Konferencia az európai migrációs válságról
Az illegális bevándorlás rombolja az európai társadalmak integritását, illetve veszélyt jelent a közös Európa korábban kitűzött versenyképességi és jóléti céljaira. A migrációs válság okairól és következményeiről cseréltek eszmét a terület nemzetközi szakemberei az egyetemen.
Csónakok és paktumok – a migrációs válság és Európa címmel rendezett közös konferenciát a Migrációkutató Intézet (MKI) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Európa Stratégia Kutatóintézete (ESKI) április 24-én, a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében.
Fontos a párbeszéd
A résztvevőket elsőként Pier Paolo Pigozzi, az NKE nemzetközi rektorhelyettese köszöntötte. Kifejtette, hogy a konferencia témája, a migráció nem csupán Európa biztonságát és jólétét, hanem kohézióját és együttműködését is alapjaiban veszélyezteti. Éppen ezért fontos a maihoz hasonló eseményeken a témát minél jobban megérteni, arról párbeszédet kezdeményezni és megkezdeni egy fenntartható, hatékony megállapodás kimunkálását. Ez szintén feladata a magyar EU-elnökségnek is, amelynek céljait az egyetem minden lehetséges eszközével támogatja. A rektorhelyettes hozzátette, fontos különbséget tenni a legális munkavállalók és az illegális migráció között. Bár a tagállamok ma nem egységesek, de egyre többen értenek egyet abban, hogy az illegális bevándorlás veszélyt jelent az európai társadalmak integritására.
Nem ehhez az Európához csatlakoztunk
A konferencia a lehető legjobb időpontban van: a számos vitát kiváltó uniós migrációs paktum parlamenti elfogadása után, ám az európai választások előtt, amikor a Közel-Kelet éppen forrong – kezdte meg nyitó előadását Panyi Miklós, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, parlamenti és stratégiai államtitkára. Mint elmondta, húsz évvel ezelőtt a Nyugat a szabadságot jelentette számunkra itt, Közép-Európában. Ugyanakkor – nem feledve a kommunista megszállást – a térség népei érzékenyek a kívülről, felülről érkező utasításokra, illetve az önrendelkezést korlátozó intézkedésekre. A magyarok húsz évvel ezelőtt egy komoly ambíciókkal rendelkező nemzetközi szervezethez csatlakoztak, amely akkor a világ legversenyképesebb térségévé akart válni. A fejlődés lehetőségét, ami miatt csatlakoztunk, egy nem ideologikus, nem extrém, hanem a tagállamokra támaszkodó, zsidó-keresztény alapokra épülő Európa hordozta. Ez a szervezet azonban mára megváltozott, meggyengült. Aki nem fogadja el az uralkodó ideológiát, azt fenyegetik, zsarolják, sőt elhallgattatják. Nem lehet őszinte vitát folytatni a migrációról, hiszen az elvárt, politikailag korrekt beszéd megakadályozza a valódi, tartalmi párbeszédet a kérdésről.
Tényleg fekete bárány?
Magyarország valóságos fekete báránnyá vált, mert elutasította a nyílt társadalom ideáját, és az ezzel járó migrációt. Erre jó okunk volt: tapasztalataink azt mutatják ugyanis, hogy ez a megoldás nem működik. Az európai nagyvárosok képe radikálisan megváltozott, miközben a migrációval sikertelenül próbáltak meg társadalmi problémákat megoldani. Ezzel szemben a magyarok az elsők között ismerték fel, hogy a migráció veszélyt jelent. Éppen ezért épített az ország kerítést a déli határra, hogy megakadályozza a migránsok beáramlását, ezzel pedig védje az EU külső határait, melyeket illegálisan átlépni sosem volt emberi jog. Magyarország önállóan akarja meghatározni, hogy kit lát szívesen az országban és kit nem. Eddig 1,6 milliárd forintnyi többletköltséget fordítottunk határvédelemre, amelyből mindössze 1%-ot térített meg az európai közösség. Hazánk továbbra is úgy véli, ez a védelem nem csupán a mi feladatunk.
