Mi az állam szerepe az oktatásban és a vállalatok életében? E kérdésekre is keresték a választ azon az augusztus 26-án tartott szakmai konferencián, amelynek apropóját a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent Az ösztönző állam válságkezelése I. című tanulmánykötet adta.
Az ösztönző állam – A magyar gazdaság újraindítása 2021 című rendezvény első panelbeszélgetésének témája az ösztönző állam oktatásban betöltött szerepe volt. A Kereskedelmi és Iparkamara, a Budapesti Értéktőzsde és a Magyar Közgazdasági Társaság együttműködésében megvalósuló konferencia Digitális tudásmegosztással a fenntartható oktatásért című szekciójának felvezetésében Kis Norbert, az NKE rektorhelyettese, a konferencia társelnöke két jövőkép körvonalazódásáról beszélt. Az első szerint paradigmaváltás zajlik az oktatásban (is), a járvány voltaképpen figyelmeztetésként is felfogható, és felgyorsította az egyébként is elkerülhetetlen és szükséges változtatásokat. A másik, ezzel ellentétes álláspont szerint nincs változtatási kényszer, érdemes a régi megoldásokat visszahozni, némiképp visszarendeződni.
Új válaszok kellenek
A felvetésre Maruzsa Zoltán, az EMMI államtitkára elmondta: az kiderült, hogy fenn kell tartani azt a képességet, hogy iskolán kívül oktatatást lehet szervezni, hiszen bármikor adódhatnak olyan helyzetek, amikor erre szükség lehet, ha nem is feltétlenül országos szinten. Egy regionális katasztrófahelyzet, egy időben megcsúszott, a tanévkezdésre el nem készült iskolai beruházás, vagy egy-egy tartósan beteg diák online támogatása is ilyen szituációk lehetnek. Az elmúlt időszak ugyanakkor a korlátokat is megmutatta. Ki kell tehát mazsolázni a megszerzett tapasztalatokból azokat az elemeket, amelyeket érdemes lehet rendszerszinten bevezetni.
Bódis József, az ITM államtitkára úgy vélte: jóllehet a pandémia nagyot lendített a digitális oktatás hazai helyzetén, még van hová fejlődni a nyugati intézmények gyakorlatának fényében. A következő ciklusban megnyíló uniós pályázati lehetőségek kapcsán elhangzott: azok megmozgatták a tudományos közeg különböző területeit. Több, mint száz projekt javaslat érkezett be, amelyekből 25-nek elindult a megvalósítása. Ezek között matematikai járványelemzéstől a gyógyszerfejlesztés át, a fertőtlenítőszerekre vonatkozó is akadt. Ezek közös eleme, hogy hozzájárulnak e területeken az ország önellátóságának alapjainak megteremtéséhez.
„Az a világ, amit elhagytunk, már nem jön vissza. A korábbi válaszok már nem működnek. Ha nem veszünk erről tudomást, az új helyzet majd kikényszeríti: a fa törik, a nád hajlik” – fogalmazott Ferencz Orsolya, a KKM űrkutatásért felelős miniszteri biztosa. Hozzátette: egy társadalom szuverenitása és jövőjének biztosítása azon múlik, hogyan ismeri fel a trendeket, beavatkozik-e időben. Az oktatás jó példa erre, de nem volt könnyű a hirtelen jött kényszerhelyzetnek megfelelni. Ami az állam szerepét illeti, a miniszteri biztos a hibrid modellt tartja jónak, azt a megoldást, amelyben az állam felelősséget vállal: stratégiai, nemzetgazdasági kérdésekben nem lehet a szektorból teljesen kivonulva dönteni. A klímaváltozás okán emellett „kényszerítő hatások” sorával nézünk szembe, s az egyetlen esélyünk, ha előre készülünk rá – e felkészülésnek pedig az űrtudomány adja a hátterét.
Ösztönző programok
A következő témakör a konkrét szakpolitikai ösztönző programokról szólt, azokról, amelyek „nyerhetővé” teszik ezt a mostani válságot. Maruzsa Zoltán a Kréta Digitális Kollaborációs Teret emelte ki, amely hamar elérhetővé vált, emellett a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően immár élő pedagógusos órák is elérhetőek alsósoknak, ezeket a tartalmakat a külföldi hétvégi iskolák is használhatják.
