1990 óta február 22. a bűncselekmények áldozatainak európai napja. Ennek apropóján tartott közös online konferenciát az NKE Rendészettudományi Karának Kriminológiai Tanszéke és az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) A kiszolgáltatott áldozatok helyzetének felmérése, és a támogatások lehetséges eszközei címmel, melynek levezető elnöke dr. Barabás A. Tünde tanszékvezető volt.
A konferencia első előadása, melyet dr. Bolyky Orsolya, az OKRI tudományos főmunkatársa tartott, az idősek sérelmére elkövetett bűncselekmények kriminológiai jellemzőit vette sorra. Ebben rámutatott, hogy bár 2013 óta a Btk. minősítő körülményként tartalmazza, ha egy bűncselekményt olyan személy sérelmére követnek el, aki idős koránál fogva csak korlátozottan képes annak elhárítására, az „idős kor” valójában egy nehezen meghatározható fogalom. Mint elmondta, a magyar büntetőbírói gyakorlatban a sértett életkora mellett a fizikai és mentális állapota is mindig a vizsgált szempontok közé tartozik annak megállapításakor, hogy fennáll-e a minősítő körülmény.
Védekezésre képtelenek
A szakember egy 183 ügyre, azon belül is 266 idős korú sértettre kiterjedő aktavizsgálat eredményeit ismertetve elmondta, hogy az ilyen bűncselekmények áldozatai a koruk és az egészségi állapotuk miatt fokozottan sérülékeny réteghez tartoznak. Kiemelte többek között, hogy az összes bűncselekményekkel ellentétben, ahol az áldozatok mintegy 60%-a férfi, az idősek sérelmére elkövetett bűncselekmények 66,5%-a nő. Megítélése szerint ennek az elhárításra való korlátozottabb képesség mellett demográfiai okai is vannak, mivel az idősebb korcsoportokban a nők aránya nagyobb.
A sértettek korát ismertetve kitért arra, hogy a 60 évnél idősebb áldozatok átlagéletkora kifejezetten magas, 78 év volt. A sértettek 67,6%-a a fizikai állapotot is érintő, kívülről is látható – főleg mozgásszervi – betegségben szenvedett, míg 21,5%-nak mentális betegsége volt. Csupán 12%-uk tudott aktívan védekezni az elkövetővel szemben, míg az 50%-uk egyáltalán nem volt képes erre.
Bár a sértettek 58%-a a bűncselekmény idején egyedül élt, a 266 áldozatnak mindössze 13%-a folytatott teljesen elszigetelt életvitelt a bűncselekmény idején, így tehát a fizikai állapottal ellentétben a magányosság nem tartozik az áldozattá válás közvetlen elsődleges okai közé.
A vizsgált esetek legnagyobb hányada vagyon elleni erőszakos bűncselekmény (36,8%), más erőszakos bűncselekmény (23,3%) vagy egyéb vagyon elleni bűncselekmény (18,4%) volt. Emellett jelentős arányban voltak jelen az úgynevezett „unokázós” csalások is (17,7%). Bár a sértettek 37%-a a bűncselekmény során nem szenvedett el fizikai sérülést, a pszichés sérülés mindenképpen jelentős volt. A bűnesetek 3,4%-a azonban az áldozat halálát okozta.
Mivel a bíróság számára nem elsősorban a sértett életkora, hanem az állapotát jelent döntő tényezőt, ezért Bolyky Orsolya szerint kikerülhetne a törvényből a minősítő körülmények közül az idős kor. Úgy vélte, hogy amennyiben csak az állapot – a védekezésre való képtelenség – maradna, a minősítő körülmény akkor is megállapítható lenne.
Szülőgyilkos betegek
Dr. Solt Ágnes, az OKRI tudományos főmunkatársa a szülő sérelmére elkövetett emberölések szociológiai hátterét vizsgálta. A vizsgálat kiindulópontjául az a feltételezés szolgált, hogy az ilyen esetek elkövetői esetleg maguk is rendszeres bántalmazásnak voltak kitéve gyermekkorukban a később áldozattá váló szülő részéről, amit azonban a 3,5 évre (2015–2018) kiterjedő vizsgálat csak részben igazolt.
Mint arra a szakember az előadása elején rámutatott, az adatrögzítések folyamatában a statisztikákat jelentősen torzító hiba van, ugyanis az áldozat és a sértett rokoni viszonya sokszor fordítva van feltüntetve. Ez azt eredményezte, hogy az eredetileg vizsgálni tervezett 52 akta közül mindössze 29(!) eset volt valóban a szülő sérelmére elkövetett emberölés.
