Klímaváltozás és vízbiztonság – e témák kerültek fókuszba a Védelem és biztonság Dél-Amerikában és Dél-Európában című háromnapos nemzetközi konferencia első napján.
Védelem és biztonság Dél-Amerikában és Dél-Európában: Új kihívások, küzdelmek és hagyomány. E címmel szervezett nemzetközi konferenciát egyetemünk Doktorandusz Önkormányzata és a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Nemzetbiztonsági Tanulmányok Tanszéke. A háromnapos hibrid rendezvény megnyitója március 2-án, az NKE Zrínyi Termében volt.
Gazdag program
Gergi-Horgos Mátyás moderátor köszöntő szavai után elsőként Jobbágy Zoltán, a HHK nemzetközi dékánhelyettese üdvözölte a helyszínen és online bekapcsolódott vendégeket. Említést tett a nemzetközi biztonság- és védelempolitika témában az egyetemen elérhető hároméves BA és kétéves MA képzésekről, amelyek keretében a hallgatók megismerkedhetnek a rendszerváltás óta eltelt időszak főbb történéseivel, és a régiós tanulmányok mellett Dél-Amerikáról is tanulnak.
Szente-Varga Mónika a konferencia elnökeként visszatekintett az első két, ugyancsak Dél-Amerika-fókuszú konferencia szervezésének időszakára. 2021-ben a pandémia okán még teljes egészében online rendezték meg e szakmai fórumot, tavaly és idén már hibrid formában vehetnek részt az érdeklődők a mind több előadóval és programmal jelentkező eseményen. Idén hét online szekcióban immár mintegy 70 előadást hallgathatnak meg az érdeklődők március 2. és 4. között – emelte ki.
Urbanovics Anna, az NKE Doktorandusz Önkormányzatának elnöke az egyetem tudományos-kutatói tevékenységét emelte ki, a fókuszban lévő témák közé sorolva a dél-amerikai és a dél-európai régiók közti geopolitikai folyamatokat, kulturális gyökereket, történelmet. A rendezvényről elmondta: több angol és spanyol nyelvű előadás hallható majd, mint a korábbi években, és két publikációról is szó lesz majd.
Sosem látott változások
A köszöntők után Szöllősi-Nagy András, a Víztudományi Kar Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének egyetemi tanára tartott előadást Éghajlat, ellenálló képesség és vízbiztonság a Földközi-tenger térségében (Climate, Resilience and Water Security in the Mediterranean Region) címmel.
Három fő problémával kell szembenéznünk régiónkban – kezdte a professzor. Ezek az éghajlat, az ellenálló képesség azaz reziliencia (a rendszer azon képessége, hogy kibillenés esetén képes visszatérni a dinamikus egyensúly állapotához), valamint a vízbiztonság. Utóbbi egy társadalom azon képességére utal, hogy tagjai számára képes stabil elérhetőséget biztosítani megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez. A kritikus helyzet alapvetően a népességrobbanáshoz vezethető vissza, a klímaváltozás 80 százalékban ennek tudható be. Fontos látni, hogy a lehullott vízmennyiség sokezer éve változatlan, csak területi és időbeli eloszlása vált egyenlőtlenné, ez okozza a mind gyakoribb árvizeket.
Szöllősi-Nagy András beszélt az antropocén korszak beköszöntéről is, azaz korunkról, amelyben az emberi tevékenység a Föld ökoszisztémáira jelentős és globális hatást gyakorol. Példa erre az ötmilliós lélekszámú városok számának emelkedése: míg 1950-ben csupán hat ilyen volt világszerte, 2015-ben már nyolcvan. Ez sosem látott változásokat indít el.
Vízbiztonság
Érdekesség, hogy az éghajlatváltozás bolygónk jellegzetessége évmilliárdok óta, ám úgy tízezer éve stabilizálódott a hőmérséklet, s a holocén földtörténeti kor óta viszonylag állandó volt. Mára azonban bizonyított tény, hogy gyorsul a vízkörforgás, ennek nyomán pedig a klímaváltozás is. Ez a folyamat áll a szélsőséges időjárási jelenségek, természeti katasztrófák hátterében. A jövőnk tehát gyökeresen más lesz, mint a múlt volt; újfajta technológiákra lesz szükség – mutatott rá a professzor. Mint mondta, óriási szükség van a vízbiztonsághoz kapcsolódó fejlett kockázatkezelés kidolgozására – annak érdekében, hogy biztosítható és fenntartható legyen a társadalmi-gazdasági fejlődés és mérséklődjenek a társadalmi különbségek, a szegénység.
A fenntarthatóság kulcsa
A vízbiztonsághoz szorosan kapcsolódik a gleccserek olvadása nyomán zajló vízszint-emelkedés is – a folyamatok kézben tartásának egyetlen módja az, ha az országok betartják a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményt – vélte Szöllősi-Nagy András. A vízhelyzethez kapcsolódó adaptációs megoldások lehetnek egyebek mellett a nagyobb tárolókapacitások kiépítése, a föld alatti vízkészletek hasznosítása, a vízenergia alkalmazása. Kockázatot jelenthetnek majd az édesvízért folytatandó háborúk, a víz azonban össze is köt – utalt a professzor a vízdiplomácia fontosságára.
A fenntarthatóság kulcsa a klímaadaptív vízgazdálkodás – ehhez elsősorban politikai akarat kell. A technológia mindenesetre szédítő tempóban fejlődik, és remélhetőleg támogatni tudja majd e célokat – zárta gondolatait az előadó.
A háromnapos rendezvényen szó lesz egyebek mellett a latin-amerikai politikai és gazdasági modernizációról, a venezuelai migrációs krízis kihívásairól, a Francia Idegenlégió dél-európai szerepvállalásáról, Kína argentínai szerepvállalásáról és a mexikói drogkartellekről is.
