A koronavírus okozta válság kezelési költségeit kilenc uniós ország közösen kibocsájtott állampapír, az úgynevezett koronakötvények révén szeretné fedezni. Németország és Hollandia először mereven elutasították a javaslatot és közös adósságvállalást, ami heves ellenérzést váltott ki. Most úgy tűnik, a tagállamok stratégiát váltottak, amelynek során nem ellenfélnek tekintik egymást
Mérő László Mindenki másképpen egyforma című könyvében Neumann János egyik matematikai tételéből kialakított játékelméletét igencsak hosszasan és vizuálisan szemlélteti. A történet „főszereplője” egy ló nyergében mászó szkizofrén csiga, amelynek kettős személyisége van. A csiga egyik személyisége egyfajta mozgásra és ideális pozíció kiválasztására törekszik. A második személyisége pedig a pont ellenkező mozgást és helyzetet tartja optimálisnak. Ebben a helyzetben a csiga mindkét énje a nyereg közepe felé fog igyekezni, mert ott találja meg azt a pontot, amely a két egymásnak ellenszegülő énje számára biztosítja az ideális egyensúlyi helyzetet: bármelyik énje is próbál mozdítani ezen a ponton, csak rosszul járhat – ezt nevezte a matematikus nyeregpontnak.
A teljes játékelmélet vagy a Neumann-tétel leírása és a matematikai háttér ismertetése túlmutatna ennek a tanulmánynak a célján, így erre nem is tesz kísérletet. Ugyanakkor a skizofrén csiga két, ellentétes mozgásra beállítódott egyénisége és az optimális egyensúlyi pontra való törekedése első látásra talán jól szemléltetheti az Európai Unió „koronakötvényeinek” esetét, így a dolgozat azt illusztrációként fogja használni.
Induljunk ki abból, hogy ebben a játékelméleti dilemmában az Európai Uniót hasonlítjuk a csigához. A csiga két, egymásnak ellentmondó egyéniségét a tagállamai alkotják, amelyeket két nagy csoportra oszthatunk. A csiga egyik személyiségét a „fegyelmezett” országok alkotják, amelyek az uniós szerződések értelmében igyekeznek alacsonyan tartani az államháztartási hiányukat és az államadósságukat, valamint gazdaságpolitikájuk is többnyire ezt tükrözi. Ide többnyire az északi tagállamok tartoznak, mint például Németország, Hollandia, Dánia, Svédország, Finnország vagy Észtország, amelyek gazdasága túlnyomó többségében exportorientált. A csiga másik énjét a sokkal fegyelmezetlenebbül költekező államok alkotják, amelyeknek igen fontos bevételi forrása a turizmusból származik és többnyire a kontinens déli részén helyezkednek el. Ide elsősorban Franciaország, Portugália, Spanyolország, Olaszország vagy Görögország tartoznak. Ebben az esetben, mivel a koronakötvények esetét vizsgáljuk, ide sorolhatjuk Belgiumot, Luxemburgot, Szlovéniát és Írországot is, hiszen ez az utóbbi kilenc állam kérte a koronakötvények kiállítását.
Jelen esetben a csiga nem a ló nyergében mászik, hanem egy sokkal egyenetlenebb, kiszámíthatatlanabb terepen, vagy, ahogy Mérő fogalmaz „dimbes-dombos” felületen. Ennek a felületnek nincsen egyetlen nyeregpontja sem. Ez az egyenetlen, nyeregpont nélküli felület a globális gazdasági és politikai helyzet, amely igen gyakran változik több dimenzió mentén is. Csigánk ebben a környezetben igyekszik megtalálni a kívánt egyensúlyi állapot, miközben egymásnak ellenfeszülő egyéniségei ellentétes irányokba húzzák. Az ideális egyensúlyi állapot esetünkben az euró stabilitását jelképezi, amelyet a csiga két énje – a felelősen és a kevésbé felelősen gazdálkodó államok – miatt csak rendkívül nehezen tud elérni.
A játékelmélet szerint vannak olyan stratégiák, amelyek ebben az esetben is működhetnek és a nyeregpont nélküli környezetben is kialakítható egy egyensúlyi állapot. Vagyis, elméletileg, létezik megoldás még akkor is, amikor a szereplők akarata egymásnak szögesen ellentmond, és látszólag lehetetlen megegyezni. Jelen esetben, a koronakötvények bevezetését szorgalmazó, valamint azt hevesen elutasító tagállamok válságkezelési és pénzügyi preferenciáit össze lehet egyeztetni olyan módon, hogy azt mindkét fél előnyösnek érzi.
Ennek elérését segíti elő Neumann racionalitás-elve, amelyet Mérő (2013, p. 126) így foglal össze: „a racionalitási elv azt fejezi ki, hogy mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy ellenfelünk lehet éppen olyan okos, mint mi, és mindketten az ellenfél lehető legjobb játéka esetén szeretnénk a legtöbbet kihozni a magunk számára. Nem számítunk tehát arra, hogy az ellenfél hibázik. Neumann tétele azt mondja ki, hogy a racionalitási elv az egyensúlyt eredményező kevert stratégia segítségével valóban meg is valósítható. Ez az elv tehát nemcsak egy szép utópia, hanem egy gyakorlati lehetőség is.”
