Angol nyelvű műhelytalálkozót szerveztek 2021. október 7-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi-termében V4 Challenges in Industry 4.0 címmel. A Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott rendezvényen a visegrádi országokból érkezett egyetemi kutatók és hallgatók vitatták meg azokat a kihívásokat, amelyeket az „ipar 4.0”, vagyis a negyedik ipari forradalomnak is nevezett folyamat támaszt a világ – különösképpen pedig Európa és a térségünk országai – számára.
Kutasi Gábor, az NKE ÁNTK Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének docense a workshop megnyitójában kiemelte, hogy a termelékenység javítása és az ipari fejlődés nyugat-európai szintjének elérése – a „haladás és utolérés” – a V4-ek mindegyikének célkitűzése, amiben egymás tapasztalataiból is tudnak meríteni.
Forradalmi változások
A foglalkozás vezérfonalát adó előadásában Łukasz Mamica, a Krakkói Közgazdasági Egyetem docense részletesen taglalta az ipar 4.0 különböző hatásait, jellegzetességeit – többek között a kiberfizikai rendszerek és okoseszközök térnyerését –, valamint a folyamat társadalmi kontextusát. A negyedik ipari forradalom számos új technológiája és folyamata közül részletesen is említette az NFT (non-fungible token), a 3D-s nyomtatás, a felhőalapú rendszerek, vagy éppen a tömeges személyre szabás megjelenését. Rámutatott emellett, hogy a korábbi ipari forradalmakhoz hasonlóan a jelenlegi folyamatok is a munkavégzés és a munkaerőpiac gyökeres átalakítása révén adják fel az egyik legnagyobb leckét korunk társadalmai számára. Miközben a fokozott automatizálás és az okosmegoldások alkalmazása egyszerre képes pozitív hatást gyakorolni a termelékenységre és az ökológiai lábnyom csökkentésére is, meglátása szerint a mérleg másik serpenyőjében a megszűnő munkahelyeket, a személyes kapcsolatok visszaszorulását, a kiberbűnözés új válfajait, valamint a növekvő társadalmi egyenlőtlenség – végső soron a lehetséges társadalmi instabilitás – veszélyét találjuk.
Az elmúlt két évre reagálva kifejtette, hogy a járványhelyzet által okozott munkaerőkiesés fokozta az automatizációt. Emellett a távmunka minden korábbinál nagyobb mértékű bevezetésének tapasztalatai világossá tették, hogy a már megszokott munkakörök mellett is vannak olyanok, amelyek már nem igényelnek személyes jelenlétet, ezáltal pedig akár más országokba is kiszervezhetők. Ennek szemléltetéseként a résztvevők egy esettanulmány keretében tekintették át, miként helyezte át egy nemzetközi cég a könyvelési részlegét Katowicéből Indiába, Bengaluruba.
A legnagyobb érték az ember?
Łukasz Mamica rámutatott, hogy bár az ipar 4.0 nyomán a térség és Európa minden országa nemzetközi versenyben van a munkahelyek megtartásáért, ez nem egy egyirányú utca, mivel többek között a nemzetközi szállítási láncokban jelentkező zavarok egyes vállalatokat a termelés relokalizációjára ösztönöznek. Másfelől azonban ezt a relokalizált termelést az ipar 4.0-nak köszönhetően nem egyszer a jóval alacsonyabb élőmunkaerő-szükséglet jellemzi.
Az előadás során krakkói példával is szemléltette a negyedik ipari forradalom hatását, kiemelve a fénykorában 40 000 munkást foglalkoztató acélműveket, amelyben ma már kevesebb, mint tizedannyian dolgoznak, miközben a városban a globális üzleti szolgáltatások (GBS) szektorban 70 000 új munkahely jött létre. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezek a munkahelyek, illetve a betöltésükhöz szükséges szakértelmek nem egy az egyben csereszabatosak, így az átalakulás során – mint minden ilyen átalakulás során – elkerülhetetlenül kialakul egy olyan munkaerő-felesleg, amelyet az új ágazatok nem tudnak felszívni. Utalt azonban arra, hogy az átalakulás – bár korunkban a technológiai fejlődés gyors – nem az egyik napról a másikra zajlik, és amint azt az angliai teherautó-sofőrök példáján is látjuk, egyelőre még az ipar 4.0 során potenciálisan gyökeresen átalakuló ágazatokban is égető szükség lehet emberi munkaerőre.
Az ipar 4.0-hoz való alkalmazkodás kapcsán a V4-ek lehetséges megoldásai között Łukasz Mamica alapvető fontosságúnak nevezte a kreativitás szerepét, a kreativitás kialakításához pedig a jól finanszírozott, az egyetemen kívüli világgal közösen alkotó („co-creative”) egyetemi modell szerepét.
A hazai, valamint a Katowicéből, Brnóból és Pozsonyból érkezett nemzetközi résztvevők az előadást követően műhelyfoglalkozások keretében a már említett lengyel példa mellett további esettanulmányokat is elemeztek, köztük az egyik nagy autógyártó pozsonyi üzemének teljes automatizálását, valamint egy autóipari és ipari beszállító szintén teljesen automatizált új szombathelyi üzemének átadását.
A témáról részletesen még ITT olvashat.
