Hogyan befolyásolja az orosz–ukrán háborút a történelem, az identitás, a nemzetközi jog és a formálódó új világrend? E kérdés kapcsán cseréltek eszmét a Stanford Egyetemről érkezett történész professzorral hazai szakértők.
„A nemzetközi jog és azon túl: Közép-Európa geopolitikai kihívásai” címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) közös szervezésében Norman Naimarkkal, a kaliforniai Stanford Egyetem Közép-Európát kutató történész professzorával, Varga Rékával, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar dékánjával, valamint Mártonffy Balázzsal, az egyetem Amerika Kutatóintézetének vezetőjével. Az eszmecserét Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetője moderálta október 19-én, a Ludovika Szárnyépület John Lukács Társalgójában.
Az előadók bemutatása után Sándor Lénárd kiemelte, a mai beszélgetés színvonalát bármely vezető egyetem megirigyelné. Moderátorként a beszélgetés kereteit az orosz–ukrán háború történeti hátterében, a nemzetközi jog vonatkozó szabályaiban és a konfliktus lehetséges feloldásában jelölte ki.
Norman Naimark ennek kapcsán arról beszélt, hogy a háború ideológia háttere az orosz gondolkodásban a legutóbbi húsz évben folyamatosan jelen volt, eredete viszont sokkal régebbi. E szerint az Orosz Birodalom Ukrajna nélkül nem létezhet, így az ukránoknak nincs saját nemzetük, és nem érdemlik meg, hogy Moszkvától függetlenek legyenek. Eközben az ukránok folyamatosan kezdtek el Európa felé közeledni, hiszen egyre nagyobb szükségük volt a tőkére, a nemzetközi befektetésekre. Putyin válasza erre az volt, hogy a kijevi neonácik akadályozzák, hogy az ukránok megismerjék valódi természetüket, végül február 24-én elindította hadseregét.
Varga Réka a beszélgetésen elsősorban a háború nemzetközi jogi aspektusairól beszélt. Elmondta, hogy a nemzetközi jog háborúban és békében egyaránt keretrendszert biztosít a nemzetek közötti kapcsolatokhoz. E szerint Oroszországnak nem volt joga háborút indítani, noha Putyin megpróbálta a nemzetközi joggal keretezni a háborúját. A dékán kiemelte, amíg a világ vezetői hivatkoznak a nemzetközi jogra, voltaképpen elismerik azt, ami mindenképpen jó hír. A háború kapcsán szintén fontos kérdés, hogy mi volt a jogsértésekre a nemzetközi közösség reakciója. Természetesen elítélték, ám e pozíciójukat gyengíti, hogy e szabályokat korábban már más államok is megsértették.
A dékán kiemelte, a gyakorlatban elsősorban az egyes államok döntik el, hogy mit akarnak tenni, majd ezt megpróbálják a nemzetközi jog keretei közé szorítani. A Nyugat politikai akarata pedig most az, hogy nem akar közvetlenül belekeveredni a háborúba. A dékán hozzátette, a nemzetközi jog egyetlen legális megoldást ismer csak a háború befejezésére: mégpedig azt, hogy Oroszország kivonul Ukrajnából. A konfliktus feloldásában végül lehet kompromisszum, de semmilyen megállapodás nem kényszeríthető ki erővel elvileg. Ettől függetlenül az államok elfogadhatják a békét, amit Koszovó példája is mutat. A magyaroknak sem kell nagyon bemutatni a kierőszakolt nemzetközi békeegyezmények következményeit.
Mártonffy Balázs a téma kapcsán azt emelte ki, hogy fontos az identitás és a nemzetközi jog, de a valódi kérdés az, hogy a mélyben milyen erők mozgatják a folyamatokat. Oroszország a vesztes oldalon találta magát a hidegháború után, ez pedig – legalábbis Putyin szerint – rossz. Ennél még komolyabb veszteségnek látta volna elengedni Ukrajnát a NATO felé. A kirobbantott háború ugyanakkor komolyan megszegi a játékszabályokat. Az USA most azt szeretné, hogy az ENSZ tagállamai világosan foglaljanak állást a kérdésben. Addig pedig, míg Kína és India nem ítéli el egyértelműen az orosz agressziót, a világrendben interregnum van. Mártonffy szerint elközeleghet ismét egy újfajta hidegháborús környezet, ami ellen csak a globalizáció gazdasági és egyéb előnyei szólnak.
Az amerikai történész a beszélgetés során azt is kiemelte, Ukrajna túl nagy és fontos, hogy a NATO figyelmen kívül hagyja sorsát, a törvénytelen háborúnak pedig bizonyosan komoly következményei lesznek. Elég csak arra gondolni, hogy ismét egy nukleáris háború veszélyében élünk, akárcsak a kubai válság idején. Az emberek aggódnak, amelyre a vezetőknek reagálni kell. Ugyanígy látható: a korábban szinte természetes és gazdag orosz–ukrán kapcsolatok mára tökéletesen befagytak. Így az is előfordulhat, hogy egy új Vasfüggöny ereszkedik Oroszország és Európa közé.
Közép-Európa pedig – bármi is legyen a háború következménye – máris érintettje a harcoknak, hiszen Lengyelországban ma kétmillió ukrán él, ahogyan Magyarországra is érkeznek a menekültek. Eközben a Balti-államok attól rettegnek, ha Ukrajna elesik, akkor ők következnek. Lengyelország pedig most annak örül, hogy nem ők, hanem az ukránok háborúznak Oroszország ellen – ezért is támogatják őket feltétlenül. Akadnak persze, akik kevésbé kritikusak Putyinnal, de ugyanúgy szeretnék, hogy befejeződjék ez a konfliktus. Ugyanis ez a háború olyan szörnyű tragédia, amely miatt nem csak Európa, de az USA polgárai is aggódnak.
Nyitókép: A Kreml. Forrás: depositphotos.com
