A Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék szervezésében április 12-én Bankcsődök Amerikában – Egy lavina kezdete? címmel Czeczeli Vivien, a Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet munkatársa tartott előadást az Oktatási Központban. A rendezvényen a kutató az elmúlt időszakban az amerikai pénzpiacon végbement folyamatokat, és a jelenlegi események mozgatórugóit elemezte.
Idén márciusban három amerikai és egy európai bank ment csődbe 11 nap alatt, ez 2008 óta a legnagyobb bankválság, amely a szektort érte. Mitől függ, hogy lavinát indít-e be ez az eseménysorozat? E kérdésre adott választ az előadás.
Bizalomvesztés
A kiindulópontot mindig a pánik jelenti: a válság első eleme ugyanis jellemzően egy apró esemény okán a banki ügyfelek körében megjelenő bizalomvesztés. Az egyén szintjén ugyan racionális lépés az aggódás nyomán a bankok megrohamozása annak érdekében, hogy pénzükhöz jussanak, ám ha sokan döntenek így, akkor összeomlik a rendszer és fizetésképtelenné válnak az érintett pénzintézetek.
Mi vezethet bankcsődhöz? A válasz megadásához első lépésben az előadó a kereskedelmi banki mérleg struktúráját ismertette, majd sorra vette a kockázatok típusait. A csődöt jelentett tengerentúli bankok esetében ezek közül a piaci kockázat volt jelen (kamatemelkedés formájában); a likviditási kockázat (a megrohamozás miatt a bankok nem voltak képesek kifizetni a rövid lejáratú kötelezettségeiket); a működési kockázat (rossz menedzsment döntések formájában) és megfelelési kockázat (nem vették figyelembe az idevágó szabályokat).
A Silicon Valley Bank (SVB) csődjének bemutatásakor a kiindulópontot a Fed kamatemelése jelentette, amely lépés nyomán a kereskedelmi bankok, így az SVB által tartott eszközök értéke is csökkent. Itt fontos és sajnálatos elem, hogy az eszközportfoliót nem diverzifikálták (az 60 százalékban kormányzati kötvényeket tartalmazott) , s minthogy meglehetősen koncentrált volt a betéti állomány, betétbiztosítási garancia híján megrohamozták a bankot az ügyfelek, amely bankpánikhoz, majd csődhöz vezetett. A 2008-as eseményekhez képest itt a közösségi média szerepét fontos még megemlíteni, hiszen e felületek révén az ügyfelek körében pillanatok alatt elterjedtek a hírek, történések. Fontos elem, hogy a Fed nem igazán ügyelt kamatemeléskor a mellékhatásokra: az inflációra adott válaszlépése újabb problémát generált.
A Silvergate bank esetében a kriptopiacot is érintette a csőd: abban szerepet játszott az is, hogy a Silvergate Exchange Network létrehozásával összekötötték a bankot a hagyományos pénzintézetekkel, ehhez leszerződtetve az amerikai kripto platformokat. A kriptotőzsdéknek nagy készpénzállományt kellett tartaniuk, hiszen éjjel-nappal képesnek kellett lenniük kifizetésekre. Az FTX kriptotőzsde azonban összeomlott, lavinát indítva ezzel.
Ki hibázott?
Sokan, sokféleképpen. A banki menedzsment azáltal, hogy nem diverzifikálta a portfolióját. A hatóságok az elégtelen szabályozással és felügyelettel, a Fed pedig azzal, hogy nem vette időben észre a bankok túlzott eszköznövekedését, a nem biztosított betéti állományt és a megnövekedett kamatkockázatot.
Pedig 2008 után számos szabályt hoztak az Egyesült Államokban a bankcsődök elkerülése érdekében. A Dodd-Frank törvény például komoly stresszteszteket írt elő bankok számára, a Volcker-szabály pedig megtiltotta a bankoknak a saját számlás kereskedést (proprietary trading), így korlátozva a kockázatos ügyleteket. A pénzügyi lobbi azonban, hangzott el az előadásban, fellazíttatta e rendelkezéseket, s a kis és közepes bankok könnyítéseket kaptak.
Kell-e félnünk a tovagyűrűzéstől?
Czeczeli Vivien a kérdés kapcsán számos olyan intézkedést és eseményt sorolt fel, amelyek segíthetnek megakadályozni, hogy eszkalálódjon a válság. Ezek közé tartozik Joe Biden, Christine Lagarde és Olaf Scholz piaci szereplők megnyugtatását célzó beszéde, az amerikai banki ügyfelek betéteinek biztosítása – a károsultakat a Betétbiztosítási Alapba fizetett díjakból térítik meg ezentúl –, a tény, hogy a csődbe ment bankok menedzsmentjét elbocsátották, és a felelősöket számon kérik. A Fed pedig létrehozta a Bank Term Funding Programot, amelynek lényege, hogy a jegybank likviditást biztosít a kereskedelmi bankok számára: ha nincs elég forrásuk, hitelt ad nekik, cserébe a kereskedelmi bankoknak kormányzati kötvény formájában kell fedezettel rendelkezniük. Ha nincs elegendő, akkor vásárolniuk kell.
Az európai bankrendszerről szólva a szakértő elmondta: a tengerentúli események hatása az európai bankok részvényárfolyamában is megjelent: azok zuhanni kezdtek. A reakció hasonló volt az amerikaihoz: az ECB itt is jelentősen – hat lépésben – kamatot emelt. Nagy port vert fel a Credit Suisse ügye: a pénzintézet volt az első, amely 2008 óta jegybanki mentőcsomagot kapott. A bankot a UBS vette meg. A bizalom azonban elkopott, óriási perköltségek, veszteségek várhatók. A háttérben pedig itt is komoly menedzsment problémák húzódnak meg.
Nyitókép: Fed, Forrás: Flickr / Pedrik
