A családi vállalkozások témaköre „hot topic”-nak tekinthető, számos nemzetközi folyóirat (például Family Business Review, Journal of Family Business Strategy, Journal of Family Business Management) foglalkozik velük. Nemzetközi (International Family Enterprise Research Association, IFERA) és magyar (Családi Vállalkozások Országos Egyesülete, CSAVE) szervezet is tömöríti őket szakmai segítségnyújtás céljából.
A magyar jogi szakirodalom széles körűen még nem foglalkozott e témakörrel, ezzel szemben a gazdaságtudományi szakirodalom[1] előremutató eredményeket tud felmutatni.
A családi vállalkozásoknak Magyarországon nincs egységes jogszabályi fogalma, így egyértelműen nem is lehet körülírni, mi tekintendő ilyen formációnak. Ennek folytán nemcsak a gazdasági társaságok[2], hanem más jogi személyek, sőt akár egyes szerződések is kezelhetők családi vállalkozásként.
Fogalom hiányában a kifejezésből kell kiindulni. A vállalkozás szó megjelenik a hatályos Polgári Törvénykönyvünkben[3] és más jogszabályokban is. Ezzel szemben a családi jelzőre irányuló egyértelmű utalást nem találunk: a törvénykönyv definiálja, ki a hozzátartozó, ki a közeli hozzátartozó, kik egymás rokonai, ezek azonban csak lehetséges kiindulópontok a meghatározáshoz. Emiatt felmerül a kérdés, „mettől meddig” minősíthetjük a családi vállalkozást családinak. Vajon mindenképpen szükséges-e az, hogy a szülő és a gyermek, de akár valamely nagyszülő is egyidejűleg a családi vállalkozás tagja legyen? Apropó: vajon csak családtagok lehetnek tagok, vagy nem családtag is? Csak a családtagok lehetnek vezető tisztségviselők? Ezekre a kérdésekre egységes fogalom hiányában nincs egyöntetű válasz. Tekintettel kell lenni arra is, hogy rendkívül erős érzelmi kötődés van a családtagok között, amely kihatással lehet a családi vállalkozás működésére, egyes döntések meghozatalára is. Nem elhanyagolható az sem, hogy ilyen kérdéseket akár családi ebéd mellett is meg tudnak beszélni, annak lehetséges előnyeivel (például rugalmasság) és hátrányaival (a családi események „megmérgezése”) együtt.
Fontos témakör az utódlás is, mivel Magyarországon azokat az éveket éljük, amikor a rendszerváltás időszakában alapított cégeknél az alapító(k) abba a korba ért(ek), amikor a stafétabotot már át lehet adni a következő generációnak. Az utódlás megvalósulhat élők között (például a szülő a gyermekének ajándékozza a részvényeit) és halál esetére is (például a gyermekek öröklik az üzletrészt). Eltérő szabályok vonatkoznak ezekre az esetekre, és ha csak a gazdasági társaságokat nézzük, akár társasági formánként is más választ tudunk adni. Éppen ezért fontos lenne egy kidolgozott mechanizmus, vagyis olyan szabályok lefektetése, amelyek segítségével az utódlás a lehető leggördülékenyebb módon megvalósulhat.
A Tématerületi Kiválósági Program „Fenntartható államkormányzás és innovatív közszolgáltatások” projekt „Fenntartható közösségi és családpolitikák” alprojektjének keretében „A családi vállalkozások differenciált jog(politika)i megközelítése” címmel 2022. október 5-én tartott online előadás keretei között a fenti témákról is szó esett továbbiak mellett a jelen sorok írójának tolmácsolásában.
Azonban nem csupán a családi vállalkozások, hanem általában a családi viszonyok is sok alakot ölthetnek magukra. „A családtagok közötti jogviszonyok sokszínűsége” elnevezésű konferenciát 2022. október 14-én rendezte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Civilisztikai Tanszéke, amelyen a családdal összefüggő eszme- és értéktörténeti előadást a jelenlegi magyar családpolitikai intézkedések és azok eredményeinek felvázolása követett, de szó esett az örökbefogadásról jogtörténeti és nemzetközi kontextusban, illetve a nagyszülőknek a családban, illetve a családjogban elfoglalt helyéről is. Az eseményről készült beszámolót ezen az oldalon olvashatják el.
„A TKP2021-NKTA-51 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.”
Jegyzetek
[1] Lásd többek között: Makó Csaba – Csizmadia Péter – Heidrich Balázs – Csákné Filep Judit: Comparative report on family businesses’ succession. BGE Budapest LAB Working Paper Series 2017/2; Csákné Filep Judit – Kása Richárd – Radácsi László: Családivállalat-kormányzás. A nemzetközi szakirodalom kategorizálása a három kör modell tükrében. Vezetéstudomány 2018/9. 46–56; Málovics Éva – Vajda Beáta: A családi vállalkozások főbb problémái. In: Bajmóczy Zoltán – Lengyel Imre – Málovics György (szerk.): 2012: Regionális innovációs képesség, versenyképesség és fenntarthatóság. JATEPress, Szeged, 378–393.
[2] Közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság.
[3] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 8:1. § (1) bekezdésének 4. pontja: vállalkozás: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy.
