Kell-e nekünk népszavazás? Hogyan változott a referendumra vonatkozó joganyag a rendszerváltástól napjainkig? Milyen népszavazási témák mozgatják meg a választókat a térségünkben? E kérdésekre keresett válaszokat egy december 7-én tartott online konferencia.
Az NKE Alkotmányjogi Tudományos Diákköre által szervezett, A népszavazások közjogi jelentősége a rendszerváltás óta címet viselő rendezvényen öt meghívott előadó fejtette ki meglátásait a közel százfős hallgatóság előtt, Bódi Stefánia, az NKE ÁNTK Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszéke habilitált egyetemi docensének levezető elnöki közreműködésével.
Egyensúlyozástól az egyensúlytalanságig
Az előadók közül Kukorelli István, az Országos Választási Bizottság egykori elnöke, volt alkotmánybíró, az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének tanára rámutatott, hogy hazánkban az országos népszavazás intézményének a rendszerváltást megelőzően nem volt történelmi múltja, azonban a rendszerváltás légkörében felszínre törő, a közvetlen demokrácia iránti tömeges igény megkövetelte annak bevezetését.
Előadásában kifejtette továbbá, hogy az Alkotmánybíróság (AB) fontos szerepet játszott a népszavazás elhelyezésében az alkotmányos rendszer egészének keretei között, döntéseivel egyszer a képviseleti demokráciát védve a népszavazástól (1993), máskor éppen ellentétes irányból húzva meg a határokat (1997). Megítélése szerint az új Alaptörvény „egyensúlytalan modellt” hozott létre, amelyben a népszavazás intézménye nem alkalmazható rendeltetésszerűen, pedig megítélése szerint ez lenne a kívánatos.
Nem csodafegyver
Erdős Csaba, az NKE Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszék docense a népszavazásra vonatkozó joganyag változásainak főbb irányairól beszélve szót ejtett a véleménynyilvánító és ügydöntő népszavazásokról – kiemelve, hogy az előbbit az új Alaptörvény már nem ismeri –, valamint a döntéshozatal előtti és a megerősítő referendumokról. A véleménynyilvánító népszavazások előnyének nevezte, hogy mivel nem keletkeztet törvényalkotási kötelezettséget, ezért nagyobb mozgásteret biztosít a kérdéseknek, és kevésbé kell óvatosan eljárni ezek megfogalmazásakor. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a népszavazás nem csodafegyver, és nem oldja meg a közbeszéddel és közügyekben való részvétellel kapcsolatos összes gondot.
Kitért emellett azokra a tárgykörökre, amelyekben lehet, illetve tilos népszavazást tartani. Ezek részben tapasztalati úton alakultak, csakúgy, mint az olyan további, kényszer szülte szűrők, mint amilyen az egyértelműség és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye.
Országgyűlési hatáskör?
Cservák Csaba, a tanszék tudományos főmunkatársa a jogszerűség és célszerűség kérdéseiről szóló előadásában hangsúlyozta: a magyar jogrendben rendkívül erős a nép által kezdeményezhető népszavazás lehetősége. A hallgatóság kérdésre reflektálva megjegyezte ugyanakkor, mennyire érdekesnek tartja, hogy a népszavazás kontextusában az AB Alaptörvény-értelmezése és a Kúria Alaptörvény-értelmezése olykor eltérő lehet az Országgyűlésre vonatkozóan, ezek az értelmezések mégis egymás mellett léteznek.
Balogh-Békesi Nóra, az NKE Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Tanszék docense szintén az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekről beszélt, és arról, mennyiben jelent korlátot a népszavazásoknál az Országgyűlés hatáskörébe tartozás. Kiemelte ugyanakkor: nemcsak abban a kérdésben tartható népszavazás, amit az Országgyűlés már törvényben szabályozott, hanem abban is, amit szabályozhatna.
Térségi tapasztalatok
Horváth Attila, az Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszék adjunktusa térségi kitekintés keretében hasonlította össze a népszavazások gyakoriságát, a szavazásra bocsátott kérdések számát és a részvételi arányokat a visegrádi négyek, valamint Szlovénia, Horvátország és Románia esetében az 1989 óta eltel időszakban. Kifejtette, hogy az általa vizsgált mintegy 80 népszavazási kérdés alapján nem feltétlenül a leggyakrabban előforduló témák (pl. az azonos neműek házassága) viszik urnákhoz a legtöbb választópolgárt. Eltekintve a nemzeti függetlenségre irányuló – értelemszerűen ritkán előforduló – népszavazásoktól, a választók nagyobb arányban hajlamosak szavazni a „közjogi populizmushoz” sorolható kérdésekről, mint amilyen a parlamenti képviselők számának csökkentése vagy a pártok állami támogatásának megvonása.
Elhangzott az is, hogy a hazai népszavazások 42,7%-os átlagos részvételi aránya egyáltalán nem számít alacsonynak a vizsgált országok között, és meghaladja az ezen országok népszavazásai során elért 38%-os átlagot. Emellett az sem jelenthető ki, hogy érdemben csökkent volna a részvételi hajlandóság az elmúlt évtizedekben.
