Thomas Molnar in Context címmel tartott nemzetközi konferenciát Budapesten, 2023. november 17-én az NKE EJKK Molnár Tamás Kutatóintézet, a Danube Institute és a European Conservative szervezésében a Ludovika Főépület Zrínyi termében.
A rendezvényt bevezető rövid előadásában Molnár Attila Károly elmondta: Molnár Tamás emigráns magyarként az Egyesült Államokban a liberális demokrácia értékeit hallgatólagosan elfogadta, viszont ideológiai alapjait bírálta, rámutatott az „amerikanizáció” veszélyeire, a gazdasági liberalizmus és a társadalommérnökösködés következményeire. Molnár ellen tudott állni a rend utáni vágyból fakadó fasiszta kísértésnek, mert belátta, hogy az emberi természet szükségszerűen tökéletlen. 1990 előtt nem volt jelen a magyar szellemi életben, Európában először francia, spanyol és olasz nyelvterületen figyeltek föl rá. Bár a rendszerváltás után taníthatott a PPKE-n és az ELTE-n is, a hivatalos tudományosság elhatárolódott tőle, sőt fasizmussal is megvádolták.
David Martin Jones a Danube Institute képviseletében arról beszélt, hogy Molnár korán fölismerte a nyugati kultúrkörben tapasztalható szellemi hanyatlást. Szerinte az utópisztikus gondolkodás általános erősödésének lehetünk tanúi a marxizmus és a progresszív liberális ideológia ötvözete uralja az egyetemi világot, mely utópista manipuláció színterévé vált. Molnár célja a filozofálás szabadságának megőrzése volt, manapság viszont az oktatás egyre inkább politikai aktivizmussá válik.
Alvino-Mario Fantini, az European Conservative főszerkesztője szerint Molnár nem tekinthető közismertnek napjaink szellemi életében. Pesszimista módon tekintett a modernitás folyamataira, sok mindenben igaza is lett, prófétának bizonyult. Az amerikai konzervatívok körében a gazdasági liberalizmust bíráló nézetei miatt nem volt népszerű, de ez napjainkban változni látszik. Molnár a liberális örökség központi elemeit kérdőjelezte meg, és kiállt a hierarchia és a szentség értékei mellett.
Kucsera Tamás, Gergely Bánffy Miklós-díjas művészeti szakíró, filozófus és eszmetörténész Molnár Tamás és a Magyar Művészeti Akadémia kapcsolatáról beszélt. Hangsúlyozta: bár a jelenlegi szervezetnek 2010-ben bekövetkezett halála miatt nem lehetett tagja, az intézmény elődjének viszont igen. Az előadó Molnár tanítványai közé tartozott a PPKE-n, ahol a viták órái után is folytatódtak informálisabb keretek között. Az MMA jogelődjén 1994-ben tartott székfoglaló előadásában Molnár a filozofálás jelenkori lehetőségét járta körül: szerinte, filozófia intézményesült szemlélete ellentmond eredeti értelmének, Molnár Jacques Maritain késői poziciójához kapcsolódott, az ideológiát nem tekintette filozófiának.
Megadja Gábor Molnár Tamás Bernanos-könyvének tanulságait elemezte: szerinte Bernanos liberalizmussal szembeni kritikája teljesen megalapozott volt, a liberális hegemóniával szembeni cselekvésnek pedig mindig vannak lehetőségei. Molnár szerint Bernanos nem volt szisztematikus filozófus, az igazság követése határozta meg gondolkodását, a hagyomány alapján álló szellemi és erkölcsi abszolutista volt, aki mindenfajta megalkuvást elutasított.
Jan Bentz Molnár Tamás és a tomizmus kapcsolatáról beszélt: szerinte Molnárt ugyan katolikus politikai filozófusként tartják számon, de aligha lehet egyetlen filozófiai iskolához besorolni. Molnár az igazságot megismerhetőségével kapcsolatban a szélsőséges álláspontok közötti realista szintézist képviselte. Molnár szerint, aki tagadja az objektív valóság létezését, az nem filozófus, hanem szofista, ahogy a létezés tagadásából kiinduló ateisták is, akik Isten létével a létezés forrását és értelmét tagadják.
