Kiemelt figyelmet keltett az a hír 2023. június 9-ét követően, hogy az Orosz Ortodox Egyház közvetítésével legalább tizenegy kárpátaljai származású ukrán hadifoglyot adtak át Magyarországnak. A sajtó szerint a magyar fél kérésére, az egyházak közötti együttműködés keretében, Kirill moszkvai és összoroszországi pátriárka áldásával történt az akció. Az ügy rávilágított az állam és az egyház együttműködésének egy sajátos kiszélesedésére, valamint a nemzetközi humanitárius jognak a hadifoglyok egy semleges államnak átadására vonatkozó szabályaira.
Június első napjaiban az Orosz Ortodox Egyház közvetítésével legalább tizenegy kárpátaljai származású ukrán hadifoglyot adtak át Magyarországnak. A sajtóban a magyar fél kérésére, az egyházak közötti együttműködés keretében, az Őszentsége Kirill moszkvai és összoroszországi pátriárka áldásával történt az eljárás[1]. Az Orosz Ortodox Egyház hivatalos, orosz nyelvű közleményében megemlítették, hogy a hadifoglyok átadását Őszentsége Kirill, moszkvai és összoroszországi pátriárka áldásával hajtották végre, az egyház közvetítésével. A kárpátaljai származású ukrán hadifoglyokat egy csoportban szállították Magyarországra. Az akcióban szerepet játszott az akkori Moszkvai Patriarchátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának elnöke, Antal Volokolamszki metropolita, illetve a Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának tanácsadója, Nyikolaj Balasov főpap[2]. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese a kárpátaljai származású hadifoglyok Magyarországra szállítását koordinálta és párhuzamot vont a pápa békemissziójával[3], miközben hangsúlyozta, hogy ezek a hadifoglyok szabadságukat ennek az együttműködésnek köszönhetik[4].
Hasonló lépéseket már tett korábban egyház. A második világháború kitörésekor XII. Pius pápa személyesen felügyelte a Vatikáni Tájékoztatási Iroda megalapítását és megszervezését, amelyet 1939 szeptemberében hoztak létre. Ő volt az egyetlen vezető a világon, aki ezen a pápai kommunikációs szolgálaton keresztül gondoskodott a hadifoglyokról[5].
A világháborút követően a hadifoglyok átadására és átvételére vonatkozó alapvető szabályokat az 1949-ben aláírt III. Genfi Egyezmény 12. cikkének első két bekezdése tartalmazza, miszerint „[a] hadifoglyok az ellenséges Hatalmaknak, nem pedig az őket foglyul ejtő egyéneknek vagy csapattesteknek a hatalmában vannak. Az őket fogva tartó Hatalom – az esetleg fennálló egyéni felelősségtől függetlenül – felelős a velük szemben alkalmazott bánásmódért. A hadifoglyokat a fogva tartó Hatalom csak az Egyezményben részes Hatalomnak adhatja át, és csak akkor, ha a fogva tartó Hatalom meggyőződött arról, hogy a szóban levő Hatalom hajlandó és képes az Egyezményt alkalmazni. Ha a hadifoglyokat ily módon valamely más Hatalomnak adták át, az Egyezmény alkalmazásáért a hadifoglyok fogva tartásának ideje alatt az átvevő Hatalom felelős.” A cikk lehetővé teszi tehát, hogy hadifoglyokat őrzésre átszállítsanak harmadik ország területére. Ez az eljárás csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha mindhárom érintett állam aláírta az 1949-es III. Genfi Egyezményt. Esetünkben hazánk még 1954. augusztus 3-án, az akkori Szovjetunió[6] pedig 1954. május 10-én ratifikálta az egyezményt.[7] Az aláíráskor Ukrajna még a Szovjetunió egyik tagköztársasága volt, de az unió 1991. decemberi szétesése óta annak egyik jogutódjának tekint magát. Mint tagköztársaság hazánkkal egy napon ratifikálta az egyezményt, és vállalja az elődállam által felvállalt humanitárius jogi kötelezettségeket is. A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának 2020-as kommentárja a III. Genfi Egyezmény 12. cikkében megerősíti, hogy az új fogva tartó hatalom lehet egy semleges állam is[8]. Magyarország a III. Genfi Egyezmény részeseként szerepel, és semleges állam: nem vesz részt a fegyveres összeütközésben Oroszország vagy Ukrajna mellett.
