Beszámoló a Kohéziós Fórumról
A leköszönő Európai Bizottság némi késéssel ugyan, de eleget tett kötelezettségének, és március 27-én nyilvánosságra hozta a kilencedik kohéziós jelentést. A témával összefüggésben megjelentek a kihívásokat, valamint a belső piacot érintő vélemények is. A jelen cikk lehetőséget ad arra, hogy bemutassuk, hogyan álltak a jelentés kidolgozásának a Bizottság részéről, illetve a megjelenés után összehívott Fórumon milyen irányok és vélemények hangoztak el a kohézió jövőjével kapcsolatban.
Mint köztudott, 1992-ben a Maastrichti Szerződés létrehozta az Európai Uniót, az erről szóló szerződésben – majd annak módosításaiban – nevesítésre került a gazdasági, társadalmi és (később a) területi kohézió erősítése. A programok transzparens nyomon követése érdekében a Maastrichti Szerződés arra kötelezte a Bizottságot, hogy háromévente úgynevezett kohéziós jelentésben számoljon be a gazdasági és társadalmi kohézió uniós szintű előrehaladásáról és eredményeiről.
Előzmények
Elisa Ferreira kohézióért és reformokért felelős biztos kezdeményezésére az Európai Bizottság 2023. január 27-én formálisan is létrehozta a kohéziós politika jövőjével foglalkozó magasszintű szakértőkből álló, az Európai Bizottságtól független, csoportot, melynek elnökét és a tagjait Themis Christophidou (Director-General of the Directorate-General for Regional and Urban Policy) kérte fel. A csoport a tudományos élet képviselőit, nemzeti, regionális és helyi politikusokat, társadalmi-gazdasági partnereket és a civil társadalom képviselőit fogja össze, akik képesek értékelni a jövőbeli tendenciákat, illetve széleskörű és magasszintű szakértelemmel, tapasztalattal bírnak a regionális politikai kérdésekben, valamint az európai integráció, az európai gazdasági és területi kormányzás, valamint az európai kohéziós politika témakörében. 2023. január 31. és 2024. január 23. között 10 alkalommal találkoztak a tagok (a 10. alkalommal a csoport által készült jelentésről egyeztettek, ezen felül sor került egy rendkívüli ülésre is), melyen előre kialakított tematika mentén értekeztek a csoport tagjai és meghívott szakértői. A csoport 2024. január 22-23-án tartotta meg utolsó, tizedik ülését, amelynek témája a zárójelentésről szóló diskurzus volt. Az elkészült jelentést 2024. február közepén hozták nyilvánosságra. Ezt követő egy hónapon belül megjelent a Kilencedik Kohéziós Jelentés is.
A Kilencedik Kohéziós Jelentésről tartott Fórumot április 11–12-én rendezték meg. Ezen az eseményen az uniós intézmények, valamennyi tagállam nemzeti, regionális és helyi hatóságai, a szociális és gazdasági partnerek és az akadémiai szereplők vettek részt.
Kéz a kézben
A Fórum és a téma jelentőségét Ursula von der Leyen és Elisa Ferreira egyaránt hangsúlyozta, valamint azt, hogy a kohéziós politika segíti az embereket a szegénységből való kilábalásban, számos országban nőtt a jövedelem, és új munkahelyek jöttek létre. A kohéziós politika a válságban lévő tagállamok legnagyobb támogatója, e téren vannak sikertörténetek is, ugyanakkor szükséges a jövőre nézve korrekciókat is eszközölni. Ilyenek például a belső egyensúlytalanságok, vagy éppen a régiós különbségek, a vidéki területek kiüresedére. E régiók és területek igénylik a legerősebb támogatást, a kevésbé fejlett területek közepes támogatást igényelnek, de a fejlettebb területeknek is szükségük van támogatásra. Hangsúlyozták, hogy új beruházási eszközökre, a teljesítményen lévő hangsúlyra, hatékonyabb adminisztratív kapacitásra, több kohéziós politikára, innovációra, infrastruktúra-fejlesztésre, valamint egész Európában zöld és digitális átállás kiterjesztésére van szükség.
