Az üzemanyag, az élelmiszerek és a lakhatás költsége fűti az inflációt, melyet ma elsősorban nem a monetáris politika, hanem a nemzetközi együttműködések szélesítése, a globális ellátási láncok újraépítése tud leginkább enyhíteni – hangzott el azon az eszmecserén, amelyen nemzetközi közgazdász szakértők vettek részt.
Immáron ötödik alkalommal szervezte meg a Budapesti Államháztartási Szemináriumot a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézete (GVK) a Pénzügyminisztérium, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság Államháztartási és Pénzügyi Szakosztályai társszervezésével a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében május 18-án. A konferencia ezúttal az „Energiahiány okozta stagflációs kockázat – Hogyan lehet ezt szabályozókkal megelőzni és enyhíteni?” címet viselte.
Nemzetköziesedés és tudásmegosztás
A konferencia előadóit és résztvevőit Varga Réka, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) dékánja köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy az ÁNTK egyik kiemelt célja a nemzetköziesedés támogatása, amely egyfelől tágítja saját látókörünket, másfelől pedig segítségével saját meglátásainkat egy még szélesebb körű közönségnek tudjuk eljuttatni. Ma különösen fontos ugyanis a párbeszéd a világ előtt álló összetett problémák kezelésében és az innováció támogatásában. A mostani konferencia témája ráadásul egyaránt érinti a politikai döntéshozókat és a magánszférát is, így a párbeszédnek nem csupán akadémikus, hanem komoly gyakorlati jelentősége is van.
Deli Gergely, az NKE rektora megnyitójában méltatta a konferencián megszólaló szakembereket. Azt is elmondta, amikor nehéz gazdasági idők tanúi vagyunk, mint ma, az NKE egyik feladata az, hogy támogassa a döntéshozókat, illetve a privát szféra szereplőit a tudományos konzekvenciák levonásával a COVID, az ellátási láncok megtörése vagy a háború okozta válság megértésében. A rektor arról is szólt, hogy a stagfláció jelenségét megtapasztaltuk már múlt században is, fontos lenne, hogy ma másképp, a közgazdaságtan törvényeire figyelve kezeljük. Most, amikor az infláció emelkedése megtörni látszik, mindenképpen érdemes levonni a tanulságokat. Talán ezzel is felkészültebben várhatjuk majd a következő válságokat – hangsúlyozta Deli Gergely.
Miért kínálati oldali a mai infláció?
A konferencia nyitóelőadását Larry Randall Wray, az egyesült államokbeli Bard College Levy Közgazdasági Intézetének közgazdászprofesszora tartotta „Stagflációs kockázat – puha vagy kemény landolás?” címmel. A modern amerikai monetáris politika egyik elméleti atyja elmondta, a költségeket elsősorban a valódi erőforrások befolyásolják, nem a finanszírozási lehetőségek. Ezért fontos, hogy lehetőleg a valódi lehetőségeink szerint költsünk. A központi bankok egyre kevésbé tudják befolyásolni az inflációt, inkább a központi kormányok bankjaként működnek. A professzor hangsúlyozta, a most tapasztalható infláció az USA-ban kínálati oldali, hiszen a gazdaság megtorpanását az ellátási láncok megszakadása okozta. Érdemes emellett arról is beszélni, hogy az USA gazdasága az importra épült, a hazai befektetések szinte leálltak az utóbbi időben. Az USA monetáris politikájáért felelős FED a COVID-válságra korrekt választ adott: türelemmel kivárt. Azonban a járvány hatásai jóval tovább tartottak, mint remélték: az ellátási láncok nem tudtak – többek között a kínai lezárások miatt sem – visszaépülni időben. A költségek és az árak emelkedni kezdtek, ami magas inflációt jósolt. Időközben kitört az orosz–ukrán háború, ami tovább fokozta a gondokat.
