Természetjog, jogpozitivizmus, szuverenitás, kivételes állapot, döntés, akarat, az állam „visszafoglalása” – e fogalmakat és témákat vitatták meg hazai társadalomtudósok egy csütörtöki egyetemi konferencián.
Jog mögötti akarat és az állam címmel rendezett könyvbemutatóval egybekötött tudományos konferenciát külső kutatók bevonásával a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) Kormányzástani és Közpolitikai Tanszéke az Állam- és Kormányzáselméleti Alapkutatás keretében, Az államelmélet alapkérdései című sorozatában február 15-én a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában. Az esemény apropóját Techet Péter Jog mögötti akarat című, a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent új könyvének megjelenése adta. A konferencia középpontjában e kötet bemutatása, illetve a szerző téziseinek vitája állt a meghívott professzorok és kutatók előadásainak fényében.
Jogtalan, de igazságos?
Az eseményen Varga Réka, az NKE ÁNTK dékánja köszöntötte a résztvevőket. Elsőként az ÁNTK tanárai, Cs. Kiss Lajos és Kis Norbert által gondozott Államértelmezések című sorozatot méltatta. Ennek ötödik kötete a konferencián tárgyalt könyv, amely a Gondolkodók, Elméletek, Viták szerinti tematikai csoportosításban az utolsó csoport első elemeként jelent meg. A sorozat hozzájárul az államról való, korunkban egyre aktuálisabb tudományos diskurzushoz. Ezen elméleti kérdések megvitatása hazánkban célzottan az NKE ÁNTK rendeltetése és feladata, hiszen az egyetemet alkotó karok jelentik a magyar államtudományi képzés és kutatás intézményi-hivatásrendi központját – hangsúlyozta a dékán. A könyvsorozat voltaképpen felhívás az államra vonatkozó elméleti hagyományok értő és kritikus tanulmányozására. A szerkesztők meggyőződése szerint csak egy reflexív módon szerveződő államkutatás képes a legkülönfélébb társadalomtudományi nézőpontokat egy előremutató államdiskurzusban egyesíteni.
Varga Réka hozzátette, a világpolitikai tét ma a birodalom vagy a nemzetállamok, a civilizációk harca, az erős vagy a gyenge állam, az egy- vagy a többpólusú világ kérdései körül forog. A világrend újra formálódásának fejleményei pedig az államtudományokat is a mélyebb teoretikus szembenézésre késztetik. Ezért is nagyon lényegesek a könyv által felvetett kérdések, mint például a szuverenitás, a kivételes állapot vagy a jogpozitivizmus problémája. Az állami akarat érvényesítése során egyre inkább figyelembe kell venni a nemzetek feletti szervezetek által elfogadott szabályokat. De kérdéses ezen szereplők tevékenysége, hiszen bár az államok szuverenitása alapvetés, ám nem létezik nemzetek feletti entitás, nincs felsőbb szuverén. A különleges jogrend kérdését a COVID és a háborús helyzet tette aktuálissá – folytatta Varga Réka –, ahol a legnagyobb dilemmát az jelentette, hogy mi az egyensúly az állam cselekvési kényszere és a fennálló jogi keretek között. Szintén nagyon aktuális gond a természetjogi és pozitivista viták nemzetközi jogi vetülete. Vannak területek, mint például a nemzetközi büntetőügyek, ahol a pozitivista megközelítések nem adnak megfelelő megoldást, így más, akár természetjogias megközelítésből eredeztethető válaszok születtek. A nürnbergi per klasszikus nemzetközi jogi példája a természetjogias elvek alkalmazásának az emberiesség elleni és háborús bűncselekményeket elkövető személyek felelősségre vonása során. Itt ugyanis megoldást kellett találni arra a tartalmi kérdésre, hogy miként lépjék át a belső jogi felhatalmazás kérdését (a belső jogban pozitív jognak megfelelő cselekményeket) a nemzetközi eljárásokban. Ma is kérdés persze, hogy beavatkozhatnak-e más államok humanitárius vagy biztonsági megfontolások miatt egy állam belső ügyeibe. Vajon létrehozható-e Agressziós Törvényszék csak azért, mert számos állam meg akarja büntetni az agresszort? Lehet-e egy alapjaiban igazságtalan és jogtalan helyzetre igazságos, de végső soron jogtalan megoldást alkalmazni? – tette fel a kérdést Varga Réka.
