezek hátterében a magánkézbe került fegyverek, a magára hagyott fiatalok, a szervezett bandák és a rossz közvilágítás álltak. Új elemként megjelent a nők nagyarányú jelenléte a bűnözők között. Érdekesség, hogy létrejött egy 23 éves varrónő által vezetett, nappal tisztes polgári életmódot folytató tagokból álló, éjszakai betörésekre szakosodott banda. Az újra nyílt szórakozóhelyekhez is kapcsolódott bűnözés, valamint csak e korszakra volt jellemző bűncselekmény a vetkőztetés: a ruha hiánycikk volt, s a hiperinfláció idején jó cserealapot jelentett az áldozatoktól ily módon megszerzett öltözet. Összességében egy sajátos átmeneti korszakról beszélhetünk, amely a bűnözés új formáit vetíti elő. A rendőrség mind állományban, mind felszereltségben nehéz körülmények között működött, de 1947 végére sikerült a rossz állapotokon javítani – zárta gondolatait az előadó.
Ego-kérdések
„ÁVH-s identitás. Ego-dokumentumok elemzése” címmel Müller Rolf, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Történeti Osztályának vezetője előadásában arról számolt be, hogy a politikai rendőrség tagjainak személyes dokumentumai milyen képet mutatnak személyeikről. Nem a valóság a lényeg, hanem az, hogy ki hogyan mutatja be saját magát – hangoztatta a szakértő, hiszen az önéletrajz voltaképpen egyben igazodás: ki-ki a politikai berendezkedésnek megfelelően építi fel a múltját. Az ÁVO tagjaira az a jellemző, hogy a ’45 előtti időkben megkezdett harcok folytatásaként tekintenek tevékenységükre. Folytattuk a harcot, más eszközökkel – fogalmaztak. Ennek hátterében a kapcsolódó erős erőszakelméleti alapok (pl. Kommunista Kiáltvány) és a pártfegyelem, valamint egyfajta küldetéstudat álltak, de az is fontos, hogy közvetlen tapasztalatuk volt az erőszakról elszenvedői és alkalmazói oldalról egyaránt. Az Államvédelmi Hatósághoz egyébként jellemzően személyes ismeretség alapján kerültek, ego-meghatározásaikban az alábbi fogalmak szerepeltek: illegális kommunista/szociáldemokrata, mozgalmi lebukás, munkaszolgálat, ellenállás, moszkovita. A politikai rendőrségi munkát politikai munkaként értelmezték.
Kiszolgáltatottak
Rigó Róbert, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézet Új- és Jelenkori Történeti Tanszékének tudományos főmunkatársa A politikai rendőrség Kecskeméten 1945-ben címmel tartott előadást. Elmondta: a nyilas uralom óta hozzászoktak a terrorhoz az emberek, s az az interregnum időszakára is jellemző maradt. Tóth László, Kecskemét akkor polgármesterének egyik, Tildy Zoltánnak írt leveléből kiderül, hogy 1945-ben, a katonai események után még majdnem kétszázan haltak meg a városban a szovjetek fegyvereitől, s a lakosság nem érti ennek okát. A népmozgás a következő évben országszerte jelentős volt: 600 ezer embert vittek el málenkij robotra, nagyon sokan távoztak külföldre. A közigazgatás szétesett, a kórházakat kiürítették, a szovjetek olykor szinte üres városokba érkeztek. A tanyasiak kiszolgáltatottsága eközben óriási volt, hiszen nem volt, aki látná a történéseket. A szovjeteknek tolmácsra, helyi kapcsolatra ugyanakkor szükségük volt, így kezdődött a rendőrök megszervezése. Kecskeméten a 26 éves Bánó Mihály nevéhez fűződik e folyamat, aki önként jelentkezett a feladatra. A szervezetre a kínzások és a fosztogatás is jellemző volt.
Tanácsadók
Deák József r. alezredes, a Rendészetelméleti és -történeti Tanszék adjunktusa Szovjet állambiztonsági tanácsok és tanácsadók 1945-1956 címmel tartott előadásában a szovjetizálás menetéről szólt Thomas Hammond amerikai történész kutatásai alapján. A folyamat lépései ezek voltak: egy forradalmi párt megalakulása; a bolsevikek által megszállóknak tekintett csapat megjelenése; egy ideiglenes kormány létrehozása a Szovjetunióban; egy hazai hadsereg megalapítása, amely szovjet „segítséggel” „felszabadítja” az országot; ideiglenes, látszólag független kormány létrehozása; a kormányban szovjet ügynökök megjelenése; utóbbiak kormánypozícióba kerülése; tisztogatása; s végül szovjet politikai, gazdasági és kulturális terjeszkedés. Az előadó Mongólia esetét ismertette, hozzátéve: Rákosi is kért szovjet segítséget, az első „tanácsadók” 1945-ben jelentek meg. A koncepciós pereket is Moszkvában konstruálták, az itthoni vallomásokat ennek megfelelően kellett alakítani.
Fedett műveletek
A következő előadást Prantner Zoltán, a Kodolányi János Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének docense Izraeli fedett műveletek Egyiptomban az 1950-es években címmel tartotta. Ebben a zsidó állam hírszerző tevékenységéről beszélt. Mint mondta, a megalakulás után számoltak az arabok szankcióival, ellenséges akciókkal. A hírszerző szervezeteknek kiemelt feladata volt a fegyveres erők felkészültségének detektálása. 1953-ban jött létre a katonai hírszerzésért felelős részleg, az Aman, amely Egyiptomban a helyi izraeli közösség tagjaiból sejteket hozott létre információszerzés, a helyi zsidók kimenekítése és szabotázsakciók szervezése céljából. A hiányos felkészítés okán azonban lebukott a szervezet. A Zsuzsanna-művelet fiaskó lett, a tervezett egyiptomi robbantások helyszínén letartóztatták a teljes sejtet. Ennek következtében Lavon védelmi miniszter lemondott, a titkos egyiptomi-izraeli béketárgyalások pedig leálltak.
A konferencia délutáni szekciójában szó volt egyebek mellett a magyar határőrség 1950 és 1956 közötti tevékenységéről, a Vasfüggöny felállításának körülményeiről, az elítéltek táborainak őrségéről és a börtönügy szakmai változásairól is.