A monetáris politika sokat változott a Milton Friedman-i alaptétel óta, miszerint a több pénz megjelenése inflációt okoz. Ma már szinte lélektani hadviseléssé vált megérteni az inflációt, ami a piaci várakozások befolyásoló ereje miatt az érzelmekkel is játszik már. A professzor azt is hangsúlyozta, a FED nem tudja megakadályozni a szövetségi kormányt, hogy költekezzen vagy – mint a COVID idején – pénzt adjon az állampolgároknak. Az infláció kapcsán a professzor azt hangsúlyozta, mindennek az alapja az üzemanyag, az élelmiszerek és a lakhatás költsége. Szerinte a monetáris politika részéről a türelem a legjobb szabályozó. Az inflációt ma ugyanis elsősorban nem a monetáris, hanem a fiskális oldalról lehet jobban kezelni, megfelelő energetikai befektetésekkel és adóemelésekkel ott, ahol ez szükséges. A kereslet csökkentése ugyanis nem nyújthat megoldást a kínálati oldal miatti inflációra. A professzor azt is kiemelte, hogy a FED komoly hírnevet szerzett abban, hogy a szervezet garantálja az alacsony inflációt az USA-ban. Valójában a globalizált piacok, azaz a minimális hazai innováció mellett a távoli, de olcsó országokba kiszervezett munka őrizte a COVID előtt az inflációt, és ugyanezen az okok ütöttek vissza a COVID után. A várakozások szerint az átlag amerikai 3%-kal szegényebb lesz, mint ahogyan azt a 2023 végére tervezte, a GPD pedig várhatóan 5.5%-ot esik vissza. Emellett az alapkamat 400 bázispontos emelése az Egyesült Államok egyik legnagyobb bankkrízisét okozta tavasszal. A bankok 40%-a mondja ma az USA-ban, hogy kevésbé érdekelt a hitelezésben, ami problémákat okoz a hitelpiacon. Az amerikai gazdaság lassulását pedig az egész világ érezni fogja.
Mindennél fontosabb az együttműködés
A következő előadó, Jürgen Jerger, a Regensburgi Egyetem Nemzetközi és Monetáris Közgazdaságtan Tanszékének professzora a „Nemzetközi válságok és stagfláció: a monetáris politika szerepe” című előadásában szintén a kínálati oldal gondjairól szólt, ám kontinentális szempontból. Kiemelte, Michael Bruno és Jeffrey D. Sachs 1985-ben megjelent, e témában írott könyve ma is pontos meglátásokat tartalmaz. A professzor elmondta, tavaly, amikor a COVID után már szinte visszatértünk a normális működéshez, kitört az orosz–ukrán háború, a stagfláció szó utáni keresés mértéke pedig komolyan megnőtt a Google keresőjében. Ma együtt fennálló krízisek okoznak gazdasági válságot: a COVID, a háború, a növekvő számú nemzetközi konfliktus, az energia- és élelmiszerválság, a klímaváltozás, a természet kifosztása, az elöregedő társadalmak, valamint a nemzetközi ellátó láncok megzavarása.
De valóban regresszió jön? Egyelőre a Világbank számai nem ezt mutatják, ám a GDP a COVID előtti szintnél magasabbra növekedése még távol áll a nemzeti gazdaságoktól. Az infláció 2023-ban mindenütt csökkeni fog, 2024-re akár a normalitást jelentő 2%-ra is beállhat az IMF számításai szerint. A professzor hozzátette, ezek az előrejelzések persze nem tartalmazzák a még előre nem látható sokkokat. Egyelőre azonban nincs okunk sem a fiskális, sem a monetáris politikát kritizálni.
Jürgen Jerger aláhúzta: az egymás teljesítményétől kölcsönösen függő nemzetközi gazdaságban nagyon fontos lenne az együttműködés, hiszen a keresleti és a kínálati oldal szerepe továbbra is kiemelt. Az új elméletek sokat finomítanak az infláció és a regresszió jelenségében megértésében, de továbbra is a kereslet és a kínálat a közgazdaság alapfogalmai. Úgy tűnik, hogy a szabályozó szervezetekben ülő szakemberek szintén tisztában vannak ezzel. A professzor szerint a válságok nem a keresleti oldalon okoznak gondokat elsősorban, ezért a fiskális vagy a monetáris politika apró változtatásaival ezeket nem lehet kezelni. A fiskális politikának szerinte elsősorban az elosztási problémákat kell elhárítania, míg a monetáris politikának az árstabilitás fenntartását kell céloznia. Az infláció kapcsán arról szólt, a jelenséget azért is nehéz kezelni, mert az energia- és az élelmiszerárak a piac által várt növekedése mindig tovább fűti azt. Így a nemzetközi együttműködések erősítésén túl nincs egyetlen olyan kiemelt szabályozási terület, amely sikeresen megküzdhet a stagflációval.
Magyar, horvát és svájci szakértők
A nyitóelőadások után a közönséggel, valamint Kutasi Gáborral, az NKE GVK intézetvezetőjével közösen beszélgetett a két szakember a stagfláció témájáról, a hitelezésről és a központi bankok szerepéről. A konferencia délután további előadásokkal és kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, amelyen magyar, horvát és svájci szakemberek mellett részt vettek az NKE GVK kutatói is, így Czeczeli Vivien junior kutató, illetve az intézet tudományos munkatársa, Kolozsi Pál Péter, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója, az MKT Pénzügyi Szakosztályának elnöke.