Kvázi autisták nempárbeszéde?
A konferencia nyitóelőadását Cs. Kiss Lajos, az NKE egyetemi tanára, kutatóprofesszora, a könyvsorozat egyik szerkesztője tartotta Az államértelmezések aktualitása címmel. Elsőként a ludovikás könyvsorozat elindításának indokoltságáról szólt. Mint mondta, Németországban egy hasonló akadémiai sorozat keretein belül immár kétszáznál is több kötet mutatja be a modern államról való tudományos vitát. Ezek a könyvek ismertetik az euroatlanti államhagyományt, áttekintik a modern állam megalakulására vonatkozó elméleteket, valamint a német kutatók munkásságát. A sorozat része a történelmi államok megértése, értelmezése is. Fontos alapvetés, hogy a sorozat elválasztja az állam elméletét az állam működtetésének gyakorlatától, azaz a politikától.
A hazai kutatási program és a könyvsorozat egy specifikusan magyar probléma megoldási kísérlete. Ugyanis a magyar jog- és politikatudomány kutatóinak tapasztalatai azt mutatják, hogy az államról való tudományos gondolkodás folyamatosan hanyatlik. Emiatt a magyar államelméleti gondolkodásban nincsenek új fejlemények, megállapítások. A tudományos diskurzus ma kvázi autisták nempárbeszéde. Ennek Cs. Kiss Lajos szerint két oka lehet: egyfelől az intézmények hiánya, másfelől pedig a politikai diskurzus bevonulása a kutatásba.
A kötetről szólva Cs. Kiss Lajos elmondta, egy kétezer éves vitába vezet be bennünket, amely a természetjog és pozitivizmus között folyik. A szerző e vitát megpróbálja egy metapozitivista nézőpontból meghaladni, így a könyv egyik sajátossága, hogy további vitákat generál.
Jogpozitivizmus és az akarat
E vitákról szólt Karácsony András előadása is Az akarat jogi kifejeződése címmel. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára arról beszélt, hogy a XIX. század végén, a XX. század elején egyre dominánsabb megközelítéssé vált a jogpozitivizmus a német gondolkodásban. Egyes kutatók azonban elégedetlenek voltak a teóriával, mert nem tudott olyan kérdésekre válaszolni, hogy hogyan keletkezett a jogrendszer, mi az értelme, a célja.
Több kísérlet is volt e probléma feloldására, mint például az érdekkutató jogtudomány, a szabad jogtan vagy éppen a természetjogi felfogás megerősödése. Karácsony András hozzátette: az akarat nem egy lehetséges értelmezése a jognak, hanem mindig ott van a jog mögött. Még a természetjogi felfogás is fontosnak tarthatja ezt a fogalmat, hiszen akarni kell a természetjogi normák megértését.
Az állam „visszafoglalása”: a nemzeti szolidaritásközösség
A Nyugat sikerének titka: az állam működésének folyamatos megújítása – kezdte előadását Stumpf István, korábbi miniszter és alkotmánybíró, az NKE emeritus kutatóprofesszora. Az állam „visszafoglalása” című előadásában hangsúlyozta, korunkban ismét újra kell gondolni az állam szerepét, ha nem akarunk lemaradni. Karcsúbb, de hatékonyabb kormányzásra, állami szerepvállalásra az innovációban, illetve az állami cégek szerepének újragondolására van szükség. A liberális és a jóléti állam a gazdasági világválság előtt leépítette az államot, privatizált, hiszen azt vallotta, az állam csak a jó kormányzás feltételeiért felel a szabadpiacon, ahol a végső kontrollt a társadalmi nyilvánosság tölti be.
