Társadalomtudomány, politikai gondolkodás és ideológia a két világháború közötti Magyarországon című konferenciájára várja az érdeklődőket az NKE EJKK Molnár Tamás Kutatóintézet. A rendezvény hátteréről Novák Attila tudományos főmunkatárs számolt be.
Mi indokolta a témaválasztást?
Most zajlik Trianon centenáriuma és ehhez kapcsolódóan intézetünk is ki szerette volna venni a részét a megemlékezésből. Mivel jónéhány Trianonnal kapcsolatos konferencia zajlott a múltban, mi olyan tematikával készültünk, mely eltér az eddig megszokottaktól. A Trianon és a történetírás melletti – pár héttel ezelőtti – konferenciánk után most a területi elcsatolást követő pár évtized, a Horthy-korszak mélyvizsgálatát végezzük el, mégpedig eszmetörténeti eszközökkel és tematikával.
Mennyire jellemző a történész szakma megosztottsága a két világháború történelmi-politikai szereplői kapcsán? Laikusként úgy tűnik, mintha nem szűnne ezen időszak meghatározó alakjainak ellentmondásos megítélése.
Mi nem látunk ilyen megosztottságot, a pólusok tényleges megléte mellett komoly konszenzus van a korszak történelmi megítélésben, a magyar történettudomány mainstreamje – s mi is ehhez soroljuk magunkat – nagyjából hasonlóan gondolkodik erről az időszakról.
Milyen szempontból hozhat be most új elemeket, megközelítéseket e konferencia?
Számos érdekes szempont került be a témák közé: a nagy Horthy-kép megrajzolása mellett a vallási viszonyokról és a rendszer jobboldali ellenzékéről is lesznek előadások, csakúgy, mint Szabó Dezsőről vagy Babits Mihályról. Összefoglaló, enciklopédikus áttekintést próbálunk adni azzal is, hogy a nagy áttekintések mellett kisebb témákba is belevágunk, melyet azért némileg korlátoz az, hogy az adott történészek éppen mivel foglalkoznak. A középgenerációs történészek mellett fiatal kutatók is meg fognak szólalni konferenciánkon.
Miért tartották fontosnak, hogy a kor irodalmának külön szekciót szenteljenek?
Úgy gondoljuk, hogy a korszak nagy nemzeti és szociális kérdései nyomot hagytak az irodalomban is, ráadásul sok író volt egyben politikai nézeteinek hirdetője újságcikkekben és előadásokban is. Az irodalom mindig korának is lenyomata, azon kívül érdekes és szórakoztató is. Mindenképpen foglalkozni akartunk ezzel.
Milyen tanulsággal szolgálhat a mai kor emberének, politikusának, történészének a két világháború közti időszak alapos ismerete? Van-e üzenete ezeknek az éveknek, évtizedeknek?
Úgy véljük, hogy minden történelmileg is meghatározott, elődeink döntése alapján is működik. Ha ezt vesszük alapul, akkor a Horthy-kor alapos ismerete elvezet azokhoz a jó és rossz döntéseknek a megértéséhez, melyek a második világháborúhoz, illetve annak folyományaként a páréves demokratikus átmenet után a kommunista-szocialista évtizedekhez vezetett. Az életvilágok, a személyiségek megismerése a döntések természetét világítja meg, ezzel pedig azt a lehetőséget is megadja, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el, amiket eleink elkövettek, ugyanakkor azokra az eredményekre is büszkék lehessünk, melyet elértek. Ez hozzájárul a magyar nemzet egészséges, szélsőségektől mentes önvizsgálatához, önanalíziséhez.