Szintén fontos szempontunk, hogy a problémát nem lehet Európa határain belül megoldani, ott kell segíteni, ahol a krízisek vannak, illetve a belépési kéréseket már a határokon kívül meg kell vizsgálni, illetve támogatni kell, hogy a valódi menekültek minél hamarabb visszatérhessenek hazájukba. Ezzel szemben a most elfogadott migrációs paktum aláássa Európa társadalmi és kulturális alapjait. A demográfiai apályt sokkal inkább a családok támogatásával, nem pedig a migráció támogatásával érdemes megoldani, ami csak új problémákat okoz. Meg kell változtatni a mostani migrációs politikát, ehhez azonban erős EU-vezetésre lenne szükség.
Migrációs válság Európában
A konferencia a fenti című panelbeszélgetéssel folytatódott, az előadásokat Marsai Viktor, az MKI igazgatója moderálta. Elsőként Nicolas Pouvreau-Monti, a L’Observatoire de l’Immigration et de la démographie (magyarul Bevándorlási és Demográfiai Kutatóközpont, OID) társalapítója adott elő A bevándorlási válság Franciaországban címmel. Elmondta, hogy Európában a franciák fogadtak be elsőként nagy számban bevándorlókat a britek mellett az 1960-as években. A migráció forrása főként Észak-Afrika volt, a folyamat pedig gyorsuló ütemben máig is tart. Kiemelte, egyre több olyan fiatal él az országban, akiknek már mindkét szülője Franciaországon kívül született. A bevándorlás számai meredeknek emelkednek, Észak-Afrika után pedig távolabbi térségekből, például Afganisztánból is érkeznek migránsok, akiknek egyre nagyobb része illegális bevándorló. Így az integráció kérdése egyre nagyobb hangsúlyt kap. Az OECD és más francia intézmények immár a francia GPD 1,6–1,8%-ára teszik a migrációval kapcsolatos extra költségeket. Gondot jelent ugyanis, hogy a frissen beérkező, illetve az első generációs migránsok döntő része munkanélküli. Szintén aggasztó, hogy a francia börtönökben egyre több algériai és afrikai elítélt ül. Viszályt szítanak a kulturális eltérések is, mint például a vallások kérdése vagy a történelmi gyökerű francia–algériai ellentét. Ha minden így halad tovább, Franciaország komoly válságban találhatja magát – hangsúlyozta az előadó.
Európa rejtett kapuja
A Kanári-szigetre az utóbbi években egyre nagyobb számban érkeznek bevándorlók, voltaképpen Spanyolországba, majd az EU területére vezető kapuvá vált – mondta el Rodrigo Ballester, a Matthias Corvinus Collegium (MCC) Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője. A Kanári-szigetek, az elfeledett Lampedusa címmel tartott előadásában hangsúlyozta, Marokkó bár képes lenne kontrollálni határait, ám ehelyett politikai fegyverként használja Spanyolországgal szemben a migrációt. Mint elhangzott, a Kanári-szigetek után két célponti régió van, Katalónia és Baszkföld. Katalónia hagyományosan szívesen látja a spanyolul beszélő bevándorlókat, ám egyre több arabul beszélő fiatal jelenik meg a térségben. Eközben a születések száma radikálisan csökken Spanyolországban. A migrációs helyzet összemérhető azzal, amit a franciák tapasztalnak, azonban a bevándorlók inkább az ipari övezetekben és a kisebb városokban találhatók Spanyolországban. Az országban az illegális migráció egyáltalán nem politikai téma, ellentétben Olaszországgal vagy Franciaországgal. Annyira nem, hogy a Kanári-szigeteken élők nem a migráció, hanem a növekvő turizmus ellen tiltakoztak az elmúlt napokban. Miközben Lampedusa már nem elérhető az egyszerű látogatók számára, s e sors fenyegetheti a Kanári-szigeteket is, a közvéleményt nem érdekli az a probléma.
