Milyen fejlődési pályát járt be a budapesti agglomeráció három települése, Budaörs, Törökbálint és Biatorbágy a rendszerváltás előtt és azóta? Milyen kihívásokat eredményezett ez a pálya? Várható-e sikeres trónkövetelők megjelenése a fővárosi agglomeráció más részein? Ilyen kérdések körül forgott az október 25-én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézete szervezésében tartott online kerekasztal-beszélgetés.
A több mint 60 online érdeklődő részvétele mellett tartott beszélgetés kiindulópontját és kereteit A budapesti agglomeráció nyugati kapuja című tanulmánykötet adta. A részt vevő szakemberek – Beluszky Pál (emeritus MTA RKK), Tiner Tibor (MTA CSFK), Kovács András (BGE) –, akik a kötet szerkesztői és közreműködői közé tartoznak, sorra vették az úgynevezett „aranyháromszög” jellemzőit, kihívásait és jövőbeli kilátásait. A beszélgetést a kötet szerkesztőbizottságának az elnöke, Sikos T. Tamás (Miskolci Egyetem) vezette.
Agglomeráció és szuburbanizáció
A témát történelmi kontextusba helyezve szó esett az agglomeráció fogalmáról, valamint a fővárosi agglomeráció kialakulásáról és jellemzőiről. A résztvevők rámutattak arra, hogy a beszélgetés tárgyát képező három város esetében már nem csupán és nem elsősorban agglomerálódásról, hanem szuburbanizációról beszélhetünk, többek között azért, mert e települések lakosságát elsősorban nem a fővároshoz közelebb költözők, hanem a fővárosból kiköltözők növelik.
A fogalmi keretek lehetséges átértékelése kapcsán megemlítették, hogy a közlekedési és technológiai fejlődés, a dezurbanizáció folyamata, az ipar és a nagy alapterületű kereskedelmi objektumok kitelepülése nyomán napjainkra már egy nagyjából 80 kilométeres „ingázó öv” alakult ki Budapest körül. Ugyanakkor a résztvevők azt is kiemelték, hogy ez az ingázás – ellentétben a rendszerváltás előtti állapottal – nem kizárólag a főváros felé irányul, hiszen az e három agglomerációs város környékén, jelentős részben az M1–M7-es kivezetője mellett megtelepedett kereskedelmi és logisztikai létesítmények munkaerőigényét nem kis mértékben a fővárosból elégítik ki.
Elhangzott, hogy ezek a létesítmények nemcsak a munkaerőigény tekintetében haladják meg a helyi kínálatot, hanem az általuk kiszolgált fogyasztói körnek is csupán egy kis szeletét teszi ki Budaörs, Törökbálint és Biatorbágy lakossága, hiszen például az outletek vonzáskörzete eléri a 100 kilométert, és Szlovákiába is átnyúlik.
Magas presztízs, kihívásokkal
Az „aranyháromszög” fejlődését szemléltetve a szakemberek egyetértettek abban, hogy a települések kedvező természeti adottságai és elhelyezkedése – többek között az üzleti negyed és a Balaton közelsége – egyaránt oda vezettek, hogy megtörtént egy vagyoni helyzet, munkahely, iskolázottság stb. szempontjából magas presztízsű népesség átkoncentrálódása a budai kerületekből. Beszédes adat, hogy a vezető beosztású szakemberek aránya a három város lakosságában meghaladja a 6%-ot. A változás a lakásállomány alakulásában is kimutatható: Budaörsön például a négy- vagy több szobás lakások aránya már tíz évvel ezelőtt is a teljes állomány harmadát tette ki, ami számos fővárosi kerületnél jobb, a budai mutatókhoz közelítő állapot.
A térség fejlődése ugyanakkor számos kihívással is járt, amelyek közül a résztvevők a közlekedési nehézségeket és az egységes igazgatás hiányát emelték ki. Az agglomeráción áthaladó tranzitforgalom, a kereskedelmi és logisztikai létesítmények okozta forgalom, a munkavállalók fővárosba és fővárosból történő ingázása továbbra is megoldatlan gondokat okoz. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy bár az M0-ás bővítése évtizedek óta húzódik a kusza, összetett érdekrendszer, a természeti és fejlesztési érdekek ütközése miatt, ez messze nem magyar sajátosság. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben sem hagyható figyelmen kívül az a szennyezés, illetve a forgalom okozta egyéb problémák, amelyek elkerülő útvonalak híján jelenleg az agglomeráció egyes településeit (pl. Pilisvörösvárt) terhelik.
A szakemberek rámutattak arra, hogy ez az agglomeráció földrajzi értelemben tulajdonképpen egyetlen településnek tekinthető, amelyet közigazgatási határok szabdalnak szét, miközben úgy a fejlesztés, mint az igazgatás terén sok tekintetben szerencsésebb lenne egy egységként, összefüggően kezelni azt, ami összetartozik.
Vetélytársak az agglomerációban?
Konszenzus mutatkozott felek között abban, hogy bár vannak dinamikusan fejlődő települések az M3-as kivezető vonalán, ahogy az M5-ös vonalában is (főleg logisztikai csomópontok), ugyanakkor egyik térség sem rendelkezik olyan komplex versenyelőnnyel, amely a „nyugati kapu” helyzetéhez fogható. Amellett, hogy egy „keleti kapu” mindössze a repülőtér közelségét tudná kihasználni, annyi új szereplő megjelenése sem várható, aminek a nyomán máshol is hasonló térség épülhetne ki.
Az is elhangzott, hogy az itt megtelepedett vállalatok tulajdonosai folyamatosan megújítják a létesítményeiket, így az új technológiák, többek között a robotizálás is itt jelenhetnek meg leghamarabb és kaphatnak legnagyobb szerepet. Bár az „aranyháromszög” is gazdasági hullámvasútra került a 2008–2009-es válság, illetve a koronavírus-járvány alatt, de hosszú távon továbbra is őrzi a pozícióját.
Nyitókép: Budaörs, benzinkút és eszpresszó az M1–M7-es autópálya közös szakasza mellett. Forrás: Fortepan / FŐFOTÓ