Ezzel szemben ma sokkal inkább a kormányzati problémamegoldást kell a központba állítani. Az állam nemcsak a kormányzás feltételeiért felel, hanem olyan feladatokért is, mint a gazdasági és a szociális erőforrások mobilizálása, az innováció, illetve a közügyek intézése. A kormányzás valójában képviselet, amelynek célja a közérdek érvényre juttatása. Így nem a piacnak, hanem az államnak kell kormányoznia, azaz ki kell igazítania a piaci mechanizmusokat. Az állam már nem vállalkozás, hanem nemzeti szolidaritásközösség. Az államnak kiemelkedő szerepe lehet az innovációban, cégek alapításában (Kínában 60 százalék a tőzsdei vállalatok aránya, ahol az állam a fő részvényes), a sikeres gazdasági tevékenységben, a szabályozó környezet megteremtésében. Stumpf István arról a jelenségről is beszélt, hogy a nem választott adminisztrátorok hatalma egyre dominánsabbá válik a választott vezetőkkel szemben az USA-ban és az Európai Unióban. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a közigazgatás szervezeti tudását és nagyon komoly ügyintézői hagyományait érdemes felhasználnia az államnak.
Schmitt: egy új korszak tévelygő, útkereső értelmiségije
Balogh László Levente, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Politikatudományi Tanszékének docense Kivételes állapot és a döntés pillanata című előadása egy kérdéssel indított, miszerint: miért olvassuk ma Carl Schmitt könyveit? Szerinte unalmas lenne csak olyanokkal foglalkozni, akikkel egyetértünk. Schmitt olvasása intellektuális kihívást jelent, mert rákérdez olyan jelenségekre, amelyeket evidensnek veszünk. Schmitt egykori és mai olvasói többnyire távolságtartóan állnak a szerzőhöz, de fontos következtetéseket vonnak le a maguk számára, általa újragondolják saját elméleti pozíciójukat.
Balogh László Levente szerint Schmitt egy új korszak tévelygő, útkereső értelmiségije, akivel érdemes vitázni. Hozzátette, Techet Péter pontosan elemzi Schmitt kivételes állapotra vonatkozó gondolatait. A kivételes állapot voltaképpen válságjelenség, hiszen megakasztja a normalitás folyamatait. A krízis szó görög eredetije választást is jelent, mai jelentése ennek metaforikus továbbgondolása. Voltaképpen azt a pontot jelenti, amikor mindenképpen meg kell hozni a döntést az opciók között, azaz egy visszafordíthatatlan fordulópontra utal. Ezt a jelentést át lehet ültetni a politika viszonyaira, amikor a rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat követelnek.
Mi a közszolgálat?
Időszerűek azok a problémák, amelyeket a szerző a kötetében felvet – ezt már Koi Gyula, az NKE ÁNTK tudományos főmunkatársa mondta el Service public, Daseinsvorsorge, fenntarthatósági jog címet viselő előadásában. Kifejtette, a cselekvő állam gondolata már a napóleoni Franciaországban is felmerült. Elvi tétellé vált a közösség szolgálata, azaz a service public, ami a tényleges közszolgálaton túli tartalommal is rendelkezik, mint például a közjó vagy a közbiztonság kérdéskörei. A Daseinsvorsorge szó németül a létfenntartás biztosítását jelenti, ami szintén a közszolgálatásokra utal, de ugyanúgy bővebb értelemben, mint a francia értelmezésben.
Ez az állam legitimitását biztosító egyik elem, ám máig ható fontos kérdés, hogy a tételes jogi szabályozás az irányadó a közszolgálat tekintetében vagy magát az államot adó intézmények és gazdálkodó szervezetek a lényegesebbek. Koi Gyula előadásában arról is szólt, hogy a fenntarthatóság elvének érvényesítése ma még szintén kérdéses a jogban és a közigazgatásban, a nemzetek egyelőre többféle értelmezésben is használják. Elsősorban olyan gondolatok tartoznak ide, mint az élelmezés biztosítása vagy a járványok elleni védelem.