Az utolsó nyitóbeszédet Enrico Letta tartotta a belső piac jövőjéről. Elmondta, hogy az egységes piac és a kohéziós politika kéz a kézben járnak, egymást erősítik, a kezdetektől fogva sikeresek voltak, ugyanakkor az egységes piacnak a jövőben változnia és fejlődnie kell a geopolitikai változások (háború, bővítés) miatt. Az Európai Unió számára a következő 5-10 évben három fő kihívást azonosított: átmenet, bővítés, védelem. Ezzel kapcsolatban több javaslata volt: költségvetés növelésére, valamint a jelenlegi szabályok és a kohéziós alapok továbbfejlesztésére van szükség. Kiemelt kockázatként értékelte az agyelszívást (brain-drain), mivel ennek következményeként a legfiatalabb és legfelkészültebb emberek távoznak. Ezért javaslata szerint a mozgás szabadsága mellett a maradás szabadságának is meg kell jelennie.
Különbségek, veszélyek
A Fórum első panelbeszélgetése a gazdasági és társadalmi fejlődéssel foglakozott, ahol egyaránt hangsúlyozták a regionális és tagállami különbségeket, valamint a szubszidiaritás fontosságát. Younous Omarjee (Európai Parlament) a küszöbön álló bővítéssel kapcsolatos kihívásokat emelte ki, amelyek nagyobb kohéziós büdzsét igényelnének. A panel másik résztvevője, Sven Giegold (Németország) véleménye szerint a hatékonyságra és a strukturális reformokra nagy hangsúlyt szükséges fektetni, valamint a szubszidiaritást kell erősíteni: centralizáció helyett a koordinációra (shared menedzsment) helyezik a hangsúlyt Németországban. Loïg Chesnais-Girard (Franciaország) előadásában a jövedelmekre, az fiatalok számára élhető Európára, a foglalkoztatottságra helyezte a hangsúlyt. Simona Iammarino(Olaszország) szintén azonosította a veszélyeket: a regionális fejlettség és a közepes jövedelem csapdáját. Emellett komoly kockázatként értékelte, hogy egyes vállalatok könnyen át tudnak települni a világ másik végére, ha saját (pénzügyi) érdekeik úgy kívánják. Ennek elkerülése érdekében megfelelő hangsúlyt kell fektetni az innovációra és az új technológiák használatára, valamint a képességek minőségének emelésére és típusainak szélesítésére, általános tudásszint emelésére. A digitális és zöld átállás kapcsán kiemelte, hogy szükség van intézményi kapacitásra az átállás végrehajtása érekében. Emiatt javítani és erősíteni kell a közigazgatás felkészültségét és a közszolgáltatásokat, hogy az intézmények reagálni tudjanak a kihívásokra. Agnieszka Chłoń-Domińczak (Lengyelország) véleménye szerint a jó kohéziós politikához demográfiai fordulatra van szükség, így például a gyermekvállalást ösztönözni, a fertilitást növelni kell, a humán tőke fejlesztését kiemelt jelentőségűnek tartja. Véleménye szerint az egyes régiók lakossága azért fogyatkozik, mert nem elég vonzóak a helyi körülmények a lakosoknak. Ennek érdekében a szociális kohéziót és a területi fejlesztéseket össze kell hangolni, a helyi szintet és kapacitást is fejleszteni szükséges.
Emberközpontúság
A Fórum következő pódiumbeszélgetése a városok szerepe a regionális fejlődésben támájával foglakozott, ahol egyaránt hangsúlyozták a multi-level governance (többszintű kormányzás), az együttműködés és az innováció fontosságát. Carole Delga (Franciaország) a franciák lakhatási problémáit, valamint az infrastrukturális fejlesztések és a mobilitás jelentőségét (a károsanyag-kibocsátás csökkentése miatt is) emelte ki. Emil Boc (COR) szerint a városoknak és régióknak komoly szerepet kell adni egy jó kohéziós politikában, a centralizáció és a túlszabályozottság sosem működik. Kiemelte továbbá a határon átnyúló együttműködések fontosságát. Sharon Dijksma (Hollandia) szerint közelebb kell hozni az emberekhez Európát, elveti annak gondolatát, hogy „felülről” írják elő, hogyan kell fenntarthatóbb közlekedési rendszert építeni az egyes városokban, emberközpontú fejlesztések kellenek. Jānis Rozenbergs (Lettország) kiemelte az együttműködések, a mobilitás és az abba történő beruházások (infrastrukturális, digitális szolgáltatások és képességek fejlesztése, vidéken élők képzése) fontosságát. Megemlítette, hogy a határon átívelő együttműködések eddig csak határmenti területekre korlátozódtak Lettországban, de pl. Hollandiával történő együttműködésben is van potenciál. André Sobczak (Eurocities) szerint emelni kell az életminőséget, meglátása szerint nem a milliós városok az európai modell. Véleménye szerint erős kapcsolatokra és együttműködésekre (pl. gazdasági fejlesztésekben) van szüksége a vidéki városoknak, ugyanakkor finanszírozási lehetőségeik (pl. kapacitásépítés) korlátozottak.
