Ha valamilyen célból létrejön egy nemzetközi kutatócsoport, a tevékenységének eredménye leggyakrabban egy olyan munka, amely valamilyen lazábban vagy szorosabban meghatározott témát az országokat izoláltan elemezve jár körül. Az ilyen, nemzetközi hálózatokra épülő kutatás esetében sokkal ritkább az a megoldás, amikor a csoport különböző nemzetiségű tagjai egymással együttműködve, a téma különböző aspektusait fókuszba helyezve mutatják be a kutatás eredményeit. Ennek oka talán az lehet, hogy egy ilyen vállalkozás megvalósítása sokkal nagyobb előzetes tervezést, jól lehatárolt kutatási kérdéseket és nem utolsósorban fegyelmezettebb kutatói együttműködést feltételez. A témavezérelt nemzetközi kutatómunka kitűnő példája a „Political Leaders and Changing Local Democracy: The European Mayor” című kötet, amelynek célja a polgármesteri pozíció minél szélesebb körű feltárása.
A szerkesztett kötet alapja egy 29 európai országra (köztük Magyarországra is) kiterjedő kérdőíves felmérés, amelyet a 10 000 fő feletti települések polgármestereinek körében végeztek 2014 és 2016 között. A kérdőíves felmérésben számos különböző téma kapott helyet (a helyi szint befolyási köreinek feltárásától a helyi vezető karrierútjának feltárásán át az önkormányzatok szervezeti kérdéséig), amelyek közös pontja a polgármester személye. A nemzetközi kutatócsoport által kidolgozott kérdőív arra volt kíváncsi, hogy a polgármester mint a helyi szint egyik legfontosabb szereplője, miként látja ezeket a kérdéseket, így az olvasó a polgármester szemüvegén keresztül ismerheti meg az egyes témákat.
A kutatás nem előzmény nélküli, a 2003 és 2004 között zajló „Political Leaders in European Cities (POLLEADER)” elnevezésű kérdőíves kutatási projekt folytatásának tekinthető. Ugyanakkor többről van szó, mint egy megismételt kérdőívezés: egyrészt jelentősen bővült a kutatásban résztvevő országok száma (17-ről 29-re); másrészt a kérdőívben szereplő kérdések és témák köre is nagy változáson ment át, az új kutatócsoport érdeklődésének megfelelően átalakított kérdőívnek csak körülbelül 30 százaléka maradt változatlan a bő tíz évvel korábbi hullámhoz képest. Természetesen, mivel nem panelvizsgálatról van szó (azaz nem pontosan ugyanazon szereplők körében zajlott a felmérés), az adatok összehasonlíthatósága valamelyest korlátozott, mégis, a kutatási eredmények lehetőséget teremtenek a korábban azonosított mintázatok és trendek változásainak feltérképezésére.
A kötet elvitathatatlan érdeme a sokszínűsége: megtalálhatják benne a számukra érdekes témákat a politikai szociológia, a politikai földrajz vagy a politikatudomány iránt érdeklődők is. Utóbbi szempontból kiemelkedő jelentőséggel bír a kötet második fejezete, amelyben a szerzők (Heinelt, Hlepas, Kuhlmann és Swianiewicz) az európai önkormányzatok új tipológiáját igyekeznek megalkotni a polgármesterek intézményi környezetének feltárásával. A fejezet nem csak a kérdőívezés adatait használja, de különböző önkormányzati kutatások (így például a helyi autonómia index) adatait és rendszerezési elveit összeolvasva hoznak létre új csoportosítást. A fejezet épít az előző hullám által létrehozott Heinelt-Hlepas tipológiára, ugyanúgy a helyi önkormányzatok horizontális (helyi szinten belüli) és vertikális (központi-helyi dimenzióban megjelenő) viszonyait helyezi középpontba, azonban az empirikus adatok felhasználásával meg is haladja azt.
A horizontális viszonyok terén az írás megmarad a polgármesteri pozíció intézményi helyzetének klasszikus négyes felosztásánál (erős polgármester, testületi vezetés, kollektív vezetés, testületmenedzser modellek), de a vertikális viszonyok átértékelése igazi előrelépést hoz, reagálva az elmúlt évtizedek változásaira. A csoportosítás alapja itt végre nem egy közel 30 éves felosztás (francia, angolszász és észak-közép-európai típus), amelyhez a rendszerváltó országok csoportja kényszerűségből lett hozzábiggyesztve (közép-kelet-európai típus néven), hanem az önkormányzatok pénzügyi függetlenségére és intézményi autonómiájára építő, empirikus elemzés, eredménye pedig négy elnagyolt kategória helyett kilenc, lényegi különbségeket felmutató csoport. Az új tipológia a magyar önkormányzati rendszerről is realisztikusabb képet fest: míg korábban a magyar eset (a tipológia alapján) az országos és helyi szint viszonyában széles autonómiával és feladatellátási jogokkal, valamint viszonylag nagy pénzügyi függetlenséggel bíró önkormányzatok csoportjába került, addig az új csoportosításban a magyar helyi szint relatív magas költségvetési felelősséggel, de alacsony gyakorlati autonómiával jellemezhető. A földrajzi/történelmi helyett tartalmi szempontokat figyelembe vevő tipizálás eredményeként az új felosztásban Magyarország már nem a rendszerváltó országokkal, hanem Angliával és Lettországgal szerepel közös csoportban.
Érdemes még kiemelni a polgármesterek karrierútjaival foglalkozó negyedik fejezetet, amely a helyi vezetők karrierválasztásainak tényezőit vizsgálja. A fejezet fő megállapítása, hogy a karrierutakat alapvetően befolyásolja az egyes országok pártosodásának mértéke: azokban az államokban, ahol erős pártok vannak jelen az intézményrendszer különböző (így regionális és helyi) szintjein, a polgármesterek gyakran mozognak fel-le a „karrier-létrán” (karrierista modell), míg az anti-karrierista modell azokra az országokra jellemző, ahol az országos politika kevésbé van jelen helyi szinten, illetve az önkormányzatok (és bennük a gyakran közvetetten választott polgármesterek) szűkebb jogkörökkel rendelkeznek.
A kötet erőssége, hogy az európai polgármesterség széles ernyője alatt jól lehatárolt témákat mutat be, így az, akit például csak a polgármesterek pártpolitikai kötődése vagy vezetési stílusa érdekel, pontosan tudni fogja, melyik fejezethez nyúljon – ebben az értelemben a tanulmánykötet valóban kézikönyvként funkcionál. A témavezérelt kutatási megközelítésből és sokszínűségéből adódik azonban a munka gyengesége is: hiányzik belőle egy olyan, a teljes köteten átívelő elméleti háttér, amely formálja az egyes fejezeteket – ehelyett minden fejezet saját elméleti kiindulópontból foglalkozik a maga részkutatása eredményeivel.
Összességében, a kötet az adatok széles körét felvonultató, alapvető fontosságú információforrás mindazok számára, akik a helyi önkormányzatokkal foglalkoznak. Segítségével nem csak a polgármesterekről, de az egyes országok sokszínű helyi szintjeiről és (az előző hullámmal való összevetés révén) az európai önkormányzatiság trendjeiről is képet kaphatunk.
Heinelt, Hubert – Magnier, Annick – Cabria, Marcello – Reynaert, Herwig (szerk.): Political Leaders and Changing Local Democracy: The European Mayor. London: Palgrave Macmillan, 2018.