Mi kezdi ki az állam egyeduralmát?
Az állam fölényét a XIX. század egyes jogi gondolkodói egyre problematikusabbnak tekintették a társadalommal szemben – mondta el A jogi gondolkodás új útja: az állam mint rendsor (Ordnungsreihe) Carl Schmitt felfogásában című előadásában Pongrácz Alex. Schmitt tág horizonton mozgó szellemtörténeti áttekintés keretében vette számba az egyes jogászi / jogtudományi gondolkodástípusok jellemzőit, illetőleg alkotta meg a rendsor fogalmát, melyet elgondolása szerint az állam, a mozgalom és a nép építenek fel.
Schmitt szerint tehát az állam hamarosan elveszíti egyeduralmát. Felfogását bár az élet akkor nem igazolta vissza, ugyanakkor ma ismét számos divatos mozgalmi hívószó, mint például a gender, a woke vagy a black lives matter kerülhet be az akár kikényszeríthető normák közé az egyes nemzetközi szervezetek munkássága nyomán. „E tendenciát” – tette hozzá Pongrácz Alex – „személy szerint aggasztónak találom”.
Mi a feladata a jogtudománynak?
Az előadások sorát Techet Péter, a recenzált kötet szerzője zárta Kelsen-, Schmitt-, Forsthoff-kutatások: a német jogtudomány helyzete című előadásával. Mint elmondta, a nácizmus előretörése miatt sokan a Kelsen-féle pozitivizmust okolták, hiszen az elfogadott bármit, amit a jog megfogalmazott. Schmitt ezzel szemben megpróbálta megfejteni, mit jelent az akarat fogalma, ami számára egy eszköz volt, amely meg tudja védeni a rendet. Techet szerint azonban csavart jelenthet ebben a történetben az, ha tudunk Kelsennek egy olyan olvasatot adni, amelyben radikálisabb, mint Schmitt.
Ha ugyanis a jog akarat, akkor fel lehet vetni azt a kérdést, mi a feladata a jogtudománynak? Kelsen csupán leírja, de nem értékeli a jogot. Más elméletek azonban megpróbálnak kereteket adni a döntéseknek, megpróbálják meghatározni, mi lehet a jog tartalma. Bizonyos csoportok megpróbálják a jogtudományt megszerezni ahhoz, hogy befolyásolni legyenek képesek a törvényhozást, így a valóságot – figyelmeztetett a szerző.
A reflexív államelmélet fontossága
Az esemény végén a gyakorló jogászokból álló közönség részvételével a meghívottak röviden meg is vitatták a konferencián elhangzott gondolatokat, majd Kaiser Tamás tanszékvezető, habilitált egyetemi docens összegezte a konferenciát. Hangsúlyozta, fontos átgondolni, mit viszünk magunkkal és mi lesz a következő lépésünk a tanácskozás után. A tudomány szempontjából fontos mindkettő, egyik a reflexiót, a másik a maradandóság reményét teremti meg. Kiemelte, a reflexív államelmélet fontossága nem egy jól hangzó kifejezés, nem egy címke. A társadalomtudományok ugyanis folyamatos külső és belső reflexióra vannak ítélve.
Hozzátette, nem biztos, hogy ennek során a bevett fogalmakat, hagyományokat, narratívákat el kell vetni, ehelyett érdemes ezeket újragondolni – ahogyan azt napjainkban például a fine dining csinálja. Emellett üdvözölte, hogy nem csak a különféle tudományterületek folytattak a konferencián akadémikus párbeszédet, hanem ebbe a gyakorlati szakemberek is beleszóltak.
Nyitókép forrása: Marco Verch / Flickr
