2022. november 23-án, a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat részeként a Magyar Tudományos Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya interdiszciplináris tudományos konferenciát szervezett az ukrajnai háború és várható következményeinek vizsgálatára, amelyen az NKE több oktatója és kutatója is előadott.
A konferencia előadói a világpolitikai összefüggések mentén elemezték az Ukrajnában dúló háborút, választ keresve arra, hogy a háború miként érinti a jövő gazdaságát, a biztonságpolitikai helyzetet, a nemzetközi jogrendet, továbbá a dezinformáció szerepét és a felelősségre vonás lehetőségét is megvitatták.
A konferenciát Szelényi Iván és Mihályi Péter Oroszország háborúja Ukrajna ellen: A posztszocialista átalakulás legkockázatosabb fejezete című előadása nyitotta. Mihályi Péter az orosz-ukrán konfliktus kapcsán arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy napjainkban reális közelségbe került egy nukleáris konfrontáció. A posztszocialista átalakulás kapcsán Mihályi Péter kiemelte, hogy a rendszerváltozás nem hozta meg Oroszország számára a nyugathoz való felzárkózást. Az előadó – utalva az elmaradt politikai átalakulásra – a rendszerváltozás óta eltelt bő harminc év kapcsán kiemelte, hogy Oroszországban kb. 2013 óta gazdasági visszaesés tapasztalható. Az előadás második felében Mihályi Péter Vladimir Putyin azon történelmi narratíváját elemezte, miszerint Ukrajna sosem létezett. Ezen alaptalan narratívával kapcsolatban az előadó megjegyezte, hogy Putyinnak – illetve ideológiájának – Oroszországon kívül gyakorlatilag nincs támogatottága, ugyanis az orosz álláspont még a volt szocialista országok körében sem talált befogadó közegre. Mihályi Péter előadásában arra a konklúzióra jutott, hogy amíg Oroszország és Kína politikai-ideológiai helyzete nem válik egyértelművé, addig a rendszerváltozás óta fennálló posztszocialista korszak nem tekinthető lezártnak.
Halmai Péter, az MTA rendes tagja, az NKE ÁNTK Közpénzügyi Tanszékének egyetemi tanára Háborús sokk és gazdaság címmel megtartott előadásában a globális gazdasági hatásokat háborús sokknak nevezte. Az előadó szerint a COVID krízisből való kilábalást egy háborús stressz követett, amely a globális értékláncokban és a kereskedelmi sokkban mutatkozik meg. Az európai gazdaság erőltetett leválási folyamata Oroszországról az euró jelentős értékvesztését befolyásolta, hiszen a nyersanyag árakat alapvetően dollárban fejezik ki. A pénzügyi feltételek egyre szigorúbbá válnak, miközben a bizonytalanság a fogyasztók és a vállalatok között nő, a csökkenő reáljövedelmek miatt, amely bizalomvesztés növekvő termelési költségeket, csökkenő beruházási döntéseket, végső soron versenyképességi sokkot eredményez. Az európai gazdaságról Halmai Péter elmondta, hogy a sokktűrő és alkalmazkodó képesség fontos jeleit mutatja, amely miatt a mély recessziót nem tartja valószínűnek. Alapvető kérdésként azt jelölte meg, hogy Ukrajnában marad-e a háború. Az bizonyos, hogy Moszkva eszkalálja azt, de ha területileg nem terjed tovább, Halmai Péter nem tartja valószínűnek, hogy a kezdeti gazdasági sokk tartós globális visszaesést eredményez, mert új alkalmazkodási folyamatok indulnak. Szemben az orosz gazdasággal, ahol a vártnál enyhébb a visszaesés, de súlyos eróziós folyamatok mehetnek végbe hosszútávon, amely fragmentált világgazdaságot eredményez. A két hadban álló fél gazdaság helyzetét összehasonlítva az előadó megállapította, hogy az ukrán gazdaság nyugati támogatás nélkül összeomlana, míg az orosz gazdaság gerincét a korábban példa nélküli technológiai és kereskedelmi szankciók tépázzák. Mindkét ország vonatkozásában erős migrációs hullám indult, amelyet Európának is kezelnie kell, de a belső migráció is jelentős, a haditermelésbe nagyarányú munkaerő átcsoportosítás történik.
