Magyarország hosszú évek óta részt vesz a NATO koszovói békefenntartó missziójában. Hazánk a KFOR erőinek több mint 10%-át biztosítja, ezáltal a magyar kontingens a harmadik legnagyobb az olaszok és az amerikaiak után, 2021 ősze óta pedig egy éven át magyar szakember a KFOR főparancsnoka is. Ennek apropóján tartott közös online angol nyelvű konferenciát a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI), valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézete (SVKI) 2022. február 3-án.
Megnyitó előadásában a HM védelempolitikáért felelős helyettes államtitkára, Németh Gergely stratégiai mérföldkőnek nevezte, hogy miután 2014-ben véget ért Afganisztánban az ISAF ( International Security Assistance Force – egy NATO vezetésű nemzetközi stabilizációs haderő – a Szerk.) működése, a felszabaduló magyar kapacitások a nyugat-balkáni részvételünket erősítették. Bár az európai hatalmak 2014–2019 között a földrész és a világ más részeire – például a Baltikumra, Lengyelországra, az afrikai Szahel-övezetre, Afganisztánra – fókuszálva kezdték átcsoportosítani az erőforrásaikat, Magyarország a máshol jelentkező kötelezettségeknek eleget téve is fenntartotta a balkáni részvételét. Ez világossá tette, hogy a térség továbbra is az elsődleges fontosságú hazánk számára, valamint, hogy a katonai szövetség megbízható tagja vagyunk.
A balkáni szerepvállalás nemzeti érdek
A helyettes államtitkár fontosnak tartotta kiemelni, miszerint korábban nem volt példa arra, hogy egy hazánkhoz hasonló méretű ország delegálhassa a KFOR misszió főparancsnokát, ám a magyar szerepvállalás jelentősége és a jelölést megelőző diplomáciai erőfeszítések együttesen azt eredményezték, hogy 2020-ban a NATO rábólintott a javaslatra. Ennek köszönhetően 2021. október 15-től kezdődően egy éven át Kajári Ferenc vezérőrnagy irányítja a szövetségesek koszovói részvételét. (Interjúnkat a vezérőrnaggyal ITT olvashatja).
Németh Gergely úgy ítélte meg, hogy több tényező kellett ehhez a magyar sikerhez. Egyfelől a térség hosszútávú és egyértelmű nemzetbiztonsági prioritásként való magyar kezelése; a katonáktól érkezett javaslat politikai vezetés részéről történő felkarolása; a törekvés szövetségesek általi támogatása; valamint a bizonyíthatóan elkötelezett katonai szerepvállalás. A szakpolitikus ez utóbbihoz sorolta a magyar részvétel mellett többek között a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési programot is.
Úgy fogalmazott, hogy ez a történet egy merész elképzelésről, a megingathatatlan kitartásról és a jó folyamatokról szól, melyek eredményeképpen valósággá vált az, ami akár csak öt évvel korábban is elképzelhetetlennek tűnhetett volna. A hosszútávú haszonról szólva Németh Gergely kiemelte a megerősödött együttműködést Olaszországgal és a NATO több más tagállamával.
Boldizsár Gábor ezredes, az NKE Összhaderőnemi Műveleti Tanszékének docense, aki korábban maga is szolgált Koszovóban az UNMIK (ENSZ-misszió – a Szerk.) összekötő tisztjeként, a térség Magyarországra gyakorolt hatását hangsúlyozta. Felidézte, hogy a rendszerváltás után a Varsói Szerződést frissen elhagyott Magyarország már az első években kénytelen volt szembenézni a déli határai mentén Jugoszlávia véres széthullásával. Akkor jelentős számú menekült is érkezett hazánkba. Ezután az 1999-es koszovói konfliktus döntötte be a magyar tőzsdét, ami szintén azt mutatja, hogy a balkáni térség stabilitása magyar nemzeti érdek is.
A koszovói magyar szerepvállalással kapcsolatban kiemelte: a részvétel és az együttműködés már nemcsak katonai, hanem rendőri is.
Kapcsolatépítés, csapatmunka
Kajári Ferenc vezérőrnagy, a KFOR 26. főparancsnoka rámutatott: a koszovói részvétel a NATO legrégebben zajló művelete, amely igen sikeres. Mint elmondta, ennek megfelelően a főparancsnokságra való felkészülést Magyarország nagyon komolyan vette.
A főparancsnok röviden szót ejtett a KFOR katonai kapacitásairól, ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy ez csupán az érem egyik oldalát jelenti. Elmondása szerint a KFOR vezetése nem elsősorban katonai feladatokkal jár – bár olykor azzal is –, hanem a különböző felekkel, döntéshozókkal, helyi és nemzetközi szervezetekkel való folyamatos kapcsolattartással, amit döntő fontosságúnak nevezett a küldetés sikere szempontjából. Ennek szemléltetésére megemlítette, hogy a főparancsnokság átvétele óta eltelt 111 nap alatt 134 ilyen megbeszélést folytatott élőben és különböző csatornákon keresztül. Fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy a KFOR nagymértékű elfogadottságot élvez minden koszovói fél részéről.
Megítélése szerint a folyamatosan fenntartott élő kapcsolat jelentősen segítette és segíti a szövetségeseket a béke és a biztonság megőrzésében Koszovóban a 2021 utolsó negyedévét jellemző feszültebb biztonsági helyzetben is, lehetővé téve a térség jövőjével kapcsolatos elképzelések kibontakozását.
Megemlítette emellett, hogy a KFOR működteti az ország 5. leghallgatottabb rádióját, és aktívan jelen van a közösségi médiában is.
A főparancsnok azt is kiemelte, hogy a KFOR irányítása nem egyszemélyes munka, és Magyarország számára jó lehetőséget, ám egyúttal megoldandó feladatot is jelentett, hogy olyan egyéb kulcsfontosságú, napi feladatokkal járó beosztásokba is szakértőket delegáljon, mint amilyen például a parancsnok politikai tanácsadója vagy a jogi tanácsadó részleg vezetője.
Végezetül úgy vélte, hogy a magyar részvétel és magyar főparancsnokság további országok számára is mintaként szolgálhat a saját nemzetközi szerepvállalásukat illetően.
Sikertörténet hasznos tapasztalatokkal
Németh Ferenc, a KKI kutatója megerősítette, hogy a koszovói lakosság és politikusok körében a KFOR etnikai hovatartozástól függetlenül széles körű elfogadásnak örvend, habár eltérő okok miatt. Miközben a lakosság több mint 90%-át kitevő albánok a NATO-ban a felszabadítót látják, a KFOR-t pedig a NATO-val – és egy lehetséges NATO-tagság reményével – azonosítják, a helyi szerbek úgy tekintenek rá, mint a biztonságuk egyetlen szavatolójára, akár az albán többségű területeken is. Ez az eltérő motivációkon alapuló támogatás a pristinai és a belgrádi politikusok hozzáállásában is megmutatkozik. A szakértő magyar szempontból óriási lehetőségnek nevezte ezt a támogatottságot, ami megkönnyíti a különböző oldalakkal való jó kapcsolat fenntartását, még ha a folyamat nem is mentes a kihívásoktól.
Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a magyar külpolitika számára továbbra is kiemelten fontos a térség békéje, Koszovót pedig a magyar diplomácia kifejezett sikertörténetének nevezte. A magyar részvételt az ott szolgáló katonák tapasztalatszerzése, valamint a Magyar Honvédség elismertségének növelése szempontjából is hasznosnak minősítette.