A játékelméletben használt „kevert stratégia” kifejezés arra utal, hogy egy játékos egy adott kritikus döntési helyzetben minden lépési lehetőséget mérlegel és valószínűségek alapján dönt arról, hogy mit tegyen. Az egyes döntéseinek lehetősége nem egyenlő számú, így a döntéseit maga a véletlen irányítja. Ezzel szemben áll az úgynevezett „tiszta stratégia”, amely során a játékos az adott döntési helyzetben mindig ugyanúgy dönt, többnyire egy elv alapján. Ilyen elvnek tekinthetjük az Európai Központi Bank korábbi elnökének kijelentését, amely szerint „Mindent megteszünk, hogy az euró stabilitását biztosítsuk”. A világjárvány okozta gazdasági válság kapcsán azonban nem hangzott el ehhez hasonló kijelentés, sőt, épp ellenkezőleg. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy az egyes játékosok nem fogják ezt a stratégiát követni, hanem minden valószínűséggel a racionalitás-elvét követik és kevert stratégiát fognak alkalmazni.
Más szavakkal, az euróövezet két táborra oszlott országainak csapata arra számíthat, hogy ellenfele rendkívül intelligens és a tárgyalások során nem fog hibázni. Ennek ellenére a legjobbat szeretnék kihozni saját maguk számára, így a tárgyalások során nem következetesen, egy-egy elv mentén fognak dönteni és cselekedni, hanem szinte minden helyzetben másképpen fognak dönteni. A matematikai tétel szerint, elméletileg – előbb-utóbb így is sikerül kialakítani azt a pénzügyi javaslatot, amelyet mindkét fél szívesen elfogad. Mindebből racionálisan az következhet, hogy igen hosszú, és igen heves tárgyalási folyamatok elé nézünk, amelyet követni is nehéz feladat lesz.
A megdöbbentő hasonlóság és a számos megfeleltethetőség ellenére, a skizofrén csiga esete és Neumann racionalitás elmélete mégsem alkalmazható az eurózóna országaira és a koronakötvények körüli vitára. A Neumann-tétel alkalmazhatóságának három feltétele van: először is véges számú döntési lehetőség van. Esetünkben ez teljesül is, hiszen senkinek nem érdeke, hogy a végtelenségig húzódjanak a tárgyalások, a vezetőknek egyszer csak kell valamiféle döntést hozniuk.
A második feltétel, hogy a játék teljes információs legyen, azaz mindkét fél pontosan ismeri a játékszabályokat, azt, hogy ellenfele mit léphet és ezeknek milyen következményei lehetnek. Bár csigánk egyik énje sem feltétlenül tudja, hogy a következő tárgyaláson milyen konkrét pénzügyi javaslattal állhat elő a másik fél, mindkét oldalon remek pénzügyi szakemberek dolgoznak, akik valószínűleg minden potenciális lehetőséget ismernek és azok előnyeit és hátrányait is. Így tehát, a második feltétel is teljesül.
Végezetül, a Neumann-tétel alkalmazhatóságának utolsó feltétele, hogy zéró-összegű játék kell, hogy legyen, vagyis az egyik fél nyeresége egyenesen arányos a másik fél veszteségével. Esetünkben, ha a „koronakötvények” bevezetését kérő kilenc ország közül bármelyik is csődbe menne – aminek valós esélyei vannak – az északi országok csoportja nem pont annyit nyerne, mint amennyit a másik veszítene. Ha Görögország és annak egyik hitelezőjét, Németország esetét nézzük, akkor azt látjuk, hogy Németország mindössze 1,34 milliárd eurós haszonra tett szert, ami messze elmarad Görögország átlagosan számolt 200 milliárd eurós bruttó hazai termékének volumenétől. Ezen túlmenően, ha egyik vagy másik ország összeomlana, a több bukott államok hirtelen felbukkanása kifejezetten kellemetlenül érintené nem csupán az euróövezet országait vagy az EU 27-et, hanem az egész világot.
Láthatjuk tehát, hogy a számos bemutatott hasonlóság ellenére, a skizofrén csiga hasonlata és Neumann racionalitás elmélete mégsem alkalmazható az Európai Unió országaira, hiszen az egyik ország vesztesége – bár hozhat némi hasznot más országoknak – mégsem válik egyenesen arányosan a másik fél hasznára. Ennélfogva nem ellenfelek az egyes tagállamok, hanem együttműködni kényszerülő és együttműködési stratégiákat kereső partnerek. Mindezekből az is következik, hogy nem valószínű, hogy ebben, vagy akár más kérdésben is képesek lesznek megtalálni a nyeregpontot, vagyis azt a megoldást, amelyet mindkét fél optimálisnak érez.
A nyeregpont keresése helyett az Európai Unió tagállamai Neumann-tétel általánosításából keletkezett Nash-egyensúlyi pont megtalálására kellene, hogy törekedjenek. Ebben az esetben több megoldási lehetőség létezik, bár egyik megoldás sem optimális egyik fél számára sem. Vagyis, a csőd szélén álló államok megsegítésére mindenképpen kell majd valami megoldást találni. Lehet, hogy nemcsak a koronakötvényt szorgalmazók politikai nyomásgyakorlása, hanem a „fegyelmezett” tagállamok pénzügyi szakemberei is így látják most már, és ezért is tűzték ismét napirendre a tárgyalásokat.
Az elemzés letölthető PDF formátumban.
Felhasznált irodalom:
Mérő László, 2013, Mindenki másképp egyforma. A játékelmélet és racionalitás pszichológiája. Tericum.