A járványhelyzet elmúltával majd jó érzékkel kell belőni az arányokat a jelenléti és a távolléti oktatás tekintetében. Ez nagy szakértelmet és tapasztalatot igényel. Ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy erőszakos egységesítést hajtsunk végre – szögezte le Bódis József. Mint mondta, az egyetemi ökoszisztémára építenek, ennek megjelenési formája a tavaly indult Nemzeti Laboratóriumok Program is. Az innovációra fordított kiadások tekintetében előre tudtunk lépni, de ha 2030-ra Magyarország az öt legélhetőbb állam közé akar kerülni Európában, akkor folytatni kell a munkát.
Ferencz Orsolya szerint az űrszektor a jelenlegi helyzet nyertese. Az űrstratégia céljáról szólva elmondta: ami a humán erőforrás újratermelését illeti, szerencsés helyzet, hogy a diákokat érdekli az űrkutatás, de ezt az érdeklődést fenn is kell tartani. Ennek érdekében megkezdődött annak a feltérképezése, mely tantárgyakban, miképpen lehet a kapcsolódó ismereteket becsatornázni. 17 felsőoktatási intézmény pedig ugyancsak partner abban, hogy – természet- és társadalomtudományi, jogi stb. – szempontból az űrszektort erősítse, és a hallgatók közelebb tudjanak hozzá kerülni. Az unió gazdaságának is nagy szelete függ e területtől – jegyezte meg a miniszteri biztos –, A 2027-ig tartó időszakban 14 milliárd euró került ennek kapcsán az uniós költségvetésbe. Fontos lenne, hogy ebből az összegből a hazai cégek is sikerrel pályázzanak, és az is, hogy az eredmények látványosak, érdemiek, a nagyközönségnek bemutathatóak legyenek.
Jövőbe tekintés, előre gondolkodás
A rendezvény második panelbeszélgetése az Ösztönző-fejlesztő állammodell a fenntartható vállalati fejlődésért címet kapta. Végh Richárd, a BÉT vezérigazgatója, a beszélgetés moderátora a felvezető körben a sokat emlegetett gazdasági visszapattanásról kérdezte a meghívott vendégeket.
Krisán László, a KAVOSZ vezérigazgatója válaszában jelezte: makroszinten a számok felfelé indultak ugyan, de az egészen apró vállalkozások helyzete és helyzetkezelése egymástól nagyon eltérő. A mentális, társadalmi és gazdasági válság nyomán egyszerre esett a kínálat és a kereslet, ráadásul három kontinensen egyszerre. Egyelőre tehát nem érzik még feltétlenül a visszapattanást, sok helyütt a munkaerő elvándorlása is nagyon komoly gond, nem beszélve a negyedik hullámmal kapcsolatos bizonytalanságról.
Joerg Bauer, a Tungsram elnök-vezérigazgatója arról beszélt, hogy tavaly tavasszal két héten belül 85 százalékkal csökkentek megbízásaik az autóiparban. Munkaidő csökkentéssel, a cafeteria megvágásával és állami támogatással sikerült kilábalni. „110 országba exportálunk és minden ország más és más, 110 stratégiára volt szükség” – fogalmazott. A nyersanyagárak is többszörösükre emelkedtek. „Összességében vegyes csomag ez nekünk, várhatóan 2022 végéig tart még a krízis, amit kezelni kell” – mondta.
Változás menedzsmenttel és középvállalatokkal foglalkozik Vitkovics Péter, a DM-KER és az emeléstechnikai és gépsor telepítési feladatokat nyújtó Megkrán felügyelő bizottsági elnöke, aki könyvben megjelent esettanulmányok formájában foglalkozott a válságkezeléssel. „Forgatókönyveket akartunk bemutatni, amelyet bármelyik cég meg tud valósítani, csak előre gondolkodás kell hozzá, és jövőbe tekintés. A válság kreativitásra, innovációra ösztönöz, jobban, mint a konjunktúra” – vélekedett. Számos cég azért halogatta például a generációváltást, vagy a tőzsdére menést, mert nem volt motivációja: rendben alakult a kereslet, könnyen ment az értékesítés. A válság mutatta meg, melyek az igazán életképes és jövő orientált cégek. E vállalkozások tudtak élni az állami ösztönzőkkel, de azért, mert volt stratégiájuk. A Megakran-t megviselte a krízis, visszaesett a cég, ám friss hír, hogy a KÉSZ Holding szeretne tulajdonrészt szerezni benne – tette hozzá.