A hadifogoly ugyan katona, de fogvatartottként a fogva tartó állam főhatalma alá kerül. Ebben az esetben azonban nem feltétlen szükséges az eredeti állam (Ukrajna) hozzájárulása, mivel az említett III. Genfi Egyezmény 111. cikke erre lehetőséget ad, amely szerint „[a] fogva tartó Hatalomnak, annak a Hatalomnak, amelyhez a hadifoglyok tartoznak, valamint valamely, e két Hatalom által elfogadott semleges Hatalomnak oly megállapodások kötésére kell törekedniük, amelyek lehetővé teszik a hadifoglyoknak az említett semleges Hatalom területén az ellenségeskedések megszűnéséig való felügyelet alatt tartását (internálását).” A jelen esetben Magyarország alkalmazza a III. Genfi Egyezmény 111. cikk szerinti mozgásterét, amikor segítséget nyújt a hadifoglyok ügyében[9]. Ezért Ukrajna hozzájárulása tehát nem okvetlenül szükséges a jogszerűség szempontjából[10].
Fontos kiemelni, hogy a fogva tartó hatalom felelősséggel tartozik a hadifoglyok kezeléséért egészen a végleges elengedésükig és hazaszállításukig, ahogy az III. Genfi Egyezmény 5. cikkében szerepel: „[a] jelen Egyezmény alkalmazást nyer a 4. Cikkben említett személyekre [ti. hadifogoly jogállású személyekre] az ellenség hatalmába jutásuk időpontjától kezdve egészen végleges szabadon bocsátásukig és hazaszállításukig.” A III. Genfi Egyezmény 12. cikk (2) bekezdése értelmében a hadifoglyok átadásakor az állam, amely átveszi a hadifoglyokat, vállalja a III. Genfi Egyezmény végrehajtásának felelősségét és hadifoglyokkal való megfelelő bánásmód (emberi méltóság, orvosi ellátás, szabad vallásgyakorlás stb.) kötelezettségét a fogva tartás időszaka alatt. Felelőssége, a feladat más szervezetre bízása vagy bevonása nem is lenne lehetséges ezen jogalap hiányában.
A beteg vagy sérült hadifoglyok más elbírálás alá tartoznak. A betegség vagy sérülés ténylegesen megszüntetné a fogva tartásukat, ahogyan azt a III. Genfi Egyezmény 109–117. cikkei előírják, de az átszállításukra szintén III. Genfi Egyezmény 12. cikkében foglalt rendelkezések vonatkoznak[8]. A III. Genfi Egyezmény 112. cikk (2) bekezdése értelmében ugyanis „[a]zokat a hadifoglyokat azonban, akik a fogva tartó Hatalom orvosi hatóságainak véleménye szerint nyilvánvalóan súlyos sebesültek vagy nagybetegek, az orvosi vegyesbizottság vizsgálata nélkül haza lehet szállítani”.
Bibliográfia
[1] „Kárpátaljai származású ukrán hadifoglyokat adhatott át Moszkva Magyarországnak”, Mandiner, 2023. június 8. (elérés: 2023. július 25.).
[2] „При участии Русской Православной Церкви состоялась передача украинских военнопленных / Новости / Патриархия.ru”. (elérés: 2023. július 25.).
[3] D. Jánosi, „Elkezdődött a Vatikán békemissziója”, Magyar Nemzet, 2023. június 6. (elérés: 2023. július 25.).
[4] „Semjén Zsolt megszólalt a Moszkva által Magyarországnak átadott kárpátaljai hadifoglyok ügyében”, Mandiner, 2023. június 9. (elérés: 2023. július 25.).
[5] M. Marchione, „Library: Prisoners of War”, 2023. (elérés: 2023. július 27.).
[6] „Protocol Additional to the Geneva Conventions of 12 August 1949, and relating to the Protection of Victims of International Armed Conflicts (Protocol I), 8 June 1977.” (elérés: 2023. július 27.).
[7] „United Nations Treaty Collection”, 2023. (elérés: 2023. július 27.).
[8] „Convention (III) relative to the Treatment of Prisoners of War. Geneva, 12 August 1949.”, 2020. (elérés 2023. július 25.).
[9] A. Siklós, „Index – Külföld – A genfi konvenció alapján jogszerűen kerültek ukrán hadifoglyok Magyarországra”, 2023. június 9. (elérés: 2023. július 27.).
[10] Eisenkrammer N., „Jogszerűen kerültek az ukrán hadifoglyok Magyarországra?”, Napi.hu, 2023. június 9. (elérés: 2023. július 25.).
Nyitókép: a Genfi Egyezmény aláírása 1949-ben, forrás: British Red Cross / Wikipédia
