Pontosságra való törekvés, ritmusérzék és némi drámai hajlam – akár ezek is lehetnek egy sikeres mai diplomata jellemvonásának főbb összetevői. Ám a diplomaták életében ezek mellett is kiemelten fontos tulajdonság a hazához való lojalitás.
A diplomaták szerepe a XXI. században címmel folytatott panelbeszélgetést Susanne Keppler-Schlesinger, a bécsi Diplomata Akadémia (Diplomatische Akademie) igazgató-helyettese és Lengyel Miklós, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára, Magyar Diplomáciai Akadémia alelnöke a Ludovika Szabadegyetemen, május 6-án. A beszélgetést Zachar Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettese moderálta.
A beszélgetés elején a beszélgetőpartnerek röviden bemutatták saját országuk diplomataképző intézményét. Susanne Keppler-Schlesinger elmondta, az osztrák Akadémiát Mária Terézia az oktatást a középpontjába helyező reformprogramjának részeként alapította, és csupán a második világháború idején és után szakadt meg a működése egy rövid időre. Mára az iskola ismét független az újraalapítás munkáját a hatvanas évek elején elvégző osztrák külügyminisztériumtól, és három egymásra épülő akadémiai programmal várja a világ bármely részéről a hallgatókat.
A Magyar Diplomáciai Akadémia alapítása kapcsán Lengyel Miklós elmondta, hogy többek között a bécsi intézmény is az egyik modelljeként szolgált a magyar képzőhelynek. A magyar akadémia a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt működő oktatási intézmény, amelynek szakmai támogatását a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nyújtja a Ludovika Campuson. Ez az első olyan magyar diplomataképző, amely biztosítani tudja a magyar diplomáciai szolgálat egységes, magas szintű elméleti és gyakorlati képzését, valamint az utánpótlásnevelést.
Szenvedély, nem munka
Zachar Péter ez után arra volt kíváncsi, milyen készségek és képességek szükségesek a külügyi szolgálathoz. A válaszokban elhangzott, hogy valójában nincs egyetlen ideáltípusa a diplomatának – sokféle képességgel érkeznek különféle emberek erre a pályára. Ami közös bennük: az idegennyelv-tudás, a nyitottság más rendszerek és kultúrák felé, valamint némi önfeláldozásra való hajlam (hiszen a munka része lesz a családi élet is), illetőleg jó képesség a hálózatépítésre. A diplomata sorsa az örökös kemény tanulás és a folyamatos felkészülés a váratlan fordulatokra. Szüksége van vezetői képességekre, ugyanakkor a jó diplomata mindig csapatjátékos – tette hozzá Lengyel Miklós.
Susanne Keppler-Schlesinger azt hangsúlyozta, a katasztrófák sosem munkaidőben történnek, így mindig készenlétben kell állni. A diplomata sosem veszítheti el hidegvérét, hiszen a honfitársai tőle várják, hogy megoldjon egy-egy nehéz helyzetet. Személyes példájából azt emelte ki, hogy diákként zongorázni, majd vezényelni tanult Bécsben. A pontosságra való törekvés, a ritmusérzék és némi drámai hajlam – ezek a diplomata életében is fontos dolgok. Ezt ismerte fel az első főnöke, aki azt mondta, e zenei képességeire is szüksége van a testületnek. Susanne Keppler-Schlesinger arról beszélt még, hogy ha valaki termőre szeretne fordítani a saját kertjében egy frissen elültetett almafát, akkor semmiképp ne válassza a diplomata munkáját. Ugyanakkor bárhol is él a világban, a diplomatának mindig tartani kell a kapcsolatot az anyaországgal. Nagyon fontos a lojalitás a hazához, annak törvényeihez, szabályaihoz.
Szerencsés fordulatok
Egy másik élettörténet mesélt el Lengyel Miklós, aki 10 évig élt és dolgozott Dél-Koreában magyar nagykövetként. Ő egy kelet-magyarországi kisvárosban született, s már diákként nagyon szeretett tanulni, főként a történelmet, az irodalmat és a nyelveket. Koreába a szerencse vezérelte: egyszer fiatal ügyintézőként azt kérték, válasszon magának egy új, megtanulandó nyelvet. Az asztalon a perzsa, a pastu, a vietnámi, a khmer és a koreai nyelvek szerepeltek a többi között. Bár ő eredetileg a vietnámit húzta, az ott lévő vietnámi külügyes úgy vélte, túl magas testalkatú az országhoz, ezért cserélnie kellett a mellette lévő kollégával. Így tanult meg végül koreaiul. Egy hosszú koreai kiküldtetés persze nem a legegyszerűbb feladat, de igen tanulságos: Lengyel Miklós végül annyi tapasztalatot gyűjtött, hogy egy könyvben is megjelentette a Koreában összegyűjtött emlékeit.