A tőzsdék a tavaly márciusi nagy esést követően hamar visszakorrigáltak, de mi volt a helyzet a hitelpiacon? – érdeklődött Végh Richárd Hegedűs Évánál. A gazdaságban történt visszaesés a bankszektort nem érintette, az 2020-ban is nőni tudott. Magasak a tőkemegtérülési mutatók, átmeneti stresszes időszak esetén sem kerülne veszélybe a bankszektor – válaszolta a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója. Ez a jó teljesítmény annak is köszönhető, hogy a monetáris intézkedések gyorsan születtek, a bankszektor a hitelkihelyezéssel addicionális profitot tudott szerezni. „A moratóriumnak bankárként nem örült senki, de a gazdaság szereplőinek segített” – tette hozzá. A múlt évben a vállalati és a lakossági hitelállomány is nőtt.
Ami a Gránit Bankot illeti, annak menedzsmentje elsőként hitt a digitalizációban, a kapcsolódó stratégiát még Demján Sándor fogadta el, és ennek köszönhetően a pénzintézet működésének negyedik évétől kezdve profitot termelt. Tavaly a mérlegfőösszeg 40 százalékkal nőtt. A digitalizáció egyébként nagy előny: kevesebb, mint feleakkora költséggel működik a bank, mint a szektor átlagosan. A jövőt illetően Hegedűs Éva úgy látja: ahol nagy a fertőzöttség, ott komoly gazdasági hatások lesznek. Emellett az áremelkedési trendek, a chiphiány mind-mind kihívást jelentenek majd. A hazai bankszektor ezekre a kihívásokra felkészült – jegyezte meg.
Digitális jövőkép és fenntarthatóság
A versenyképesség kapcsán Joerg Bauer a termelésbiztonságot hangsúlyozta, és azt, hogy 770 beszállítójuk mellett előnyt jelent, hogy a vállalat európai központja Magyarországon van.
Vitkovics Péter arról beszélt, hogy a múltban a kkv-kban a beruházást tartották a versenyképesség zálogának. Pályázati pénzből fejlesztettek, de annak eredményét sokszor nem tudták érdemben használni. Holott a versenyképesség egyetlen útja az innováció, a kreativitás: erősebbnek, hatékonyabbnak kell lenni a riválisoknál. „Ez itthon sokáig találmányokat jelentett, ám nem értettünk ezek piaci hasznosításához. A kutatás öncélúan működöt” – fogalmazott, hozzátéve: ma már egyre több a gyakorlati hasznosulású kutatás.
Krisán László szerint a versenyképességnek része a pénzügyi tudatosság és a digitalizáció is. A kérdés az, rászoktatható-e a vállalati kör arra, hogy így gondolkodjon. Az észtek és a lettek teljesen magukévá tették a digitális jövőképet, ott a teljes állam automatán működik. Négy percen belül céget lehet alapítani; ott „okos” az állam, a tanítás, a vállalkozás.
Annak kapcsán, hogy 1800 milliárdos uniós keret hívható majd le fenntarthatóság elvek mentén, Krisán László arról beszélt, hogy maga a fogalom is zavaros, nem tiszta a vállalkozói kör számára sem. Tapasztalata szerint a fiatal vállalkozók körében ez a szemléletmód gyakori, az idősebbeknél azonban nem. Definiálni kellene a fogalmat, és annak teljesülését erőszakosabban elvárni, például finanszírozás feltételéül szabni. „Elindultunk a zöldkártyás gondolkodás felé, de ezt meg kell tanítani. Ha csak a költség ágát látják, akkor csupán teherként tekintenek rá. Három dolog fontos: trendivé kell tenni, aztán meg kell, hogy érje a vállalatoknak fenntarthatónak lenni, ugyanakkor muszáj is legyen erre áldozni. Mindhárom irány lényeges” – szögezte le.
Vitkovics Péter úgy látja: az idősek nem érzik, a fiatalok pedig nincsenek döntéshozói pozícióban, ha fenntarthatóságról van szó. Mindazonáltal ma már azért vannak olyan területek, ahol megéri e szemléletmód – gondoljunk csak a visszanyert energiára.
Nyitókép: Az Ösztönző-fejlesztő állammodell a fenntartható vállalati fejlődésért című panelbeszélgetés résztvevői (Fotó: Szilágyi Dénes, NKE)
