Miképpen viselkedtek a korábbi vészhelyzetekben és hogyan reagálnak mostanság a döntéshozók? Milyen alapvető dilemmákkal kell szembesülnie a hatalomnak és a társadalomnak a pandémia idején? E kérdéseket járja körül egy decemberi, részben online megrendezendő konferencia.
A biopolitika előtagja a görög bíos (βίος) szóra utal, azaz arra az emberi életre, amely közösségileg meghatározott. A politika fogalma alatt pedig legtöbbször a hatalomgyakorlást és ennek különböző stratégiáit értik azok, akik e területtel foglalkoznak. A biopolitika tehát röviden úgy határozható meg, hogy az az emberi élet felett gyakorolt hatalom jelenségének tanulmányozása – avat be bennünket e társadalomtudományi kutatási terület lényegébe Pap Milán. Az NKE Molnár Tamás Kutatóintézetének tudományos munkatársát a biopolitika és a kivételes állapot kérdéseiről szóló, az NKE Eötvös József Kutatóközpontjának két intézete, valamint az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Politikatudományi Intézetének közös szervezésében megvalósuló konferenciáról kérdeztük.
Hatalom és jólét
A fogalom elterjedése Michel Foucault francia történész-filozófus nevéhez köthető. Foucault a hetvenes évek közepétől fejtette ki nézeteit a biopolitika kialakulásával kapcsolatban. Foucault szerint az újkori abszolutista hatalom számára az alattvalók élete tematizálódott a kormányzás problémájaként, a hatalom elkezdett foglalkozni, törődni a népességgel. Ezt elősegítette új tudományok megjelenése (demográfia, statisztika, az államról szóló tudományok), a gazdaság területén pedig a racionális tervezés és a kapitalista haszonelvűség elterjedése.
Jó példa erre az elmegyógyintézetek vagy a dologházak létrehozása: a társadalmi normáktól eltérő „életek” felmérése, csoportosítása, tudományos leírása és elkülönítése. Persze a biopolitika nemcsak ezeket az eseteket kutatja, hanem jelentős területe a második világháború utáni jóléti intézmények kialakítása, ennek részeként az állami egészségügyi rendszerek kiépítése is.
Rendkívüli konferencia
Ami a konferenciára vonatkozó terveket illeti, Pap Milán számunkra azt emelte ki, hogy a kétnapos eszmecsere első etapját a történeti előadásoknak szentelik, míg a másodikban kapnak majd helyet a társadalomtudományi és politikaelméleti elemzések, problémafelvetések – itt nagyon számítanak a jelen vírushelyzetre való reflexiókra is. A konferencián olyan eszme- és társadalomtörténeti előadások várhatók, amelyek biopolitikai stratégiák és intézmények (börtön, egészségügy, népességnyilvántartás stb.) történetébe nyújtanak bepillantást, illetőleg feldolgozzák a kivételes állapot egyes megnyilvánulásait (háborús időszak, rendszerváltások, pandemikus állapotok).
Nem kérdés a decemberi konferencia szervezői számára az sem, hogy ennek a konferenciának már digitálisnak is kell lennie. Így nemcsak hallgatni, hanem előadni is lehet majd távolról. Így tehát azok sem fognak kimaradni, akik egyébként nem szívesen hagyják el otthonukat a jelenlegi vírushelyzetben.