Az esetek 12 megyét fedtek le az adott időszakban. Ezen belül Borsod-Abaúj Zemplénben és Pest megyében a többi megyéhez képest kiugróan magas számú, 6-6 ilyen ítélet született, és ezek a megyék lakosságarányosan is felülreprezentáltak a szülőgyilkosságokban. Eközben Budapesten egyetlen ilyen eset sem volt, miközben a lakosság 18%-a él a fővárosban. Az adatok azt mutatták, hogy míg a lakosságnak csupán kevesebb mint a harmada (30%), az elkövetőknek viszont több mint a fele (52%) községben vagy tanyán él. Alulreprezentáltak viszont közöttük a tizenévesek és a fiatal felnőttek: a 23 éves kor alattiak az elkövetők 14%-át teszik ki, a 24–33 év közöttiek aránya pedig a 31%. Bár a közvélekedés hajlamos a szülőgyilkosságra aluliskolázottak által elkövetett bűncselekménytípusként tekinteni, a számok azt mutatják, hogy az elkövetők iskolázottsága meghaladja a büntető-végrehajtási intézetekben fogva tartottak átlagát: 70% középiskolai, míg 15% ennél is magasabb végzettséggel rendelkezett.
Solt Ágnes szerint éppen úgy, ahogy a szülőbántalmazást a szakirodalom a nőbántalmazás részének tartja, ugyanez állapítható meg a szülőgyilkosságokról is. Bár nem mindenben követ a szülőbántalmazással azonos mintát, azonban itt is az esetek 76%-ában az anya, további 7%-ában az anya és az apa válik áldozattá.
Az elkövetőket illetően a vizsgálat fontos megállapítása volt, hogy a 29 esetből 17-ben az elkövető nem szenvedett el rendszeres gyermekkori bántalmazást, illetve a fennmaradó 12 esetben is a gyermekkori bántalmazás a legtöbbször nem járt fizikai erőszakkal, hanem jellemzően lelki természetű volt. A vizsgálat egyetlen olyan tényezőt talált, amely szinte minden esetet (a 29-ből 25-öt) jellemzett: az elkövető valamilyen pszichiátriai kórképpel vagy személyiségzavarral rendelkezett. A kutató megítélése szerint ez egyértelműen a pszichiátriai betegek nem megfelelő ellátására, a szociális ellátórendszer hiányos működésére utal.
Gyorsabban nő
A konferencia harmadik előadásában az intézet tudományos munkatársa, Ritter Ildikó számolt be az időskori kriminalitás jellemzőinek kutatásáról nemzetközi és hazai adatok bemutatásával. Hangsúlyozta, hogy bár az időskori bűnelkövetők száma és aránya a világ számos országában növekszik, ez nem magyarázható csupán az idősek társadalmon belüli arányának a növekedésével. Ugyanakkor a jelenség oka országonként is eltérő lehet: míg például Japánban az okok között előkelő helyen áll a magányosság, Dél-Koreában sokkal jellemzőbb motiváció az időskori elszegényedés.
A magyar helyzetet tekintve kiemelte, hogy miközben az időskorúak aránya 2010 óta 8%-os növekedést mutat, a bűnelkövetők között az arányuk a duplájára nőtt. A bűncselekmények típusait bemutatva elmondta, hogy a hosszabb trendeket nézve ezek jelentős része ittas vezetés és közúti baleset okozása, ezt követi az okirattal való visszaélés, a lopás, a testi sértés és a garázdaság. Az elkövetés okaiként első helyen az öregedéssel járó testi, lelki és szociális változásokat említette, valamint a körükben tapasztalható elszegényedést. Ennek szemléltetésére felidézte, hogy míg 2010-ben a nyugdíjasok 7%-a tartozott a legszegényebb kvintilisbe, addig 2019-re ez az arány 19%-ra emelkedett. Véleménye szerint ezzel függhet össze az is, hogy a hazai idősek által elkövetett lopások 58%-a alapvető cikkekre irányuló bolti lopás.
Előadása konklúziójában Ritter Ildikó a prevencióra helyezte a hangsúlyt, mivel meglátása szerint egy megfelelően működő idősgondozási rendszer esetén az időskorú bűnelkövetők száma nem emelkedne gyorsabban, mint az idősek társadalmon belüli aránya.
