Milyen a nők helyzete Iránban? Merre tart az ország, mi várható a tüntetések nyomán? Mi ellen tiltakoznak valójában a teherániak? Háttér a hetek óta tartó demonstrációkhoz.
Leplezetlenül – Az iráni nők harca címmel szervezett szakmai beszélgetést a Nemzetközi és Európai Szakkollégium november 15-én. Kiss Fanni moderátor a bevezetőben a rendezvény apropóját jelentő iráni eseményekről adott rövid áttekintést. Szólt a hidzsábot nem viselő, ennek okán bántalmazott, majd elhunyt Mahsa Amini halálának előzményeiről és következményeiről, az azóta zajló gyújtogatásokról, tiltakozásokról, arról, ahogyan a fiatal lány a rezsim mártírjává vált.
Már a görögök is
A szakértők mindenekelőtt a hidzsábról, annak alkotmánybeli megjelenéséről és társadalmi megítéléséről cseréltek eszmét. Nagyné Dr. Rózsa Erzsébet egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének munkatársa elmondta: a hidzsábról nem szól Irán alkotmánya – egyébként nem minden térségbeli államnak van alapokmánya –, s a Korán is keveset mond a kendőviseletről, változatos interpretációkra adva okot. Iránban a húszas évek végén, a sah idején kötelezően eltörölték, a hetvenes években meg kötelezően előírták annak viselését. „Az lenne fontos, hogy a nők maguk dönthessenek arról, viselik-e a fejkendőt. Hiszen vannak, akiknek az identitásuk része, és nem szeretnének anélkül mutatkozni” – vélekedett Nagyné Dr. Rózsa Erzsébet.
Nagy Noémi, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének egyetemi docense felelevenítette, hogy a fejkendő viselete nem az iszlámmal jelent meg, azt már a szemita népek és a görögök is viselték, sőt, Pál apostol leveleiben is szerepel; szerénységet, erkölcsösséget fejez ki. Számos országban az állami identitás része is, egyfajta elköteleződésre utal. Iránban törvény teszi kötelezővé a viselését, hiánya büntethető.
Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének egyetemi docense a térségről szólva elmondta: az iszlamizálódás a hetvenes évekhez köthető, ekkor vették vissza ismét a nők a fejkendőt, elsősorban Iránban és Szaúd-Arábiában. Jellemzően ezekben az államokban erkölcsrendészet is működik: a férfiak nem szólíthatják le a nőket, nem nyújthatnak nekik kezet. A forradalom, amelynek nyomán Iránban mindez visszatért, alulról tört fel annak idején, megdöntve az Amerika-barát sah rezsimjét. A docens kiemelte a közel-keleti nők forradalmakban vállalt szerepét és a formálódó középosztályt is. „A kendő az elnyomás szimbólumává vált. Ez ellen és nem az iszlám ellen tiltakoznak” – szögezte le.
Bűnök és büntetések
Nagyné Dr. Rózsa Erzsébet a sah erőszakos modernizációs törekvéseivel magyarázta a hetvenes évek végi, alulról jött forradalmi kezdeményezést, emellett pedig azt emelte ki, hogy még az alkotmányban is szerepel a nők fontos szerepe a forradalomban. A nőellenesség vádjával kapcsolatban úgy fogalmazott: nőknek és férfiaknak egyenlő jogokat biztosít az alkotmány. „Az iszlám soha nem lesz nőellenes. Mégpedig azért, mert minden férfinak van édesanyja, és egy muszlim családban az anya szerepe nagyon fontos”.
Csicsmann László emlékeztett arra, hogy Irán az ENSZ-től díjakat is kapott, például a nők társadalomban betöltött szerepének növeléséért, az oktatásban a nők hátrányos helyzetének leküzdéséért, és a fogamzásgátlás elérhetővé tételéért. Utóbbi intézkedés hatására egyébként nagymértékben csökkent a születések száma. Az egyetemi oktatásban ma már magasabb a nők aránya, igaz, a munkaerőpiacon a húsz százalékot sem éri el ez a mutató. A fejlődés tehát nagy, de a társadalmi egyenlőtlenségek és a város-vidék közötti fejlettségbeli különbségek változatlanul óriásiak.
Nagy Noémi az elhangzottakat árnyalandó elmondta: a mi, európai fogalmaink szerint kimondottan brutális ez a rendszer. A nők szerepe valóban jelentős volt a forradalomban, de az új berendezkedés nagy csalódást is hozott számukra. S bár az alkotmány egyenlő jogokat biztosít férfiak és nők számára, azért azt is leszögezi, hogy a nők legfontosabb szerepe, feladata, hogy ideológiailag elkötelezett állampolgárokat neveljenek. Cél ugyanis a népességnövekedés ismételt beindítása, ennek érdekében az abortusz most már akkor is tilos és bűncselekménynek minősül, ha az anya életének megmentése érdekében kerülne rá sor. A halálbüntetés is létezik, s ha például egy férfi házasságtörésen éri a feleségét, megölheti.
Kilátások
Nagyné Dr. Rózsa Erzsébet mindezt azzal egészítette ki, hogy a kilencvenes évek második felének családtervező programja olyannyira sikeres volt, hogy a születések száma pár év alatt lezuhant; a nők átlagéletkora pedig a forradalom óta húsz (!) évvel emelkedett.
Szóba került még az atomalku, amelyet Trump mondott fel, s amelyek eredményeképpen ismét életbe léptek a korábban feloldott szankciók és visszaesett a gazdaság teljesítménye. Az orosz-ukrán háború nyomán pedig 80 százalékos az élelmiszerinfláció. Ami az olajexportot illeti, a szankciók miatt elmaradtak a technológiai fejlesztések, ez a szankciók igazi hátulütője. Az olaj legfőbb felvevő piaca egyébként Kína és az Egyesült Arab Emírségek, utóbbi vélhetően reexportálja az energiahordozót a szaúdiaknak.
A rendszer jövőjével kapcsolatban Nagyné Dr. Rózsa Erzsébet arra hívta fel a figyelmet, hogy Hámenei ajatollah immár 83 éves. Feladatának tekinti ugyan, hogy az állammodellt átadja, de kérdés, lesz-e kinek, és megkapja-e az ehhez szükséges szavazatokat. Létezik egyfajta generációs nyomás is, s ezt az ajatollah is érzi: a fiatalok nem éltek a sah és az iszlám fordulat idején, őket meg kellene szólítani, ezért hirdette meg a „forradalom második szakaszát”. Lassú átalakulásra van tehát kilátás.
Nyitókép: Teheráni bazár. (Forrás: depositphotos.com)