Wolfgang Fenske, a berlini Konzervatív Könyvtár (Bibiothek des Konservativismus) igazgatója Molnár Tamást Armin Mohlerrel állította párhuzamba, és hangsúlyozta: a két gondolkodó vitája szintén kapcsolatba hozható a realizmus és a nominalizmus közötti ellentéttel. Mohler a konzervatív forradalom eszmeiségéhez kapcsolódott, Molnárral folytatott vitája két konzervatív szellemi iskola között zajlott a Critikon folyóirat hasábjain. Molnár bírálta a politikai szubjektivizmust, Mohler szerint viszont már nem lehet visszatérni az isteni eredetűnek tételezett hagyományos rendhez.
Dusan Dostanic a francia ellenforradalmár Charles Maurras és Molnár Tamás párhuzamairól beszélt. Maurras nagy hatást gyakorolt a francia értelmiség számos generációjára, nem csak ideológus és politikus volt. Action Française című újságja a jobboldal irodalmi ízlését fejezte ki. A tekintély és az arisztokrácia klasszikus szellemiségét képviselte, a modern társadalom problémáinak okát a reformációra vezette vissza. Foglalkoztatta az értelmiség jövőbeli szerepe. A franciás műveltségű Molnár tisztelte Maurrast és Bernanost, a hatalom nélküli reakciós típusát. Maurrashoz hasonlóan Molnár helyzete is ellentmondásos volt, nézeteik szerint az értelmiség maga okozta a saját hanyatlását. Maurras monarchista volt, Molnár azonban nem foglalt állást egy konkrét politikai modell mellett sem.
Michal Semin Molnár Tamás és az Katolikus Egyház kapcsolatáról beszélt: Molnár a második vatikáni zsinat előtti hagyományos konzervatív katolicizmus talaján állt, sokat foglalkoztatta az egyház helyzete. Szembenállt a korszellemhez való alkalmazkodás szükségességét hirdetőkkel, romboló hatásúnak tartotta a második vatikáni zsinatot, rokonszenvezett az azzal szemben fellépő Marcel Lefebvre érsek mozgalmával.
Czopf Áron Molnár Tamás egzisztencializmus-kritikájáról értekezett: szerinte ez egyúttal a modernitás kritikája is, mivel Molnár szerint a modern gondolkodás valamennyi formája utópikus. Az egzisztencializmus az egyén védelmezése a tömegtársadalom korában, fő képviselőinek Sartre-ot és Heideggert tekintette. Molnár szerint az utópikus gondolkodás örök eretnekség, a szenvedés gyűlölete valójában magának a valóságnak a gyűlölete. Heidegger szerint Isten nem ontológiai tény, csak eszkatologikus lehetőség, Sartre szerint pedig Isten akkor kelhet életre, ha az ember elveszíti önmagát, vagyis a megistenülés az emberben rejlő lehetőség, pszeudoetikai koncepció a nihilizmus leplezésére. Molnár szerint az egzisztencialisták koncepciói a teljes relativizmusba torkollanak.
Till Kinzel Molnár Tamás kritikáját elemezte a politikai utópizmussal kapcsolatban. Az utópia az emberi gondolkodás része, mely segít értelmet adni a valóságnak, azonban a gyakorlatba való átültetési kísérleteknek súlyos ára van. Molnár szerint ez nemcsak a gyakorlati megvalósítás során elkövetett hibákból fakad, hanem magából az utópikus gondolkodás lényegéből is, mely nem számol az emberi természet korlátaival, és megváltoztathatónak, tökéletesíthetőnek tartja azt. Az utópia összeköti a teológiát és a politikát: Molnár már a létező szocializmus kelet-közép-európai összeomlása előtt rámutatott az önmagát tudományosnak tekintő marxista ideológia emberi természettel ellentétes mivoltára.