Az éles elmék hiánya
Hollandia a migráció kérdése miatt politikai válságba került a múlt novemberi választás óta. A problémára egyetlen politikai szereplőnek sincs érvényes megoldási kísérlete jelenleg – mondta el Eric Hendriks, a Danube Institute vendégkutatója a konferencián. A Választói elkeseredés a holland migrációs vitában című előadásában kiemelte, a holland politikai rendszer a II. világháború óta a centrista bal- és jobboldal együttműködésén alapul, így stabil, sőt meglehetősen unalmas. Színt az a politikus tudott belevinni, aki először megfogalmazta, hogy a muszlim bevándorlók igenis okoznak gondot – Pim Fortuynt azonban megölték a választás előtt. Geert Wilders az ő halála után alkotta meg pártját, amely ma már a választók egyharmadát maga mögött tudhatja. Sikerét egy világpolitikai esemény is támogatta, ugyanis a Hamász gázai támadása rávilágított a hollandok számára is a politikai iszlám jelentette veszélyre, bármennyire is próbálta a háborút a holland média egy regionális konfliktusnak beállítani.
Ugyanakkor Wilders bármennyire is jó politikus, a párt egyéb tisztviselői már kevésbé éles elmék. Míg a bevett, centrista pártok nem foglalkoznak migrációs ügyekkel, addig Wilders pártjának fő mondanivalója az iszlámelleneség, más területen inkább baloldali, mint konzervatív, ám fő gondját az jelenti, hogy nincsenek megfelelő emberei az ország irányításához. A válság végül komoly bizalomvesztéshez vezethet a társadalmi intézmények iránt az országban.
Az előadó szerint Hollandiában a migráció okozta problémák hasonlók, mint Franciaországban vagy Spanyolországban. A nagyvárosok fiatalságának többsége már nem európai gyökerű, emellett pedig legalább egymillió lakás hiányzik az országból, így a szükséglakásokra is jelentős időt kell várni. A menekültek között egyre több az üzleti célú migráns, akik az EU-s útlevél miatt érkeznek csak az országba, például orosz üzletemberek.
Az EU migrációs és menekültügyi paktuma
A következő panelbeszélgetést immár Tárnok Balázs, az NKE EJJK ESKI intézetvezetője moderálta. Elsőként José Luis Bazán, migrációval és menekültüggyel, valamint a nemzetközi vallásszabadsággal foglalkozó jogi tanácsadó; a COMECE (azaz az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága) migrációs és menekültügyi bizottságának titkára A menekültválság és a katolikus egyház című előadásában a paktum mögött rejlő, döntően hibás feltételezésekkel foglalkozott. Mint elmondta, feltételezés, hogy a migráció meg tudja oldani a demográfiai válságot. Feltételezés, hogy a bevándorlók be akarnak illeszkedni, és mi képesek vagyunk őket gazdaságilag és társadalmilag integrálni. Az is csupán feltételezés, hogy képesek vagyunk menedzselni a nyitott és sokszínű társadalom okozta kulturális és politikai kihívásokat. A paktum voltaképpen eszköz, amely pőrén technikai megoldásokat sorol fel – az előbbi, döntően téves feltételezések alapján. A valódi kérdés, hogy végül milyen társadalmat akarunk a jövőben: a kereszténységre épülő európai közösséget, amely elsősorban a polgárokon alapul, vagy valamiféle szuperhatalmat, amely egyedül, felettünk irányítja a kontinenst.
Felelősség és szolidaritás
A paktum ismertetése valójában órákat kívánna, nem a most rendelkezésre álló perceket – kezdte előadását Töttös Ágnes, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának Migrációs, Bel-, Igazságügyi és Kereskedelempolitikai Osztályának osztályvezetője. Az EU új migrációs és menekültügyi paktuma című előadásában elmondta, a területet a bizottság már 2016-ban megpróbálta szabályozni, azonban a tagállamok már akkor ragaszkodtak ahhoz, hogy nagyobb szerepet kapjanak a kérdés eldöntésében. A tárgyalások idővel elakadtak a déli kapuállamok, a tranzit- és a célállamok között. A bizottság ezt a kialakult zsákutcás helyzetet akarta megoldani az új paktummal, miközben a valódi egyetértés továbbra is hiányzik a tagállamok között. A szabályozásban így egyszerre szerepelnek a korábbi, megújított, illetve teljesen új politikák a migrációval kapcsolatban, ám a tervezet semmilyen hatásvizsgálatot nem tartalmaz. A bizottság a valódi megoldás helyett csak az elérhető minimális kompromisszumot kereste a tagállamokkal.
