A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat éves rendszerességgel közöl jelentést az európai éghajlat állapotáról, amelyben az adott év legfontosabb eseményeiről, éghajlat-politikai eredményeiről is számot ad.
A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat (C3S) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) mintegy 100 szakértője által közösen kiadott „Az éghajlat európai állapota 2024” című jelentés átfogó áttekintést nyújt Európa 2024-es éghajlatáról. A jelentés rávilágít a kontinensen eddig soha nem látott hőmérsékleti rekordokra, szélsőséges időjárási eseményekre és jelentős környezeti változásokra.
Az már korábbi jelentésekből is kiderült, hogy 2024 a legmelegebb év volt globálisan nézve, és hogy átléptük a párizsi megállapodásban vállalt 1,5°C-os hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti, XIX. századi szinthez képest: a 2023-as és 2024-es év összesített átlaghőmérséklete 1,54°C-kal mutatott túl ezen az értéken, míg kizárólag a 2024-es évet tekintve ez az érték 1,6°C.
A globális adatok még drasztikusabbak, amennyiben kizárólag Európát vesszük górcső alá: a jelentés szerint Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, az 1980-as évek óta a globális átlagnál kétszer gyorsabban melegszik. Ennek pedig sok esetben visszafordíthatatlan következményei voltak tavaly is: Európában körülbelül 413 ezer embert érintettek a szélsőséges időjárási események, köztük árvizek, viharok, erdőtüzek és hőhullámok. Konkrét példákat említve, nem lehet elmenni a portugál erdőtüzek mellett, amelyek 110 ezer hektárt és 42 ezer embert érintettek. De ugyanitt lehet említeni a dél-, délkelet-spanyolországi áradásokat, amelyek megközelítőleg több mint 300 emberéletet követeltek. Ez megerősíti, hogy Európa az éghajlati szélsőségek egyik melegágya. A hőhullámok, az aszály és a szélanomáliák kölcsönhatása megterheli az ökoszisztémákat, az elektromos hálózatokat és az egészségügyi rendszereket egyaránt.
Európa természetes vizeit illetően is drasztikus változásokat dokumentáltak. A kontinens folyóinak 63%-án az átlagosnál kisebb volt a vízhozam, ami az érintett területet tekintve az eddigi legszárazabb év volt. Továbbá a tavak 73%-a szintén melegebb hőmérsékletet ért el tavaly, nem beszélve a Balti-tengerről, ahol helyenként 5°C-kal is magasabb vízhőmérsékletet mértek a korábbi évekhez képest. Ezek az adatok hidrológiai egyensúly hiányra utalnak – kevesebb hó, több párolgás, kevesebb lefolyás –, ami veszélyezteti az ivóvizet, a mezőgazdaságot és a vízenergiát egyaránt. Mindemellett a tengeri ökoszisztémák is nagy veszélynek vannak kitéve a hőstressz miatt.
Ez az eredmény pedig elsősorban az emberi tevékenység okozta klímaváltozással áll összefüggésben. A természeti katasztrófák rámutatnak, hogy immáron nem elegendő csökkenteni a kibocsátást vagy áttérni a megújuló energiaforrásokra. Főleg, mert miközben az energetikai átállás felgyorsul, az ütem még mindig elmaradhat az éghajlatváltozástól. Ezekkel párhuzamosan az alkalmazkodásra (és nagymértékben a szemléletformálásra!) is hangsúlyt kell fektetni, hiszen mire a nagy beruházások hatást érnek el világszerte, számos, a 2024-es eseményekhez hasonló komolyságú, szélsőséges időjárási eseményt tapasztalhatunk meg. Az ezekhez való alkalmazkodás pedig nem aposztrofálható „feladásként”, mintha beletörődne a társadalom a klímaváltozás következményeibe, hanem elsősorban a rövid távú következmények megoldását segíti. Egyszerű, hétköznapi példát felmutatva, egy jól megtervezett záportározó egy heves esőzés során alkalmas lehet a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék gyűjtésére ahelyett, hogy az villámárvíz formájában zúdulna egy adott településre. Ehhez hasonló, természetalapú, kis befektetéssel járó megoldások pedig végül közép és hosszú távon is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy felvegyük a kesztyűt a klímaváltozás hatásaival szemben.
Jelenleg az európai városok közel fele rendelkezik klímaalkalmazkodási stratégiával, ami, ha összehasonlítjuk a 2018-as adatokkal (26%), jelentős előrelépés. Ugyanakkor a tavalyi események tükrében továbbra sem megfelelő mértékű a végrehajtás.
Nyitókép forrása: Maher Najm / Flickr