Törökországnak – az időnként felröppenő hírek ellenére – nem érdeke a NATO-ból való kilépés, mert az ország rendkívül konfliktusos régióban helyezkedik el, érdekes ugyanakkor, hogy a szövetségen belüli legnagyobb partnerét, az Egyesült Államokat egyben a legnagyobb fenyegetésnek is érzi – erről beszélt az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) munkatársa a Ludovika Szabadegyetem legújabb előadásán. Pénzváltó Nikolett a regionális hatalom nemzetközi rendszerben betöltött helye és külpolitikai cselekvései mellett a török stratégiai kultúráról és az általuk vélt fenyegetések felfogásáról is szólt.
Törökország – relatív hatalmi mutatói tekintetében – regionális hatalom: a 36. legnagyobb területű, 85 milliós népességével a 18. legnépesebb ország a Földön, a fegyveres erők létszáma és védelmi költségvetése alapján pedig a 15-20. helyet foglalja el. A világ húsz legfejlettebb országát tömörítő G20-csoport tagja, fontossága különleges geopolitikai és geostratégiai helyzetében rejlik – fogalmazott előadásában Pénzváltó Nikolett. Az SVKI munkatársa részletezte: Törökország két földrészt, Európát és Ázsiát köti össze, a stratégiailag fontos Fekete-tenger és a Földközi-tenger között helyezkedik el, északról Grúzia és Örményország, keletről Irán és egy kis részen az Azerbajdzsánhoz tartozó Nahicseván, délről Irak és Szíria, míg nyugatról az Égei-tenger szigetei, Görögország és Bulgária határolja. A migráció szempontjából ütköző-, vagy szigetelőállam „rendkívül különleges szerepe” lehetőség és kihívás a török külpolitika számára. Törökország nagyjából háromnegyed részben importból fedezi energiaszükségleteit, a külföldi közvetlentőke-befektetések (Foreign Direct Investment – FDI) 61 százaléka az Európai Unióból származik, a közösségnek – 2021-es adatok szerint – tekintélyes részesedése volt a török kereskedelmi forgalomban. Így a Nyugat a gazdaságon keresztül nyomásgyakorló erővel bír.
NATO-tagság, haderő, hadiipar
Törökország 1952 óta tagja a NATO-nak, amelynek több fontos objektuma is van a területén, ráadásul a 891 ezer fős török hadsereg a második legnagyobb létszámú a védelmi szövetségen belül. Ennek oka a kötelező sorkatonai szolgálat megléte, amelynek idejét a modernizáció jegyében egyre csökkentik. Az időnként felröppenő hírek ellenére sem a török társadalom, sem az ottani vezetés nem érdekelt a NATO-ból való kilépésben, hiszen Törökország „rendkívül konfliktusos régióban” és stratégiailag fontos helyen fekszik, elég az Azerbajdzsán és Örményország között fekvő Hegyi-Karabahot, esetleg az Európát Ázsiától elválasztó tengerszorost, a Boszporuszt, vagy az Égei-tengert a Márvány-tengerrel összekötő tengerszorost, a Dardanellákat említeni. A NATO-tagságot a török társadalom többsége támogatja, igaz vannak feszültségek is. Pénzváltó Nikolett említette az egyik aktuálisat, a svéd NATO-csatlakozás Törökország általi blokkolását. Ankarának az a kifogása, hogy a svédeknél nagyszámú a kurd lakosság, Törökország pedig kérvényt küldött, amellyel a Kurdisztáni Munkáspárt és a Szíriai Népi Védelmi Egységek lázadóit akarták kiadatni, de az északi ország nem tett eleget a kérésnek.