A parlamenti által elfogadott paktum a felelősség és a szolidaritás pillérjei között egyensúlyoz. Előbbit a határátlépés feltételeinek komolyabb vizsgálatára alapozza, azonban még mindig kevés idő áll az államok rendelkezésre, hogy valódi háttérvizsgálatot végezzenek. Utóbbit pedig egy tagállamok által létrehozott pénzügyi alap jelentené, ahol a pontos befizetendő tagállami összeget a bizottság határozza meg évente, illetve a tanács szavazza meg minősített többséggel.
Nehézségek a határokon
A paktum egyetlen erénye voltaképpen az, hogy létrejött, de hatékony, valódi megoldást biztosan nem jelent. Valódi hatása még számos tényezőtől függ, de szinte bizonyos, hogy számos nehézséget és megoldandó kihívást fog okozni a hatóságoknak – mondta el Mikolicz Gyula, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Menekültügyi Igazgatóságának igazgatóhelyettese. A paktum és annak lehetséges hatásai a magyar menekültügyi rendszerre című előadásában kiemelte, a tagállamoknak a paktum jelenlegi szövege szerint jelentős befogadó kapacitásokat kell kialakítanunk a határ mentén. További bizonytalanságot jelent, hogy a magyar törvények nem ismerik e területeket, illetve Magyarország más megoldásokban érdekelt. Jelenleg egy nem működő, összesen mintegy 700 főt kezelni képes befogadó kapacitás van Tompánál és Röszkénél, ehhez képest a paktum szerinti mintegy 8500 fős kapacitás működtetése komoly terhet jelentene az államnak. Szintén jelentősen növekednének az adminisztrációs terhek a déli határon, hiszen az EU-ba legálisan vagy illegálisan belépők személyazonosságáért, annak kiderítésért húsz hónapig Magyarország lenne felelős egész Európa területén, miközben mindössze tizenkét hete van a háttérvizsgálatok elvégzésére.
Törékeny szomszédságban
A konferencia utolsó panelbeszélgetését Gönczi Róbert, az MKI elemzője moderálta. Elsőként Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem Kortárs Ázsia Tanulmányok Központjának vezetője adott elő A közelmúltbeli mashriqi eszkaláció hatása a migrációs válságra: áttekintés Jementől Szíriáig a gázai konfliktus óta címmel. Elmondta, az arab világ nagyon távol áll attól a normalizálódástól, amelyet 2020 környékén próbáltak megcélozni a nagyhatalmak a térségben. A régióban ma számos, egymással gyökeresen ellentétes érdek ütközik. Államközi konfliktus zajlik Irán és Izrael között, Jemenben és Szíriában polgárháború van. Népek és mozgalmak, mint például a hútik vagy a Hamász és a Hezbollah szintén fegyveres harcot vívnak a térségben.
A legtöbb menekült Szíriából érkezett és érkezik ma is Európába – annak ellenére is, hogy már önkéntes alapú visszatelepítési programok is léteznek. Ezek egyelőre néhány száz embert érintenek, akik komoly kihívásokkal szembesülnek az elpusztított országban. A térségbe emellett Afganisztánból, illetve Szomáliából és Jemenből is érkeznek menekültek, akik szintén humanitárius segítségre szorulnának.
Az arab világ másik komoly krízise a palesztinok migrációja: a térségből már több mint 5,4 millió ember távozott, a Gázai övezet jövője minden nemzetközi erőfeszítés ellenére teljesen megjósolhatatlan. Bár az innen eredő migráció elsősorban Európát érinti, sajnos az USA meggyengülése után a kontinens Kína vagy Oroszország mellett nem képes olyan szerepet kivívni a térségben, amivel befolyásolni lenne képes a történéseket – mondta el Csicsmann László.
