E címmel került sor a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia konferenciára az ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék szervezésében június 19-20-án az Oktatási Központban.
A világpolitikában tapasztalható folyamatos átalakulás új kihívásokat és lehetőségeket teremt, ezért fontos, hogy szakértők, döntéshozók és kutatók közösen elemezzék az aktuális trendeket és stratégiákat. A szakmai fórumot abból a célból szervezték, hogy elősegítse a tudományos és gyakorlati párbeszédet a nemzetközi válságok természetéről, valamint azokról az együttműködésekről, amelyek hozzájárulhatnak a stabilitás és biztonság fenntartásához.
Zachar Péter, az NKE ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese megnyitó beszédében külön köszönetet mondott Varga Rékának, az ÁNTK dékánjának az esemény előkészületeinek kapcsán nyújtott segítségéért. A konferencia szervezésekor, hangzott el, még nem lehetett tudni az időközben kirobbant iráni-izraeli konfliktusról és annak geopolitikai eszkalációjáról, de az események fontosságára való tekintettel a programban e téma kerül fókuszba. Az iráni események megingatták a közel-keleti régió stabilitását, és számos kérdést vetettek fel. Egyetemként hisszük, hogy a fontos szerepet játszunk a nemzetközi kapcsolatok terén, és szakmai eseményeinkkel segíteni tudjuk a jövőnket meghatározó döntéseket – jelezte Zachar Péter. A konferenciára nagy volt az érdeklődés, közel 150 szakember jelezte érdeklődését, küldte el előadásvázlatát. A háromnyelvű – angol, spanyol, magyar – program kiemelten foglalkozik a nemzetközi biztonság kérdéskörével; 28 országból 116 előadó, szakértő érkezett. Nemzetközi válságok idején különösen fontos, hogy nyitottan, egymást meghallgatva tudjanak eszmét cserélni a kutatók, emlékeztetett a nemzetközi dékánhelyettes.
Izrael céljai
A folytatásban Zachar Péter az iráni-izraeli konfliktus kapcsán kérdezte N. Rózsa Erzsébetet, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék egyetemi tanárát és Csepregi Zsolt Izrael-szakértőt. Csepregi Zsolt úgy fogalmazott: az Egyesült Államok hagyományosan arra törekszik, hogy célba vegye és leállítsa Irán nukleáris kapacitását. Elsődlegesen le akarják szerelni az iráni katonai programot. Másodsorban pedig szeretnék leépíteni, vagy legalább jelentősen gyengíteni Irán ballisztikus rakétakapacitását. Alapvetően ez az egyetlen tényező, amely még mindig képes valódi fenyegetést jelenteni Izrael belső területeire. Ami az esetleges iráni rendszerváltást illeti, Izrael jobban tart a régióra gyakorolt dominószerű hatásoktól, mint magától az új kormánytól – hangzott el. Félnek attól, hogy mi történne a peremvidékeken, a tartományokban, és ez milyen következményekkel járna Izrael szomszédságában – fogalmazott a szakértő. A negyedik cél az, hogy Izrael visszanyerje helyét a geopolitikai térképen. Ennek érdekében növelni akarja elrettentő képességét a térségben, és demonstrálni kívánja, hogy nem lehet kihagyni a stratégiai számításokból – és gyakorlatilag bármit megtehet a saját biztonsága érdekében. Ezt nyíltan nem mondják ki, de ez a negyedik stratégiai cél.
Irán helyzete
Irán szempontjából a képlet egyszerű: támadás érte őket – fogalmazott N. Rózsa Erzsébet, hozzátéve: Irán több mint 200 éve nem indított háborút. Amikor háborúban állt, például Irak ellen, az védekező jellegű volt. „Számomra nehezen érthető, hogy valaki még mindig a rendszerváltás logikájában gondolkodik, holott jelenleg ez teljesen valószínűtlen. Az iráni társadalom különböző rétegeiből származó információk alapján úgy tűnik, hogy még ha kezdetben volt is némi öröm a katonai vezetők elleni támadások miatt, mára ez eltűnt. Különösen a civil lakosság elleni támadások után az iráni társadalom egységesebb, és nem akar külső nyomásra történő rendszerváltást” – vélekedett N. Rózsa Erzsébet. Az iráni börtönökből ismert politikai foglyok, írók, politikusok, művészek levelet tettek közzé, melyben úgy fogalmaztak: „El a kezekkel Irántól!”. Az iráni többmilliós diaszpóra ugyanezt hangsúlyozza. Csak egy szűk csoport – például a sah fia, aki 46 éve él külföldön – támogatja a külső beavatkozást. Arról sem hallottunk, hogy az iráni etnikai kisebbségek – például a 25%-os azeri török lakosság, a 8% kurd, valamint az arab kisebbségek – szét akarnák szakítani Iránt. Ez is azt mutatja, hogy a társadalom inkább egységes marad, még ha ez nem is tarthat örökké. Irán stratégiai célja jelenleg kettős: megvédeni magát, és fenntartani a társadalmi egységet. Egyes iráni elemzők szerint a rakétacsapásokat is úgy tervezték, hogy üzenetet küldjenek, de ne eszkalálják a konfliktust. Az iráni külügyminiszter három napja kijelentette: „Az asztalnál ülünk, készen állunk a tárgyalásra.” Irán dühös, mert miközben igyekszik betartani a nemzetközi normákat, hirtelen, váratlan támadások érik.
