A lengyelek nem vásárolnak többé földgázt a Gazpromtól, mert álláspontjuk szerint az európai jólét nem alapozható tovább az olcsó orosz nyersanyagokra. Magyarország azonban tengeri kijárat nélküli országként nehezebben tudja megváltoztatni energiamixét. Mindez egy hétfői egyetemi eseményen derült ki.
Az energetikai függetlenség lehetőségei Magyarországon és Lengyelországban címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Wacław Felczak Alapítvány és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rektori Tanácsadó Irodájának Regionális Együttműködési Osztálya február 20-án, hétfőn a Ludovika Főépületében. A lengyel–magyar eszmecserét Deák András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa vezette.
Küldetéstudat
Az eseményen elsőként az NKE regionális együttműködésért felelős rektori tanácsadója, volt nagykövet köszöntötte a megjelenteket tolmácsolva a rektor üdvözletét. Az esemény vendégéről, Piotr Naimskiról Gyurcsík Iván elárulta, hogy korábban a Szejm magyar–lengyel parlamenti baráti tagozatának elnökeként segítette a kétoldalú kapcsolatokat. „Az elmúlt ezerszáz évben zökkenőmentes volt a lengyel–magyar barátság, de most azt halljuk, hogy e kapcsolat a mélypontjára jutott” – kezdte köszöntőjét Biernacki Karol, a Wacław Felczak Alapítvány elnöke. Mint mondta, szervezetüknek ugyanakkor öt esztendőre visszatekintő küldetése a lengyel világ népszerűsítése Magyarországon. Úgy fogalmazott: a mostani eszmecsere is azért jött létre, hogy a meghívott szakértők segítsenek eloszlatni a tévhiteket, amelyek rongálhatják az évszázados barátságot.
A kerekasztal-beszélgetés lengyel vendége, Piotr Naimski szerint a mostani energiaválság összemérhető az 1973. október 17-én kezdődött olajválsággal, ami jelentősen átértékeltette a fejlett világ üzemanyag-ellátásához való viszonyát. A korábbi lengyel gazdasági miniszterhelyettes hozzátette, a függőségek megszüntetése tartós lesz, hiszen az európai jólétet immár nem alapozhatjuk az olcsó orosz nyersanyagokra. Míg korábban az energiaellátás kérdését Európa nyugati része igyekezett elválasztani a geopolitikai kérdésektől, a háború idején ez az álláspont már tarthatatlan. A politika így nem akadályozza többé azokat a beruházásokat, amelyek a függőségek megszüntetését célozzák. Mára Lengyelország teljesen kiszabadult a Gazprom diktálta import monopolhelyzetből, immár saját maga dönthet a nyersanyagok beszerzéséről.
Apró lépések
Steiner Attila arról beszélt, hogy minden válság rávilágít egy rendszer neuralgikus pontjaira. A következő évek arról fognak szólni, hogyan tudjuk a saját kezünkben tartani az országnak szükséges energiatermelést. „Minden nem fog egyik napról a másikra megváltozni, de apró, erőltetett lépéseket teszünk a diverzifikáció felé” – mondta az eseményen az Energiaügyi Minisztérium energetikáért és klímapolitikáért felelős államtitkára. A hazai energiamixben a földgáz jelenleg 43%-ot tesz ki, amiből 15%-ot, azaz másfélmilliárd köbmétert fedez a hazai kitermelés. Nemrégiben talált, ígéretes gázmezőkkel ezt a mennyiséget kétmilliárd köbméterre tudjuk emelni. A gázfüggés további csökkentése érdekében fontos a villamosenergia irányába terelni a fogyasztást, hiszen azt nagyrészt helyben elő tudjuk teremteni. Magyarország egy tengeri kijárat nélküli ország, így számunkra elengedhetetlen a nemzetközi gázvezetékek fejlesztése. Az államtitkár megerősítette, a kormánynak az is célkitűzése, hogy minél több gázfogyasztót visszaterelhessen a rezsicsökkentett ársávba. Az energiahatékonyság kérdése azért is különösen fontos, mert a most tapasztalható 25%-os fogyasztáscsökkentés 1–1,5 milliárd köbméter gáz megtakarítását jelenti. Steiner Attila 2030-ra ígérte, hogy hazánk energiakitettsége kezelhető mértékűvé válik. A rendezvényen jelen lévő budapesti lengyel nagykövet, Sebastian Kęciek fel is ajánlotta a lengyel kormány minden segítségét e függőség csökkentése érdekében.
A klímaváltozásra adott nemzetközi válasz, a dekarbonizáció kapcsán a lengyel szakértő azt hangsúlyozta, a demokratikus országokban a társadalom többsége meg van arról győződve, hogy ez a jó irány. Lengyelország számára azonban például katasztrofális lenne a megújuló energiák lavinaszerű térnyerése. Éppen ezért kell alaposan újra átgondolni a klímapolitikát – hiszen minden tagállamnak más leckét kell megoldania. Steiner Attila azt hangsúlyozta, minden alternatív technológiára szükség van a klímacélok eléréséhez, ugyanakkor a gazdasági fejlődés nem állhat meg, a kibocsátás csökkentése nem mehet a gazdasági növekedés rovására. Szerinte a klímapolitika sikere azon múlik, hogy a társadalom támogatja-e a gyakran áldozatokkal járó konkrét intézkedéseket is a szlogeneken túl.
Kép: Council of the EU