Hatvanmillió ember vár segítséget
Afrika szarva nagyon törékeny régió, a klímaváltozás miatt ciklikus természeti katasztrófák sújtják, emellett komoly károkat okoz a politikai instabilitás is. Ennek ellenére a térség geopolitikailag, kereskedelmileg mégis fontos – kezdte előadását a Magyarországon, az NKE-n doktorátust szerző Takele Bekele Bayu, az etiópiai Dire Dawa Egyetem Társadalom- és Bölcsészettudományi Főiskolájának dékánja. Az Elvándorlási válság Afrika szarvánál című előadásában elmondta, polgárháború, erőszak, a megélhetés vagy éppen természeti katasztrófák (ciklikus szárazság, majd áradások) miatt már milliók voltak kénytelenek elhagyni otthonukat Szomáliában, Szudánban, Kenyában és Etiópiában. A térségben már közel hatvanmillió embernek van szüksége a nemzetközi közösség humanitárius segítségére. Ezen emberek visszatérése otthonukba a hiányzó infrastruktúra, az instabilitás és a biztonság hiánya miatt szinte megoldhatatlan. Ugyanakkor Európának nagyon fontos lenne, hogy a térség helyzete ne romoljon tovább.
Európa továbbra is vonzó
Afrika a migráció szempontjából egy félig teli, félig üres pohárhoz hasonlítható – mondta el Marsai Viktor, az MKI igazgatója. Az Észak-Afrika és a Száhel-övezet – homokvihar Európa szomszédságában című előadásában kiemelte, a kontinensen egyelőre a többi földrészhez hasonlóan a népesség 3,5%-a vándorol el otthonából, azonban 55 százalékuk Afrikában marad, így a kontinens nem a legjelentősebb forrása az európai migrációnak. Azok az előrejelzések, amelyek szerint százmilliók hagyják el Afrikát, egyelőre nem valósultak meg. Európa persze továbbra is vonzó célpont, évente 300–500 ezer ember érkezik hozzánk, egyharmaduk illegálisan. Míg 2016-ban főleg a szubszaharai régiókból érkeztek illegális migránsok Európába, immár jellemzőbb az észak-afrikaiak bevándorlása. A migráció okai között a koronavírus-járvány, az esőzések elmaradása miatti élelmiszerhiány, illetve az orosz–ukrán háború mellett a helyi konfliktusok is jelentős szerepet játszanak – főként Szudánban és a Száhel-övezetben. Európa próbálja támogatni azokat a kapuőr államokat, amelyek képesek saját területükön korlátozni a migrációt. Ilyen afrikai állam Marokkó, Egyiptom és Líbia. Azonban az is látható, hogy az afrikai országok középosztálya egyre inkább feladta azt a reményét, hogy hazája valaha demokratikus és virágzó állam lehet, ezért inkább elhagyja otthonát, és a még mindig rendkívül vonzó Európába költözik. Talán célzott támogatásokkal, megfelelő uniós fejlesztési projektekkel ezeknek az embereknek a pesszimista gondolkodása – nyilván hosszú munkával – megfordítható lehet – mondta Marsai Viktor.
A migráció mint fegyver
Az illegális migráció továbbra is komoly gondot okoz a fehérorosz–lengyel határon, ahol ma is ezrek próbálnak meg bejutni az Európai Unió területére – emelte ki Maciej Tyburski, a Warsaw Institute programkoordinátora. Az EU és a NATO ellen irányuló migráció Oroszország és Fehéroroszország általi instrumentalizálása című előadásában elmondta, Oroszország eszközként használja a lengyelek, a finnek és a Balti országok ellen a migrációt, mivel ezek az államok Ukrajnát támogatják az orosz–ukrán háborúban.
E krízis tehát mesterségesen szított, egyfajta demográfiai fegyver. Célja az, hogy a migráció generálásával destabilizálják Lengyelországot, így az EU-t és a NATO-t is. Az oroszok és a fehéroroszok az országuk területére belépést biztosító vízumot, szállást és pénzt adnak a lengyel határra fuvarozott migránsoknak. Az itt visszafordított illegális migránsok képeit pedig arra használják, hogy bemutassák, sem a lengyelek, sem az európaiak nem emberségesek, nem tartják be a nemzetközi egyezményeket és fenyegetők. A narratívát a hagyományos médiájuk mellett a közösségi médiában is terjesztik. Az illegális migránsok fegyverként arra is alkalmasak, hogy elbizonytalanítsák a lengyel társadalom biztonságérzetét, illetve szolidaritásukat az ukránok mellett. Éppen ezért fontos leleplezni az oroszok és fehéroroszok valódi tevékenységét Európa határain, ahol ma is több ezer menekült várakozik, hogy illegálisan bejusson az EU területére – zárta előadását Maciej Tyburski.
Nyitókép forrása: istockphoto.com
