Beavatkozhat-e magánfelek által megkötött felhasználási szerződésekbe az állam? Érvényesülhet-e az alkotmányos jogok védelme globális vállalatok virtuális színterein? E kérdéseket járták körül a politika és a jogtudomány hazai szakértői egy nemrégiben megrendezett tudományos konferencián.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Információs Társadalom Kutatóintézete – az Alkotmánybíróság, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság társszervezésével – május 27-én tartott konferenciát Internetes platformok kora címmel. A konferencia Demokratikus nyilvánosság szekciójában Bartóki-Gönczy Balázsnak, az NKE ÁNTK kutatóműhely-vezetőjének segítségével négy előadáson keresztül mélyülhettek el a szakértő és laikus érdeklődők azokban a kérdésekben, melyeket az alkotmányos jogok védelmével kapcsolatban vetnek fel a platformok.
Miért szükséges alapjogi védelem?
Török Bernát nyitó előadásában az alkotmányos alapjogok és a platformokkal kötött szerződéses magánviszonyok kérdését elemezte. Megállapította, hogy a közösségi média a társadalmi párbeszéd megkerülhetetlen fórumává vált, ahol sokan szólhatnak kapuőrök nélkül sokakhoz. Az NKE ITKI intézetvezetője amellett érvelt, hogy a szólásszabadságot a platformokon nem a szerződéses feltételeknek, és nem is – amerikai mintára – a politikai elvárások szerint kell megteremteni. Európa joghagyományai szerint a platformokkal szemben alapjogi kötelezettségként kell megfogalmazni a szólásszabadság biztosítását. Török Bernát szerint ennek két kardinális területe van, egyrészt a moderálás, másrészt pedig a navigálás, azaz a láthatóság kérdése. Ha alapjogi szempontból vizsgáljuk, akkor a moderálás területén mindenképpen passzív szerepet kell magukévá tenniük a platformoknak – kivéve természetesen a Büntetőtörvénykönyv által büntetni rendelt tartalmakat. A navigálás és megjelenítés kérdésében pedig elengedhetetlen kötelezettség lenne, hogy a bejegyzések láthatóságát szabályozó algoritmusok működése a felhasználók számára átlátható legyen.
Dr. Papp János Tamás előadása ehhez kapcsolódva arra kereste a választ, hogy hogyan szabályozható a közösségi oldalak hatása a közéleti vitákra. A PPKE JÁK Polgári Jogi Tanszékének oktatója a közösségi oldalakat az ismert hasonlattal jellemezte: minden platform egy nagy közösségi házibuli, ahol azért fogadjuk el a házigazda privát szabályait, mert a bulin amúgy nem kötelező ott lenni. Ugyanakkor mivel a magánbeszélgetések mellett a demokratikus vita is ezeken a felületeken zajlik, az innen való kizárás egyenértékű a társadalmi részvételből való kizárással. A platformok láthatatlanul, de főként átláthatatlanul befolyásolják a társadalmi párbeszédet, egyrészt algoritmikus szűréssel és rendezéssel, másrészt a moderálással. Papp János Tamás szerint a demokratikus viták védelmében speciálisan szabályozott közfórumnak lehetne nyilvánítani a platformokat. Járhatóbb azonban a Török Bernát által is megemlített út, azaz hogy az alapjogok védelmét az államnak a felhasználók közötti szerződésekben is érvényesítenie kell.
Mérhető-e az online viták minősége?
Pintér Melinda előadásában a politikai diskurzus minőségének, illetve ennek akár algoritmusokkal történő szabályozásának kérdéseit vetette fel. A PPKE BTK Nemzetközi és Politikatudományi Intézetének tanársegédje kiemelte, hogy a korlátozásoktól mentes vita alapjog, de e vitát folyamatosan komoly kihívások érik: álhírek, dezinformációs tartalmak és rosszindulatú kommentbotok által. Pintér Melinda ezért – Jürgen Habermas filozófus nyomán – a platformon folyó diskurzus minőségi értékelését javasolja. A megfelelő jogi szabályozás alapján kialakítható, úgynevezett Discourse Quality Index (DQI) azt értékelné, hogy a vitában szabad-e a felek részvétele, van-e logikai koherenciája az elhangzó érveknek, megvan-e a megszólaló hitelessége és a másik iránti tisztelete, valamint érvei figyelembe veszik-e a közjót a vitában. A DQI használata – akár mesterséges intelligencia igénybevételével – olyan ideális keretet hozhat létre a platformokon, amely még nem cenzúra, de megteremti a habermasi értelemben vett jó diskurzus érvényesülését.
A szekcióülés végén Mráz Attila a meglévő kampányszabályozás korlátait vizsgálta meg a platformokon megjelenő kommunikációban. Előzetesen megállapította, hogy bármely kampánynak a tájékozott választójog-gyakorlást kell elősegítenie. Ezért egyetlen kampány során nem sérülhet a szabad vélemény, a felek közötti esélyegyenlőség és természetesen az elszámoltathatóság sem. Kutatása nyomán az ELTE BTK Filozófia Intézetének egyetemi adjunktusa megállapította, hogy a platformok e kérdésben is speciális szabályozást igényelnének, mert sem a kampányok, sem a platformok jelenlegi jogi szabályozása nem teremti meg az elvárt demokratikus feltételeket. Komoly hiányosságként rótta fel többek között az esélyegyenlőség sérülését a felek között, a kampányanyagok terjesztésének átláthatatlanságát, valamint a tartalomszabályozás teljes hiányát vagy épp annak nem kellő időszerűségét a platformokon.
A platformok alapkérdései
A konferencia plenáris részében Török Bernát intézetvezető rövid köszöntője után az Alkotmánybíróság elnöke, Sulyok Tamás szólt a demokráciát és helyi közösségek értékeit veszélyeztető tényezőkről, majd Ződi Zsolt, az NKE Információs Társadalom Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa ismertette a platform fogalmának kialakulását. Kiss György, az NKE Emberi Erőforrás Tanszékének egyetemi tanára a platformokon kialakult munkavégzés, a haknigazdaság dilemmáit mutatta be. Ezt követően Péterfalvi Attila, a NAIH elnökének előadása egy új, adatvédelmi megközelítést javasolt a jogalkotóknak a platformokon a véleménynyilvánítás szabadságának megőrzésére. Koltay András, az NKE rektora a platformokon a szólásszabadsággal kapcsolatban felmerülő kérdéseket elemezte az európai jogi hagyományok szempontjából. Menyhárd Attila kutatóprofesszor záróelőadása végül arra a kérdésre kereste a választ, hogy abban az esetben, ha egy platform közreműködésével jut el az áru a fogyasztóhoz, felelhet-e a platform az esetleges károkért.
