Edward N. Luttwak, az USA Védelmi Minisztériumának tanácsadója a háború és a béke logikájáról tartott előadást a szomszédunkban dúló háború kapcsán.
Az idei Ludovika Fesztivált Deli Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora nyitotta meg. Elmondta: a rendezvény célja, hogy közelebb hozza az egyenruhás hivatásokat a szélesebb társadalmi rétegekhez. A többnapos szakmai eseményen az egyetem oktatási és kutatási tevékenységéhez kapcsolódó ismeretterjesztő előadásokra kerül sor.
Ezt követően bemutatta a nyitóelőadást tartó neves vendéget, Edward N. Luttwak amerikai írót, az USA Védelmi Minisztériumának tanácsadóját. A romániai születésű professzor a London School of Economics-on és a John Hopkins Egyetemen tanult, és szolgált az Izraeli Védelmi Erőknél is. Ronald Reagan elnök biztonsági tanácsadója is volt; könyvei több mint húsz nyelven jelentek meg. A háború és béke logikája című műve több katonai akadémián is tananyag, az NKE-n is e címmel tartott előadást.
Az orosz–ukrán háború a történelem egyik legszokványosabb fegyveres konfliktusa – kezdte előadását. A Putyin elnököt információval ellátó titkosszolgálatok tévedtek, amikor egy hibátlan, szabályos katonai akció képét vetítettek előre Ukrajnával kapcsolatban – Kijev mellé helikopterekkel érkező hivatásos katonákról, amelyek további csapatoknak nyitnak majd utat; a védelmi minisztérium elfoglalásáról, Zelenszkij elnök elmeneküléséről, a kormány feloszlatásáról, majd nagy ünnepségről. Mindezt öt nap leforgása alatt. Az amerikai titkosszolgálatok hasonló forgatókönyvet jeleztek előre – azt a németekkel is megosztották –, és felajánlották az ukrán elnök kimenekítését. Ebből derült ki, vélte a szakember, hogy nem értik a lényeget.
Márpedig a helyzet a következő: immár új érába léptünk, a posztkinetikus (azaz katonai erőket, eszközöket mozgató korszak utáni) hadviselés korába. Az oroszok hibridnek, az amerikaiak negyedik generációsnak nevezik ugyanezt: ez itt immár egy információn alapuló posztmodern háború, kiberhadviselés – szögezte le Edward N. Luttwak.
Azért neveztem normális, szokványos háborúnak ezt a most zajlót, mert az emberek fantáziáik alapján indítják azokat, és itt is ezt történt – jelezte a szakértő. Ám az ukrán reakció is tipikus volt: patriótaként nem adták meg magukat. A hibrid, posztkinetikus háború képe tehát fantáziának bizonyult, az ukránok ellenálltak, és fegyverek harcok kezdődtek egyebek mellett Harkovért – olyan módon, ahogyan azok az első világháború idején történtek: szemtől szemben lövik egymást a szemben álló felek. Az ilyen háborúk húsz évig is eltarthatnak: az ukránok részéről folyamatosan érkezik utánpótlás a nagykorúvá váló fiatalok révén, a másik oldalon pedig bár nem mobilizálták az orosz hadsereget, ott ugyancsak komoly tartalékok vannak. Ez pedig olyan, mint az üzleti életben a tőke – jegyezte meg a tanácsadó, majd részletesen szólt az orosz hadseregben szolgáló katonákról, zsoldosokról, s azok motivációjáról.
Összességében a háború célja azonban mindig az, hogy végül békét hozzon. Ez pedig azzal jár, hogy a kezdeti nagy igények, álmok idővel alábbhagynak – fogalmazott a tanácsadó. Úgy vélte, a megoldásban a helyiek körében tartott népszavazás lehet megoldás, hasonlóan néhány nyugat-európai (belga, német és magyar: a soproni) példát is említve. Ha az első világháború után ez a megoldás Európában tudott működni, akkor most is kiutat jelenthez – zárta gondolatait Edward N. Luttwak.
Nyitókép: Szilágyi Dénes