Pető Zoltán a liberális hegemónia molnári kritikájáról beszélt. Szerinte Molnár teljes életműve a felvilágosodás és a modernség bírálatának tekinthető. Molnár világképe az isteni transzcendencián alapul, emberképe pedig nem hedonisztikus, számára a létezés ontológiai struktúráit nem a materiális értékek határozzák meg, ezért is bírálta a liberalizmus anyag és „piac”-elvű gondolkodását. Molnár a liberalizmust a civil társadalom ideológiájaként határozta meg és volt bátorsága megkérdőjelezni a haladáselvű, evolucionista gondolkodást, a történelmet fejlődésként értelmező nézeteket, melyek a XVIII. század óta uralkodóvá váltak Molnár szerint a civil társadalom ideológiája a liberalizmus, mely a változás motorjaként határozza meg önmagát, miközben tagadja a szentség létét, az egyház és az állam által képviselt erényeket. Csak gazdasági haszon és érdekcsoportok léteznek számára, a piaci logika pedig esetében a legmagasabb vonatkoztatási pont.
Eric Kos Molnár Tamás helyét kereste a késő-modernségben. Hangsúlyozta: Molnár elutasította az egyház és az állam felbomlásához vezető haladás eszméjét, bírálta a konfliktusmentes társadalom létrehozására irányuló utópikus törekvéseket, szerinte az ember nem képes meghaladni alapvető természetét. Tomista és arisztoteliánus nézetei szerint, ami szükséges, az jó is, az egyház és az állam részei a teremtésnek.
Miguel Ayuso Torres, neves spanyol jogfilozófus a „két hatalom” lehetőségeiről beszélt a teológia, filozófia és a történelem keresztútjain. A közjó a politikai posztmodernségben elveszítette a jelentését, Molnár könyve: Az utópia mint örök eretnekség azonban választ ad a világ kulturális, politikai és vallási helyzetére, az állam meggyengülésére. A könyv, miként A liberális hegemónia, egyben az amerikai társadalomszerveződési modell bírálata. Molnár Ayuso professzor szerinte hegeliánus alapokon védte az intézmények metafizikus megalapozottságának fontosságát, azonban a hegeli logika problematikus lehet, főként, ha keresztény-katolikus alapon tekintünk rá.
John Rao az Amerikanizmus és pluralizmus című, a konferenciát záró előadásában a Molnár Tamással való kapcsolatát „meghatározó barátságként” jellemezte. Szerinte az amerikai rendszer John Locke logikáját követve biztosít szabadságot, mindent az egyénre redukál, aki maga akar dönteni a valóságról. A szabadság integrálása mindenki más szabadságába azonban, ellentmondásos dolog. Szerinte Amerikában egyfajta civil vallást találtak ki a társadalmi béke és a szabadság védelmére, egy szekularizált puritán tanítást, amelyben az az alapítók és dokumentumaik kultikus tisztelete, mentális zavarokhoz is vezet. Mindent egy célnak alárendelni, és egyúttal azt állítani, hogy soha nem voltunk szabadabbak, ugyanis „tudathasadásos” állapot. Az alapítók akaratának való alárendelődés, éppúgy problematikus, mint a közjó azonosítása az önérdekkel. Az Amerika mint olvasztótégely elmélete valójában az a „totális anyagiasság”, mely mára Nyugat-Európában is elterjesztette saját felfogását, a társadalom és az egyház kiüresedése pedig itt is megjelent. Molnár Tamás Rao szerint tisztában volt ezekkel a folyamatokkal, ezért műveiben gyakorta bírálta Amerikát: szerinte Amerika az első univerzális nemzetnek tekinti önmagát, amely a tökéletesedés nevében más nemzeteket saját kultúrájuk felszámolására kényszerít. A szabadság, egyenlőség és demokrácia jelszavai mögött valójában egy teljesen másféle valóság húzódik meg.
Nyitókép: Molnár Tamás és Russel Kirk feleségeikkel
