A november 22-én, immár 4. alkalommal megrendezett éves politikaelméleti és eszmetörténeti konferencia kiemelt helyen foglalkozott az identitás politikai problémáival.
Mráz Attila adjunktus, az ELTE Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszékének oktatója rámutatott arra, hogy miközben a kvóták általánosságban igazolhatók a csoport-hovatartozásuk miatt esélyhátrányt szenvedő egyének esélyeinek az előmozdítására, problémát vet fel ugyanez az igazolás abban az esetben, ha a kérdéses csoport-hovatartozás egyúttal politikaiidentitás-képző is.
A politikai hatás-semlegesség szemszögéből vizsgálva a kérdést – vagyis, hogy a rendszer egyetlen versengő politikai szereplő esélyeit se növelje a többiekénél nagyobbra – Mráz Attila kiemelte, hogy a gyakorlatban a legtöbb választási rendszer kedvez valamely pártnak vagy jelöltnek, és bár a választási kvóták sem mindig teljesítik ezt a semlegességi követelményt, a fentiek fényében ez még önmagában nem elégséges egalitárius ellenérv azokkal szemben. Az előadó emellett gondolatébresztő felvetéseket osztott meg a politikaiigazolás-semlegességről, valamint az általa javasolt „mérsékelt semlegességi modellről”, amelyben a választási rendszer és eljárás tervezése nem járhat azzal a hatással, hogy az egyes jelöltek esélyeit az erkölcsileg kifogásolhatatlan választópolgári attitűdök ellenében növeli.
Körösényi András, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatóprofesszora az identitáspolitikáról szólva kihangsúlyozta, hogy miközben létezik a társadalmi identitásból kialakuló politikai identitás folyamata, ennek a fordítottja is igaz: politikailag konstruált identitásból is kialakulhat társadalmi identitás. Előadásában arra keresett és javasolt válaszokat, hogy milyen implikációkkal járnak az identitáspolitikai sajátosságok a liberális és a plebiszciter vezérdemokrácia elméletének terén. Ezen belül hangsúlyosan foglalkozott a politikai elszámoltathatóság témájával, rámutatva, hogy az identitáspolitika tábormentalitása több irányból is (pszichológiai és kommunikációs hatásában, illetve egy episztemológiai fordulat nyomán) aláássa a racionális mérlegelést, kihúzza a talajt a racionális összemérhetőség alól, miközben azonban az hatalmon lévő uralma igényli a nép elfogadását, passzív jóváhagyását.
Az NKE részéről Pap Milán arra keresett választ, hogy veszélyezteti-e az identitáspolitika a demokratikus politikai-társadalmi rendet, illetve ellentétes-e az „identitás” a „politikával”. Az MTKI tudományos munkatársa az identitáspolitika két alapjaként az autenticitásra való törekvést és a tapasztalaton – főként saját tapasztalaton – alapuló elkülönülést jelölte meg. Ezek alapján kiemelte, hogy az identitáspolitika csakis partikularitásként jelenhet meg a politikai térben, nem törekedve arra, hogy beilleszkedjen a közös, egyetemes emberi tapasztalatok körébe.
Tóth Szilárd, a TK Politikatudományi Intézetének segédmunkatársa a Republikánusok a hazafiság és világpolgárság között című előadásában a republikanizmus egyes dilemmáiról beszélt, többek között arról a vitáról, hogy vajon mennyire kell szövetséget kötnie a republikanizmusnak a nemzetállami rendszerrel. Rámutatott, hogy miközben egyes álláspontok szerint a republikanizmusnak mindaddig a nemzeti lojalitásokra érdemes építenie, amíg ezek erősek, más vélemények szerint ezzel a republikanizmus éppen ezek meghaladását akadályozza.
Az előadásokat közös eszmecsere követte a hallgatóság részvételével.