A török hadiipar az elmúlt években több világszerte ismert terméket is kifejlesztett. Az orosz-ukrán háborús hírekben gyakran lehetett hallani a Bayraktar TB2 típusú drónokról, amelyeket például Szíriában, Líbiában, Hegyi-Karabahban is bevetettek már. Az önállóan repülni képes szerkezetekre jelenleg hároméves várakozási idő van, a török hadiipar tehát exportra is gyárt belőlük. Szintén ismerősen csenghet a Gidrán páncélozott harcjármű neve is, amelyek a Magyar Honvédség kötelékében is teljesítenek szolgálatot. Mindezek után talán nem meglepő adat, hogy a korábban az Egyesült Államoktól függő török hadiipar 65 százalékban önellátó, céljuk a 80 százalékos szint elérése. A török hadsereg számos misszióban is részt vesz. Cipruson 30-40 ezer, Szíriában kb. 10 ezer, Irakban is 5-10 ezer katonát állomásoztatnak, de jelen vannak többek között Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, Szomáliában, Szudánban, Líbiában és Qatarban is.
Stratégiai kultúra és fenyegetéspercepciók
Az egykoron jelentős területekkel rendelkező Oszmán Birodalom gyakorlatilag néhány évtized alatt elvesztette területeinek jelentős részét, amelynek következményei tetten érhetők ma is. Törökországnak a környező országok jelentős részével van ugyan kapcsolata, ám ez jelentősen terhelt. A szomszédok gyakorlatilag napjainkig tartanak a török birodalmi ambíciók feléledésétől. A török oldalon pedig ott van a Sèvres-szindróma. Az 1920. augusztus 10-én aláírt Sѐvres-i szerződés a trianonival ellentétben nem lépett hatályba, köszönhetően a Kemal Atatürk vezette függetlenségi háborúnak. A hatályba lépés elmaradása ellenére a törökökben mégis él az az elgondolás, hogy a Nyugat Törökország meggyengítésére és felosztására tör. Számos nyugati elképzelés, például a kurd kisebbség többletjogai melletti kiállás esetén is ezt látják. Mindezt fokozza, hogy az összesen 40 milliós kurd kisebbség (Törökországban 15-18 millió kurd él) összefüggő tömböt alkot, így Észak-Irak területén létrehozott önálló régiójuk táplája a fenti elméletet.
Törökország NATO-tagsága és EU-tagjelölti státusza ellenére egyedül érzi magát a világban. Egy felmérésben az ország barátainak első helyén Azerbajdzsánt hozták ki, amelyet a Törökország befolyása alatt levő bábállam, Észak-Ciprus követ. A Nyugattal is ambivalens a viszony, amelyet jól jelez Recep Tayyip Erdoğan török elnök 2019. júliusában tett kijelentése: „Politikai és gazdasági megállapodásaink ellenére, amelyeket a nyugati szövetséggel kötöttünk, tény, hogy a legnagyobb fenyegetést is felőlük érzékeljük. Politikai, gazdasági, kulturális, minden értelemben.”
Az SVKI kutatója szerint a 2015-ös migránsválság óta a nyugati világban terjedő iszlamofóbia mind Törökországra csapódik le. A Nyugat folyamatosan kritizálja demokráciájukat, például az emberi jogok tekintetében. Egyébként e mögött is az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA befolyását és a Nyugat általi megbuktatási szándékot látnak. A fenyegetettség a terrorizmus értelmezésében is rendkívül szerteágazó. Törökországban ugyanis rendkívül sok terrortámadás történt az elmúlt húsz évben, ugyanakkor a nyugati kritikák kereszttüzébe került, hogy 2015–2020 között 2 millió ember ellen indult vizsgálat, a terrorizmus támogatása okán pedig csak 2021-ben 30 ezren kerültek börtönbe. Mindez a terrorizmus kiterjesztett értelmezésének köszönhető, hiszen Törökországban akár egy közösségimédia-posztért is börtönbe lehet kerülni, ha a hatóságok azt terrorista propagandaként értékelik. Erre jönnek rá az olyan – a Nyugat által is számon tartott – terrorszervezetek, mint a PKK, azaz a Kurdisztáni Munkáspárt, illetve Fethullah Gülen török hitszónok és mozgalma, amelyet viszont csak a törökök tartanak terroristának. Az Egyesült Államokban élő Gülent eddig nem is adták ki a törökök kérésére.
