Sajnos jellemző, hogy elsősorban biztonságpolitikai kérdésként tekintenek a kisebbségi jogok témájára – hangzott el egy a témával foglalkozó szakmai rendezvényen. Beszámoló.
A közép-európai parlamentek működése kisebbségi szemmel címmel szervezett szakmai fórumot az NKE Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszéke és Kisebbségpolitikai Kutatóműhelye december 5-én a Zrínyi teremben.
Nyitóelőadásában Szabó Zsolt tudományos munkatárs térségünk parlamentjeinek főbb jellegzetességeit vette számba. Elsőként azt vizsgálta, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak óta hány parlamenti választást tartottak az egyes országokban. Az összevetésből az látszott, hogy Szerbiában nagyon sok előrehozott választás volt, Magyarország e tekintetben a kiegyensúlyozott államok közé tartozik, nálunk kilenc választásra került sor, míg Szlovákiában és Romániában tíz, Ukrajnában nyolc alkalommal voksoltak az arra jogosultak.
A választási részvételt nézve az derült ki, hogy nyugatról keletre csökken a voksolók aránya, ennek kapcsán érdemes lehet megvizsgálni a parlament intézményébe vetett bizalom alakulását – jegyezte meg Szabó Zsolt. A parlamenti képviselők számaránya a lakosságszámokat tükrözi, kétkamarás berendezkedés pedig a térségben csak Romániában van. Az elfogadott törvények számának összevetése is részletesebb elemzést tenne indokolttá, az itthoni, évi közel 200 törvény többsége módosító javaslat. A törvényalkotási eljárás átlagos hossza idehaza 5 hét, ez nemzetközi összevetésben gyors politikai cselekvésre utal: bár a szerbeknél ez 3, tőlünk nyugatabbra 3-6, sőt 12 hónap is lehet.
Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen a szlovák, a román és az ukrán parlamentek munkájába engedtek betekintést az ott élő magyar képviselők. Ezt megelőzően Halász Iván a lakosság 8-10 százalékát kitevő közepes méretű kisebbségek kooperációs képességének fontosságról szólt, jelezve: Szlovákiában harmadszorra sem sikerült a magyaroknak saját pártot bejuttatni a képviselőházba.
Hogyan csinálták?
Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa és az Európai Parlament volt képviselője eredetileg vegyészmérnök, biokémikus, aki számos könyvet írt. Felidézte Édouard Balladur francia miniszterelnök Európa egységesítéséről szóló tervét, amely még kisebb határmódosításokat is megengedett volna régiónkban, ám a francia külügy elgáncsolta az elképzelést. Kohl kancellárral való találkozásait is felelevenítette, aki tisztességes, demokratikus Európában gondolkodott. E téma fontossága azonban először a Szovjetunió széthullása, majd a balkáni háború okán fokozatosan csökkent.
Az EBESZ létrejötte, s benne a Nemzeti Kisebbségi Főbiztos, Max van der Stoel hivatala annak idején fontos szerepet játszott abban, hogy magyar párt került a szlovák parlamentbe. Jóllehet máig létezik ez az intézmény, most inkább Közép-Ázsiára fókuszál, tette hozzá Csáky Pál. A képviselő nyolc éven át az emberi jogokért, kisebbségekért és régiófejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettes volt Szlovákiában, öt esztendeig pedig EP-képviselőként dolgozott. Emlékeztetett: amikor Kohl kancellárt egyszer megkérdezték, hogyan csinálták, hogy olyan karakteres politikusok, mint Mitterrand, Thatcher és Reagan meg tudtak egyezni Európa jövőjével kapcsolatban, a német kancellár azt válaszolta: megéltük a második világháborút, ezért tudjuk, hova nem akarunk semmiképp sem eljutni. Úgy gondolom, fűzte hozzá Csáky Pál, e szemléletmódra lenne szükség a kisebbségpolitikában is.