A második nap fő szónokai Roberta Metsola (Európai Parlament) és Nicolas Schmit (Európai Bizottság) voltak. Roberta Metsola a szolidaritásra, a gazdasági növekedésre, valamint az országok és a régiók együttműködésére helyezte a hangsúlyt. Véleménye szerint a politikai szintet közel kell vinni az emberekhez a helyi igények kiszolgálása érdekében. Három kihívást említett, ezek a klímaválság, a háború és a populizmus. Meglátása szerint a jóllétre, a társadalom felemelkedésére, a jövőbiztosságra, a fenntarthatóságra és a rezilienciára szükséges koncentrálni. Nicolas Schmit erős kohéziós politikában, az együttműködésben és a szolidaritásban hisz. Az erős Európában a kohéziós politika és a belső piac értékeire (demokrácia és gazdaság) építenek, a demokratikus társadalmak és rendszerek építésében is segít a kohézió. Kiemelte, hogy a kohéziós politikának sokat köszönhetnek (munkanélküliség csökkentése, egészségügy fejlesztése, társadalmi befogadás) Kelet-Európában is. A jövőben az emberekbe szükséges fektetni (munkanélküliség, képességek, fiatalok), lehetőséget kell adni a hátrányos helyzetűeknek a társadalmi mobilitáson keresztül. Számos kihívást említett, úgymint a munkanélküliség, vagy a lakhatási válság Európában, utóbbi kezelése nemzeti hatáskör, de az Európai Unió is tud a problémáról, tenni is akarnak ellene, például forrásokat rendelni a megoldására.
Hármas átmenet
A Fórum második panelbeszélgetése a hármas átmenettel (digitális – zöld – demográfia), valamint a versenyképességgel, a növekedéssel és a társadalmi igazságossággal foglakozott. Maroš Šefčovič (Európai Bizottság) szerint a kohéziós politikának az emberekre és a szolidaritásra, valamint az innovációra és az új technológiákra kell fókuszálni, amelyekhez komplex finanszírozást szükséges társítani. Katarzyna Pełczyńska-Nałęcz (Lengyelország) szerint a kohézió legnagyobb nyertese Lengyelország. Meglátása szerint a zöld átmenet nem mehet az emberek rovására, ha jól szervezik, a városlakók életminőségét javítja. Véleménye szerint európai szintű „átalakulási célokat” kell meghatározni és elérni, amelyben az önkormányzatoknak és régióknak is szerepet kell adni. Álláspontja szerint egyensúly szükséges a „kemény” infrastrukturális fejlesztések és a „puha” humán befektetések között. Lengyelország régiós különbségekre rávilágítva elmondta, hogy egy új park vagy kerékpárút kevésbé fontos az alacsony fejlettségű területeken, fontosabb a biztonság garantálása, a befektetések ösztönzése és a kisvállalkozások támogatása. A kihívások között rögzítette a demokrácia krízisét, a háborút és a dezinformációt.Oliver Röpke (European Economic and Social Committee – EESC) elmondta, hogy az új kohéziós jelentés hosszútávú megközelítést alkalmaz, alapelve, hogy nem hagyunk senkit hátra. Több pénzre van szüksége a kohéziós politikának, mivel sok a kihívás (társadalmi egyenlőtlenség, versenyképesség, háború, populizmus, szélsőjobboldal). A bővítések kapcsán elmondta, hogy az együttműködés kiemelt jelentőségű, a jelölt országokat fel kell majd zárkóztatni, addig is a befektetés ösztönzése szükséges. Kiemelte, a „kék átállást”, a vízpolitika jelentőségét. Loredana Capone (Olaszország) meglátása szerint többes krízisről beszélhetünk, úgymint demográfia, digitalizáció, gazdaság, környezetszennyezés. Ezek megoldásához szemléletváltásra van szükség, valamint több forrást szükséges allokálni, a jóllétre kell fókuszálni (parkok kialakítása, stb.). Meglátása szerint egy infrastrukturális beruházásnál (pl. színház / stadion) nemcsak az építési költségeket kell szem előtt tartani, hanem azt a hasznot, amit egy ilyen épület jelent, mivel ezzel kultúrát teremtünk. Ha megnézzük a kohéziós forrásokat, akkor kell lennie hozzáadott értéke a fejlesztéseknek. Véleménye szerint a versenyképességet kell növelni, valamint a települések élhetőségét javítani infrastrukturális beruházásokkal is.