Külpolitikai cselekvés és aktív katonai szerepvállalás
A török külpolitikára a központosított döntéshozatal a jellemző, Pénzváltó Nikolett megfogalmazása szerint a fékek és ellensúlyok eltűntek a területről. Az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) által vezetett kormány külpolitikája megkerülhetetlen, központi országnak látja Törökországot, amely ugyan nem fordul el a Nyugattól, de manapság nem is a legfontosabb a számára, inkább egy minden irányba nyitott, aktív külpolitikát folytat. A török diplomácia számára fontos a stratégiai rugalmasság, azaz kiemelt érdek az egyensúlyozás fenntartásának képessége. Ezért is folytat egyensúlypolitikát az orosz-ukrán háborút illetően.
Szintén fontos elemmé vált a török érdekek elsődlegessége. Az SVKI kutatója szerint alapvető hívószó a török külpolitikában a „Közel-külföld” jelentősége, azaz egy ütközőzóna igénye (Irak, Szíria, Földközi-tenger). A török külpolitikában megtalálható a puha és kemény hatalmi eszközök elegye, amely a konfliktusokban aktív közvetítő szerepvállalást, de akár közvetlen katonai beavatkozásokat is tartalmazhat. Szíriában például 2016–2020 között négy török katonai művelet zajlott, Irakban több tucat katonai bázist tartanak fenn, Líbiában parlamenti felhatalmazás birtokában vannak jelen török katonák. Hegyi-Karabahban 2020 ősze óta aktív a török szerepvállalás, egy fegyverszüneti ellenőrző központot tartanak fenn, de ott vannak a török hadihajók a Földközi-tengeren is, ahol jelentős földgázkészleteket találtak, a fúróhajók biztosításában pedig katonák vesznek részt.
Előadásában Pénzváltó Nikolett kiemelt néhány külpolitikai viszonyulást is. Elsőnek mindjárt Törökország uniós csatlakozásának kérdését, amelynek kapcsán a szakértők véleménye alapján Törökország nem lesz tagja annak az uniónak, amelyet ma ismerünk. Befagyott ugyanis a csatlakozási folyamat, ráadásul erős az egyoldalú gazdasági függésük a közösségtől. Az Egyesült Államok esetében furcsa a kettősség: a NATO-tagság miatt a legerősebb szövetségesük, mégis a legnagyobb fenyegetésre tőlük számítanak. Aktuálisan komoly feszültséget okozott, hogy Törökország orosz SZ–400 légvédelmi rakétarendszert szerzett be, amelyre válaszul az Egyesült Államok megtagadta, hogy a törökök korszerű, F–35-ös vadászgépeket vásároljanak tőlük, holott a gépek fejlesztésében ők is részt vettek.
Oroszországot történelmi vetélytársnak tartják, de stratégiai partnernek is a kereskedelem területén és geopolitikai okokból. Kína a török infrastruktúra fejlesztése szempontjából fontos partner, ám az ott élő 11 milliós muszlim, török népcsoport, az ujgurok Kína általi vegzálása feszültségforrás. A Közel-Kelet tekintetében a viszonyulási pontot az állandó instabilitás és az ad hoc szövetségekkel megtámogatott regionális versengés jelenti, míg a Balkán a „fizikai híd” szerepe miatt fontos, hiszen a törökök ezen az útvonalon keresztül juthatnak el Európába. Törökország afrikai jelenléte tartósan növekszik, a dinamikusan bővülő kapcsolatokat mutatja, hogy már 40 afrikai államban működik török nagykövetség és az ottani erőforrásokért folytatott küzdelemnek Törökország aktív szereplője.
A Ludovika Szabadegyetem előadása az alábbi videóban megtekinthető:
Videó: Halápi Katinka
A Ludovika Szabadegyetem február 28-án, 18 órakor kezdődő előadásán II. Rákóczi Ferenc újratemetésének politikai és diplomáciai hátteréről lesz szó. Az Oktatási Központ II. előadójában megrendezendő alkalom előadója Katona Csaba, az Eötvös Lóránd Kutatóhálózat, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa lesz.
A nyitókép forrása: Depositphotos.com