Eltávolodtunk az 1995-ös magyar–szlovák alapszerződéstől is, ennek vívmányait fontos lenne „behajtani”, vélte. Az általa betöltött miniszterelnök-helyettesi poszt is kikopott, mára a kisebbségek ügye kormánybiztosi szintre csúszott, miközben az unióban Szlovákiában a legmagasabb a nemzeti kisebbségek aránya. Gond az is, hogy a parlamentbe jutási küszöb háromról öt százalékra emelkedett, míg a magyarok képviselete jellemzően 4-4,5 százalékot tud elérni. Fejlett demokráciákban elegáns módon figyelik és kezelik e helyzeteket, most azonban csak a bizonytalanság biztos – állapította meg Csáky Pál.
Alku és szalámi
Sógor Csaba, a romániai Szenátus és az Európai Parlament volt képviselője teológiát végzett, két cikluson át volt képviselő a romániai felsőházban, három ízben pedig az EP-ben. Nem készült politikusnak, a lakosság szavazott rá az akkor még létező előválasztások során – akkoriban 19 falunak és egy bányavárosnak volt a lelkésze. Először a román alkotmány történetét elevenítette fel, amely száz éve a nemzetállam alaptörvényeként nem vonatkozott a kisebbségekre, sőt, az egyházakat is diszkriminálta. A második világháború után lett volna esély változtatásra, ám 1990-ig erre nem került sor: hivatkoztak ugyan az Észak-Erdély elvesztésekor megígért kisebbségi törvényre, de azt nem alkalmazták.
A kisebbségi anyanyelvhasználat joga a 2003-as alkotmánymódosításkor került be a szövegbe, alkuk eredményeképpen – a képviselő számos példával érzékeltette az érdekérvényesítés Romániában gyakori, alkufolyamatokon alapuló gyakorlatát. A kisebbségi törvény tervezete máig késik – húzta alá Sógor Csaba, felidézve a törvényjavaslatok, autonómia csomagterv hányattatott történetét, valamint az autonómiapártiak „leszalámizását”.
Együttműködések
Tóth Mihály, az ukrajnai Legfelsőbb Tanács volt képviselője arról szólt, hogy a jelenlegi ukrán parlament a szovjet idők után máig a Legfelsőbb Tanács nevet viseli, tagjait máig népképviselőknek hívják. Az első szabad választásokat 1994-ben tartották, addig folyamatos válságok jellemezték az önállóvá vált Ukrajna első éveit. Ekkor lett képviselő Tóth Mihály is. Elmondta: minden választás más és más rendszerben és elvek mentén történt. Körzetek, pártlisták változtak, ám a korrupció minden esteben jellemző maradt. Váltogatták az elnök és a parlament szerepkörét-hatalmát is, volt, amikor parlamentáris-prezidenciális, máskor prezidenciális-parlamentáris rendszer működött, azaz hol egyik, hol másik intézmény volt erősebb.
Ami a nemzetiségeket illeti, az alkotmány biztosítja az orosz és más kisebbségi nyelvek szabad használatát, és tartalmazza az anyanyelvi oktatás jogát is. A parlamentbe jutás küszöbét (3-4-5 százalék körül mozgott) a magyar kisebbség nem tudta sosem átlépni. Az összefogás kapcsán a képviselő elmondta: vannak lehetőségek szövetségkötésre, az általa alapított nemzetiségek csoportjához például annak idején sokan csatlakoztak. Személyfüggő, ki kivel tud kooperálni és a politikai környezet is meghatározó.
Sógor Csaba a napirend előtti felszólalások jelentőségét emelte ki, ám hozzátette: az igazi tárgyalások, alkuk a háttérben folynak. Csáky Pál a – sokszor kívülről is gerjesztett – belső megosztottságról is szólt, s arról: jellemző, hogy elsősorban biztonságpolitikai kérdésként tekintenek a kisebbségi jogok témájára, ennek változnia kellene.
Nyitókép forrása: needpix