Egyéb szempontok
Izrael célja lehet az iráni olajexport infrastruktúra megsemmisítése, ami évtizedekre visszavetné Iránt. Emellett a térségbeli biztonsági bázisok felszámolása is a lehetőségek között van – hangzott el. Oroszországnak korlátozott szerepe van: Izrael nem bízik bennük, és az USA sem szívesen látja őket visszatérni a Közel-Keletre. Ha Oroszország erősebben támogatná Iránt, Izrael támogathatná Ukrajnát – figyelmeztetett Csepregi Zsolt. Az arab államok – különösen a Perzsa-öböl menti országok – határozottan ellenzik az iráni háborút. Az amerikai belpolitikában pedig megosztottság van: egyes képviselők Izrael támogatását sürgetik, mások ennek ellenkezőjét.
N Rózsa Erzsébet végül felvetette: stratégiai kérdés az is, hogy ha megtagadják Irántól az urándúsítás jogát – amelyhez az atomsorompó egyezmény alapján joga van –, akkor hogyan kaphatja meg ezt a jogot Szaúd-Arábia vagy más ország? Ez a kettős mérce aláássa a non-proliferációs törekvéseket.
Magyarok Iránban
Ezt követően Sárközy Miklós iranista, történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense A magyar-iráni kapcsolatok évszázadai címmel tartott előadást. Az irániság fogalma szűkebb értelemben a mai Irán területét, tágabban értelmezve a mai Kaukázus, Közép-Ázsia, Afganisztán és Mezopotámia térségét jelöli. Számos magyar jövevényszó származik e térségből és a magyar őstörténetnek is vannak iráni forrásai, emlékeztetett. A 14-18-ig század között a magyar-iráni kapcsolatok alapját az oszmánfóbia jelentette, magyar-perzsa szövetség is alakul az oszmánok ellen II. Lajos idején. Az előadó részletesen szólt a magyarok szerepéről a térségben. Maróthy István szegedi orvos és amatőr nyelvész volt például a perzsa sereg főorvosa a 19-ik század közepén, gróf Karacsay Fedor pedig a perzsa hadsereg tábornokaként és a teheráni Dar al-Funun, Irán legrégibb egyetemének tanáraként szerzett hírnevet. Vámbéry Ármin a magyar iranisztika megalapítójaként ismert, emellett az iráni sahok tolmácsaként is tevékenykedett. Később, a huszadik században aztán a gazdasági válságban elszegényedett magyar mérnökök és szakemberek sora ment Iránba, hogy az állami beruházásokat tudásával, tapasztalatával segítse. Végül a Jászság és Irán között formálódó testvérvárosi kapcsolatokról számolt be Sárközy Miklós.
Távoli magyarok
A konferencia egy speciális panel keretében megemlékezett a Chile és Magyarország között fennálló diplomáciai kapcsolatok 100. évfordulójáról is: Thomázy Gabriella, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék adjunktusa és Horváth Emőke, a Károli Gáspár Református Egyetem Új- és Jelenkori Történeti Tanszékének docense beszéltek Chiléről. A beszélgetésben elhangzott: a Monarchia idején már volt diplomáciai kapcsolat Chilével, amelyet aztán 1925-ben immár Magyarország újra megerősített. A magyar-chilei kapcsolatokban több cezúra is volt. Fontos látni, hogy az elszigetelődésből jellemzően a harmadik világbeli államokkal való kapcsolatfelvétel húzta ki hazánkat. A hatvanas évek elején például 19 állammal létesített diplomáciai kapcsolatokat Magyarország, ebből 18 harmadik világbeli volt.
1945 után a Szövetségi Ellenőrző Bizottság hivatalosan nem, a gyakorlatban azonban felügyelte a külügyeket is: jóváhagyása nélkül nem köthetett diplomáciai kapcsolatot Magyarország, amely gazdasági okokból szerette volna visszaépíteni a régi kötelékeket. Ami Chilét illeti, elsőként a dél-amerikai állam tett lépéseket: magyar szakembereket hívtak az iparosításhoz, modernizácós programhoz: az egyik legnagyobb ottani rézbányát is egy magyar alapította. Egy ideig ez működött, aztán a hidegháború idején már nem lehetett a diplomáciai kapcsolatokat realizálni.
1956 után Chilét a kommunisták hiánya tette vonzóvá a magyarok számára, akkoriban sok magyar szervezet létezett, alakult ott, ezek közül például a Vitézi Rend ma is él. Pinochet idején nem volt diplomáciai kapcsolat, s ez hatott az ottani magyarságra is: spanyolul kellett tartani az ünnepeket. Jelenleg 2000-2500 körüli a magyarok száma Chilében, ám ennél kevesebben beszélik a nyelvet. A kilencvenes években nyitott ki újra a nagykövetség, amely 2008-ban bezárt, majd 2014-ben újra megnyílt. A köztes időben önszerveződés révén maradt meg a közösség.
Nyitókép. Magyar rendezvény Chilében (Forrás: Facebook, a Duna Magyar művészeti és Folklóregyüttes honlapja)