A kohézió előmozdítása
A Fórum harmadik panelbeszélgetése a kohézióval mint valamennyi szakpolitika közös célkitűzésével foglakozott. Abban valamennyi paneltag egyetértett, hogy a kohéziós politika az Európai Unió legfontosabb politikája, ennek a motorja a közép- és kelet-európai térség. A strukturális alapok rugalmassága nem olyan egyszerű a hétéves ciklus miatt, ezért szükség van a válság kezelésére szolgáló sürgősségi alapokra (segélyekre), melyekhez kockázati tőkére van szükség. Ugyanakkor a kohézió előmozdítása nem kizárólag a kohéziós politika feladata, hanem más politikáké is. Ivan Bartoš(Csehország) szerint a kohéziós politika az EU motorja. A kohéziós politikának három évtizede kulcsszerepe van a konvergencia előmozdításában és a gazdasági különbségek csökkentésében, folyamatosan bizonyítják a strukturális alapok a hatékonyságukat. Wille Rydman (Finnország) szerint a nemzeti politikának és a kohéziós politikának jobban össze kellene kapcsolódnia, ugyanakkor a kihívások -különösen a háború- meghatározza a kohéziós politika mozgásterét.A szankciók Kelet-Európát erősen érintik a határmenti együttműködések miatt, így amellett, hogy támogatni kell Ukrajnát, a kohéziós politikának ezt figyelembe kell vennie. Meglátása szerint a versenyképességet a cégek és technológia terén kell erősíteni az Európai Unióban. Szükségét érzi a kohéziós politika megbízhatóságának, szavahihetőségének megőrzésének, valamint szakpolitikai flexibilitást tartana előnyösnek. Navracsics Tibor (Magyarország) kiemelte, hogy nem szabad, hogy sérüljön a kohézió elve. Meg kell találni az egyensúlyt a felülről lefelé és az alulról felfelé történő tervezés között. Ebben is a regionális és helyi közösségekre kell támaszkodni, összhangba kell hozni a regionális szükségleteket a stratégiai célokkal. Együttműködésre, rezilienciára és európai szinten kifinomult, többszintű kormányzási rendszerre van szükség. Példának a Balatont hozta fel, ahol egy komplex vízió mentén 116 önkormányzat működött együtt. Számolni kell a decentralizáció kockázataival, mert helyi szintű kapacitás és készség hiányt észlelünk. Ennek értelmében kapacitásépítésre van szükség, illetve az is fontos, hogy a kohéziós politika ne legyen területileg „vak”. Kitért arra is, hogy hatalmas eltérések és területi egyenlőtlenségek – területi szakadékok – húzódnak az uniós országokon belül. Anna Diamantopoulou (Görögország) arra hívta fel a figyelmet, hogy számos új kihívás és probléma sújtja Európát, és ezekre nincs több forrás, javasolja, hogy politikai prioritások legyenek Európai Uniós szinten kijelölve. Az együttműködés erősítése, valamint a fiatalok készségeinek (digitális, zöld, karrier) fejlesztése elengedhetetlen. Mirja Vehkaperä (Régiók Bizottsága) meglátása szerint holisztikus és helyalapú megközelítésre van szükség.
A Fórum negyedik panelbeszélgetése a kohéziós politika jövőjével foglalkozott. Abban a résztvevők egyetértettek, hogy mindenki profitál a kohéziós politikából, még a nettó befizetők is. Az RRF és kohéziós politika kapcsán elmondták, hogy az RRF egy eszköz, amelyet már krízis során vetnek be, míg a kohéziós politika egy szakpolitika, amely felkészít arra, hogy kevesebb krízissel kelljen szembenézni. A beszélgetés résztvevői szerint teljesítményalapúnak kell lennie a kohéziós politikának is. Végül szóba került a élethosszig tartó tanulás jelentősége, amely a versenyképesség egyik összetevője, így erre helyi szinten is hangsúlyt kell fektetni.
Nyitókép forrása: EUinmyRegion / X