Oroszország és Ukrajna is jelentős műtrágya exportőr volt, a termelés azonban visszaesett. Az orosz gazdaságból a külföldi cégek kivonultak, az átmeneti árnyereség hosszútávon drasztikus csökkenést fog előidézni, ezért az energiafegyver kétélű az előadó szerint, amely végül kisebb, de tartós recessziót eredményez. Megjegyezte, hogy míg az olajimport könnyen helyettesíthető, a gáz, – a geopolitikai feszültségek ellenére is – 1972-től bővülő gázvezetékek rugalmatlan szállítási infrastruktúrája miatt nehezen pótolható. A geopolitikai érdekek győztek a gazdasági racionalitás felett.
A BGE docense, Bayer Judit előadásában a háborús dezinformációt mutatta be az ukrajnai konfliktusban, amelyet a technológiai fejlődés tesz lehetővé. Kiemelte, hogy azért fontos erről beszélni, mert a technológia fejlődés vívmányai, úgy mint a mikrotargetálás, photoshop, deepfake, videók, hangfelvétel hamisításának a lehetősége bárki számára elérhetővé váltak. Az előadó kiemelte, hogy 2016-ban már szembesültünk azzal, hogy milyen hatással van a társadalomra a dezinformáció, amelyet stratégiai taktikai célokra fordítanak szuverén államok a fogyasztói szokások és a politikai preferenciák befolyásolására. Bayer Judit felhívta arra a figyelmet, hogy a külföldi eredetű dezinformációs hálózatok az Európai Unión belül is gyökeret vertek. Az előadó a dezinformáció elleni uniós digitális kodifikációs folyamtokról is szót ejtett, amelyek főként az átláthatóság követelményét támasztják a tagállamok és piaci szereplők elé, azonban kiemelte, hogy az alapvető üzleti modellt nem változtatja meg, amely a személyes adatokra épülő reklámozást jelenti. Az információáramlás átlép társadalmi és jogi határokon, jogi eszközeink merevek, nem adaptívak, az előadó szerint a jogpozitivizmus válsága is felmerülhet. A Russia Today esetén keresztül Bayer Judit bemutatta a szólásszabadság és a háborús propaganda közötti határvonalat. Ukrajna nem rendelkezik jelenleg dezinformációt elítélő jogszabállyal, azonban a hadiinformáció közzétételét tiltják, továbbá a média tudósításokat is jelentősen korlátozták az utóbbi időben.
A konferencia második részét Lamm Vanda akadémikus előadása nyitotta, aki Az ukrajnai háború a nemzetközi jog tükrében címmel tartott előadást. Lamm Vanda Oroszország „különleges katonai hadművelete” kapcsán kiemelte, hogy az egyértelműen az ENSZ Alapokmány 2. cikkében foglalt fegyveres erőszak alkalmazásának tilalmába ütközik. Az előadó körüljárta továbbá az agresszió nemzetközi jogi definícióját is. Lamm Vanda kifejtette, hogy ENSZ Közgyűlésének 1974-ben elfogadott azon határozata, amely definiálja az agresszió fogalmát, nem bír jogi kötőerővel, mindazonáltal a nemzetközi jogrend rész lett, és több nemzetközi szerződés, köztük a Római Statútum is átvette e definíciót.
Az előadó áttekintette továbbá a nemzetközi humanitárius jog legfontosabb szabályait, különösen az 1949. évi Genfi Egyezményeket és az azokhoz kapcsolódó 1977. évi Kiegészítő Jegyzőkönyveket. A humanitárius jog kapcsán Lamm Vanda rávilágított a megkülönböztetés elvére, azaz arra, hogy a katonai hadműveletek során a civil lakosság, a harcokban részt nem vevők, illetve a civil létesítmények védelmet élveznek. Mind az ENSZ Alapokmány, mind a Genfi Egyezmények és a Kiegészítő Jegyzőkönyvek kapcsán az előadó rámutatott arra, hogy e nemzetközi szerződések mind a II. világháborút követően jöttek létre, a Szovjetunió kifejezett támogatásával.
Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán Lamm Vanda röviden utalt a Budapesti Memorandumra, amellyel kapcsolatban kiemelte, hogy e nyilatkozat létrejöttekor Ukrajna volt a világ harmadik legnagyobb nukleáris hatalma. Az előadó megjegyezte, hogy Putyin azon érvei, amelyek szerint a minszki megállapodások megszűntek, minden jogalapot nélkülöznek. Zárásként az előadó röviden utalt a Nemzetközi Bíróság előtt Ukrajna és Oroszország között folyamatban lévő két peres eljárásra is. A 2022-ben indult esettel kapcsolatban kiemelte, hogy Ukrajna azzal fordult a Nemzetközi Bírósághoz, hogy állapítsa meg, Ukrajna megsértette-e az 1948-as Genocídium Egyezményben foglaltakat, ugyanis Oroszország az Ukrajna elleni támadást többek között azzal igyekszik legitimálni, hogy a Kelet-Ukrajnában elkövetett állítólagos népirtást kívánja megfékezni.
Varga Réka, az NKE ÁNTK dékánja, egyetemi docens Orosz-ukrán háború: a felelősségre vonás lehetőségei címmel tartott előadást. A nemzetközi jogba ütköző cselekmények kapcsán Varga Réka az egyének büntetőjogi felelősségének megállapításának fontosságára helyezte a hangsúlyt. Az előadó röviden bemutatta a nemzetközi bűncselekmények főbb jellemzőit, majd kitért az agressziós cselekmény és bűncselekmény elhatárolására.
Varga Réka az előadásában – a nemzetközi bűncselekmények kapcsán – körüljárta a lehetséges eljárási mechanizmusokat. A nemzetközi bűncselekmények tekintetében az elkövetők felelősségre vonása egyaránt megtörténhet nemzeti és nemzetközi szinten is. A nemzeti szintű felelősségre vonás kapcsán Varga Réka az egyetemes joghatóság gyakorlásának esetleges nehézségeire hívta fel a figyelmet, ugyanakkor rámutatott arra, hogy az egyetemes joghatóság intézményét az államok sokszor szelektíven alkalmazzák. A nemzetközi felelősségre vonás kapcsán ismertette a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, különösen a 2014-es ukrán egyoldalú alávetési nyilatkozat tükrében. Míg a népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények tekintetében a Nemzetközi Büntetőbíróság rendelkezik joghatósággal, addig az agresszió tekintetében nem tud eljárni. A Nemzetközi Büntetőbíróság meg is kezdte nyomozását, mely most is folyamatban van.
Varga Réka előadását az esetleges sui generis Agresszió Törvényszék kérdésével zárta. A Törvényszék ötlete azért merült fel, mert a Nemzetközi Büntetőbíróság nem járhat el az agresszió bűncselekményével kapcsolatban, ám az előadó kiemelte, hogy egy ilyen Törvényszéknek nincs a nemzetközi jogban jogalapja.
A konferencia utolsó előadója Kis-Benedek József, az MTA doktora, az NKE címzetes egyetemi tanára, az orosz-ukrán háború biztonságpolitikai és katonai összefüggéseit vázolta fel. Az előadó szerint Oroszország arra koncentrál, hogy tavasszal új támadást indítson, egyúttal nem reménykedik, a közvetítési kísérletek ellenére sem látja azt, hogy a háború véget ér, hiszen mindkét fél részéről számtalan tűzszüneti megsértést láthattunk, ugyanakkor nyugati segítség nélkül a háború ukrán vereséggel zárult volna pár héten belül. Májusban nemcsak a szakadár, hanem a nyugati területek támadása is megindult, a rakétatámadások mellett az Irántól vásárolt drónokat is bevet az orosz haderő, azonban ukrán oldalon a lőszer minősége és a vezérlés fejlettebb. Az előadó a globális összefüggések kapcsán megjegyezte, hogy mivel Oroszország az infrastruktúrák lerombolásával foglalkozik, atomerőmű és a polgári lakosság, valamint olyan intézmények ellen is támad, amelyek nem kifejezetten katonai célúak, a háború lezártát követően a balkáni háborúk példájából kiindulva a felelősségre vonás meg fog történni. Végezetül Kis-Benedek József leszögezte, hogy a háborúval Oroszország célja a posztszovjet térség fenntartása, Ukrajna NATO csatlakozásának ellehetetlenítése. Hangsúlyozta, hogy tömegpusztító fegyverek bevetése nem célja hadászati szempontból a háborúnak, Oroszország atomeszközt csak végveszélyben használna.
Képek forrása: Szigeti Tamás MTA